Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-477

140 Az országgyűlés képviselőházának >, következhetik az a sajnálatos következés, hogy a százezrekből milliók lesznek, és — hogy a törpe kisebbség egyszerre nagy és erőteljestöbbséggé válik. Es ha ez így lesz, akkor csak természetes, hogy azt a baeillust, amelyet ők •ki akarnak vinni a világba, annál erőteljesebiben és annál sikeresebben tudják átplántálni a tőkéstársadalom országaiba. De gazdasági hatása is elmaradhatatlan, ha >a terv sikerül, mert akkor a tőkéstársadalmat saját fegyverével igázzák le, a tőkéstársadalom, saját fegyverével. Es akkor ezt a fegyvert végighordozzák nem'csak Európán, hanem Amerikán is és végighordozhatják Ázsián is és akkor ez a bacillus veszedelemmel fenyegeti az Uniót, amelynek exportja ma már nem Európa, hanem Ázsia és Ausztrália felé terjed és fenyegeti majd infekcióval^ ez a bacillus elsősorban azokat a fel nem világosított hatalmas tömegeket, amelyek Ázsia sötét mélységeiben ma a megváltást várják. (Elénk helyeslés minden oldalon.) T. Képviselőház! A másik veszedelem, amely a világgazdasági politika szempontjából az ipari fejlődést egyoldalúvá teheti, az amerikai Egyesült-Államok védővámos politikája. Ez a politika, amely a Fordney Mc Camber Aetnak következtében a Hawley Smoőt törvénnyel már az Unió törvénykönyvébe belekerült, erőteljes elzárkózási politikát kíván követni az amerikai ipar védelmére az európai ipar beözönlése ellen. Önkénytelenül is felmerül az a kérdés, hogyan lehet az, hogy az Unió, a világ legnagyobb hitelezője meg akarja akadályozná leghatalmasabb adósát, Európát abban, hogy adósságának kamatait fizethesse, hogyan lehet, hogy az Unió a maga iparának védelmét ilyen szempontból magasabbrendűnek és fontosabbnak tartja, minthogy milliárdnyi kihdtelezését nemhogy visszakapja, — hiszen arra most nem is gondolhatunk — hanem legalább ennek kamatszolgáltatását biztosítsa. Es mégis így van. Bár az Unióban teljesen tisztában vannak azzal, hogy az eladósodott Európa csak áruban képes fizetni adósságának kamatait, mégis magasabbra értékelik iparuk védelmét és exportját Ázsia, Ausztrália felé, mint amilyen jelentősnek tartják azt a kérdést, hogy tudja-e a kamatokat fizetni az eladósodott Európa, "vagy nem. És úgylátszik, ebben a felfogásban a két nagy párt, amely egymással eddig a vámvédelmi politika tekintetében ellentétben állott, a republikánus- és az amerikai :

r demokratapárt, egy plattformra jutott. Amíg a múltban a repmblikánuspárt mindig az erőteljes védővám propagátora volt és a demokra' ták az első időben a leghatározottabban elítélték az amerikai védővámos politikát, később bizonytalan és kétséges álláspontot foglaltak el, majd a legutóbbi elnökválasztás idején az agitációs kampányban a demokratapárt I*s mindjobban a védővámos talajra csúszott át. így ennek a politikának egyik első exponense, Gerard, az Unió háború előtti berlini követe, 1928-ban az houstoni demokrata pártgyűlésen az alacsonyabb munkabérű európai ipar w beáramlása elleni védekezést egyedül egy erőteljes védővám behozatalában Lattfe.. Hoover pedig ennek az előbb említett védővámos politikának behozataláról úgy_ nyilatkozott, hogy az első lépés, amely a munkanélküliség leküzdésére és az ipari termelés stabilizálására történt, a vámtarifa felemelése. (Súlyosbítja Európa helyzetét e tekintetben -.az,, hogy .a legjobban érintett országok kereskedelmi mérlege az Unióval szemben passzív, hiszen a német birodalomé 245 millióval, Ang77. illése 1931 március 6-án, pénteken. . liáé 500 millióval, Itáliáé 60 millióval passzív és így nemcsak kamataikat veszélyeztetik az Egyesült-Államok azáltal, hogy elzárkóznak az európai ipari behozatal elől, hanem veszélyeztetik azt is, hogy azokat a nélkülözhetetlen nyersanyagokat sem fogja Európa Amerikában bevásárolhatni, amely nélkülözhetetlen nyersanyagok nélkül bizonyos iparcikkeket feldolgozni és produkálni az európai ipar nem képes. Ennek pedig ipari és szociális következménye abban nyilvánul majd meg, hogy az európai fogyasztás bizonyos relációban csökken és ennélfogva az európai életstandard is bizonyos relációban csökkenni fog. Owen Young hiába figyelmezteti hazáját ennek a veszedelemnek jelentőségére. Az Unió vezetőemberei ezen a téren kiemelik, hogy ők 500 millió dollár bevételi emelkedést várnak ennek a védekező vámtarifának behozatalától és ennek iaz 500 millió dollár pluszbevételnek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a maguk számára, mint az európai kamatok fizetésének vagy nem fizetésének. Hogy ezzel szemben bizonyos reakció, bizonyos ellenállás mutatkozik, hogy Itáliában Mussolini a Giornale d'Italiaban kijelentette e törvény beiktatásakor, hogy Itália csak olyan mértékben fog vásárolni az Uniótól, amilyen mértékben az Unió vásárol tőle, hogy Franciaország is felemelte óvó szavát ez ellen: annak következménye, — mint gróf Signay igen t. képviselőtársam most megjegyezte — az volt, hogy az amerikai alkotmány prezldenciális klauzulája értelmében az amerikai Egyesült-Államok elnöke már kénytelen ezen vámtételek legsúlyosabbjai némelyikének csökkentésére. T. Képviselőház! Ha ezt ta két képet, Oroszországét és Amerikáét így egymás mellé állítjuk, akkor az ekő pillanatban azt kell mondanunk, hogy az európai ipar fejlődésének jövője vajmi vigasztalan. És mégis: ilyen szomorúnak, ilyen egyformán sötétnek nem lehet rajzolni a képet, mert époen Amerika tanította meg a világot arra, hogy a munka megbecsülésével és a munkás megbecsülésével a iszovjet által terjesztett bacillusoknak a leghathatósabb gátat lehet vetni. Az amerikai mentalitás a termelés és a munkás megbecsülése terén teljesen ellentéte Sztálin mentalitásának. A iszovjet elgondolása az egyént minden vágyával, minden aspirációjával, minden törekvésével elmeríti a tömegben, de Marx elveit sem engedi diadalra jutni, aki a tömegnek abszolút érvényesülését követelte; Sztallnék az egyént belefojtják a tömegbe, de a tömeg nyakára ráteszik a maguk lábát. Ezzel szemben Amerika — amint erre egyik két évvel ezelőtt mondott budgetbeszédemben részletesen utaltam — az egyéniség minél teljesebb kifejlesztésére, a munkás jólétének minél nagyobb kivirágoztatására és aimi a legfontosabb, a munkásnak a munka hasznában minél teljesebben való részesítésére törekszik. így kerül szembe és így áll egymással szemben az Oroszországban uralkodó irányzattal, az egyén letiprásával szemben ia munkásnak társítása az amerikai és az európai tőkéstársadalomban. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Ha látjuk azt, hogy kiváltképpen Amerikában milyen nagyrészben részesül már a munkás iáz egyes gyárakban a részvényekben, ha látjuk azt, hogy hatalmas trösztök és konszernek részvényállományának 25—30%-a a munkások kezében van, akkor ebben láthatjuk — és ebben egyedül — a kommunizmus - előretörő útjának megakasztását, mért végeredményben örök igazság marad, hogy az embere-