Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-477

Az országgyűlés képviselőházának 4-77. lyen alapelvek szerint történik. És akkor azt kell mondanom, hogy két vezető motívumnak kell uralkodnia ezen a téren: az egyik az, hogy a termelés alkalmazkodjék a belső szükséglethez, s a másik, hogy alkalmazkodjék az uralkodó exportlehetőségekhez. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Fokozott termelésre van tehát szükségünk, de csak olyanra, amely a nemzeti szükségletet és a világgazdasági igényeket a lehetőség mértékéig ki tudja t elégíteni. A belső szükséglet kielégítésének éppúgy, mint az exportlehetőségnek kiszolgálását két momentum determinálja: egyik az uralkodó kereskedelmi politika, másik a termelés és értékesítés technikája. Ami a kereskedelmi politikát illeti, amint erre elöljáróban utaltam, a békeszerződések az ipari fejlődés letompítását és Csehszlovákiával és Ausztriával való összeműködésünk szükségességét hangsúlyozzák és mégis azt tapasztaltuk az elmúlt tíz év alatt, hogyne helyett az elkülönítés, a verseny, az elzárkózás erősödött mindig jobban és jobban. Fokozta ezt a nehézséget két momentum, amely gátlólag hatott az európai iparfejlesztésre és azt súlyos veszedelemmel fenyegeti. Az egyik a szovjet iparfejlesztő politikája, a másik az Északamerikai EgyesültÁllamok vámvédő politikája. T. Képviselőház! Arra nem kívánok hoszszasabban utalni, hogy a szovjet mai iparfejlesztési politikája nem ennek a most uralkodó rezsimnek^ agyából pattant ki. Lenin már 1921ben felállította azt a nagyszabású iparfejlesztési tervet, amelyet most utódai meg akarnak valósítani és ez a terv a pjetiletka terve, amely öt év alatt akarja Oroszországot hatalmas ipari állammá és a világot hatalmas dumpinggel elárasztó ipari országgá átalakítani. Az ő ötéves tervéből már az első két esztendő alatt sokkal többet valósítottak meg, mint ahogy előre felállította, mert a szovjet 44%-kai emelte két* év alatt ipari termelését és ebben az évben további 44%-kai akarja emelni. A munka óriási és nem hasonlíthatom egyébhez, mint az ókorban a piramisok építéséhez, amikor korbáccsal hajtották, emberéletre való tekintet nélkül a rabszolgák ezreit a legfelsőbb úr által kitűzött hatalmas cél megvalósítására. Tagadhatatlan, hogy menynyiségileg legalább ez a cél meg van közelítve. Hogy vájjon minőségileg is, kivált az ipari termelés terén, meg fogják-e tudni közelíteni, vájjon az a léleknélküli munka, amely ma ott korbács alatt folyik, bele bírja-e lehelni abba az ipari 'munkába azt i&z ipari tökéletességet tényleg, amelyet például az Unió tud produkálni, az még eldöntésre vár. De az a tény, ihogy a leghatalmasabb tőkés társadalmak késznek nyilatkoztak arra, hogy szellemi munkásaikat és technikai vezetőiket ennek a munkának szolgálatába állítsák, az a tény is, hogy kétezer amerikai és német mérnök és munkavezető vezeti és irányítja ma ezt az orosz munkát, bizonyos garanciájául szolgál annak, hogy^ ez a hatalmas termelés nemcsak menynyiségileg, hanem minőségileg is fenyegető veszedelmévé válik az európai termelésnek, sőt az egész világ ipari termelésének. Én nem kívánok erre számszerűleg utalni, hiszen egy elhangzott beszéd már utalt erre és a legutóbbi napokban megjelent ujságközlemények is sötét színekkel festették ^alá az orosz ipari fejlődés ütemét^ de kétségtelen, hogy megdöbbenve kell szemlélnünk azt

v hogy a szovjet ma képes hatalmas traktorgyárakat ülése 1931 március 6-án, pénteken. 139 felállítani, amelyek már eddig is, a legutóbbi évben 25—30.000 traktort állítottak elő egy-egy gyárban, hogy hatalmas acélművük, amelyet most állítottak be, Magnitogoroszkban, r 400 millió dollár költséggel, nemcsak Európának lesz^ a legnagyobb acélműve, hanem még Amerikában sincs ilyen nagyüzem, (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van!) hogy ott olyan exportot próbálnak foganatosítani, amely Angliában is megdöbbenés hangját váltotta ki. Tegnap közölte az egyik . magyar újság, «Az Est», a «Times»-nak egy tíz nappal ezelőtt megjelent cikkét, amely megkondította a vészharangot. De nem közölte ennek a cikknek azt a részét, amelyben a «Times» megdöbbenéssel szögezte le, hogy február elején az angol kikötőkben 30.000 tonna orosz szappan és ötmillió darab orosz izzólámpa jelent meg, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) teljesen a londoni szükségletre beállítva és pedig egyharmadáért annak az árnak, amelyért azt akár Európa, akár Amerika szállítani tudja. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Es ha tekintetbe vesszük, hogy a manchesteri kereskedelmi kamara egy határozatával a világ lelkiismeretéhez fordult (Gr. Hunyady Ferenc: Mert már a zsebéhez ér!) azzal a felszólítással, hogy az utolsó órában fogjon össze mindenki a szovjet^ hatalmas támadása ellen és a Times hozzáfűzi ehhez, hogy a kapitalista élet végére ér a világ, ha nem próbálja meg védővámmal még kellő időben kiparírozni az orosz támadást, (Gr. Hunyady Ferenc: Csak beviteli tilalom segít!) — akkor ebben már bizonyos jelét látjuk annak, hogy a lelkiismerete kezd ébredezni annak a kapitalista társadalomnak, amelynek lélekharangját megkondítottuk. (Gr. Hunyady Ferenc: Lelkiismeret ab zseb!) És ha tekintetbe vesszük, hogy azok a buzagyáraknak nevezett hatalmas kollektív termelési apparátusok Oroszországban elsősorban a gazdag parasztoknak, a kulákoknak kilakoltatásával ma már- olyan arányokat öltöttek, hogy a kollektivizált birtokok az 1930-as év első felében a gazdaságoknak 60%-át magukban foglalták, tehát 20%-kal többet, mint a pjetiletkáiban, az ötéves tervben előre tervezték, továbbá, lia tekintetbe vesszük azt, hogy a kulákok tömegesen vonulnak be a kollektív gazdaságok kebelébe, akkor látszólag, első pillanatban ez a szovjet óriási, nem várt sikerének volna tekinthető. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk és ez az, hogy aki némileg is

r

ismeri az orosz parasztnak és főként a jómódú orosz parasztnak lelkét és meggyőződését, az tudja, hogy az orosz parasztnak Gogol által oly nagyszerűen lefestett pszichéje mindig meghajlik, mint a fa a vihar jöttére, hogy a vihar elvonultával újra felemelje fejét. Nagy kérdés az, hogy ezek a kulákok, akiket ma belekényszerítenek à kollektív gazdálkodásba, nem azért nyugszanak-e bele ebbe^ olyan könnyen, mert birtokaik megmunkálását, faeke helyett traktorokkal való feltúrását, nemesített vetőmaggal val ellátását akceptálják és csak várják a kellő pillanatot, amely politikai változásihoz és elhozza számukra az érvényesülés idejét is. Egy kétségtelen, t. Ház, ez a veszedelem itt van a küszöbön és rettenetes erejével fenyeget. Es ennek a veszedelemnek kettős politikai és gazdasági kihatása van. Politikai az, hogy aJbban az Oroszországban, amelyet eddig néhány százezer kommunista vezetett s százmilliónál több embert a maga akarata alá hajtván, az ipari és mezőgazdasági termelésnek ilyen sikerei kétségtelenül a kommunista elvek elterjedésének malmára fogják hajtani a vizet, tehát be-