Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-477
126 Az országgyűlés képviselőházának 4 ezt hirdettük!) amely rétegnek eddigi érdekei^ vei nem törődtek, (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy nem!) sőt azzal a politikával, amelyet az urak eddig követtek és amellyel tűzönvízen keresztül támogatták a kormányt, mindent elkövettek, hogy a kisiparosság pusztuljon. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Igen t. képviselőtársaim, ez így van, (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy van így!) mert én bizonyítani tudom, (Gaál Mihály: De a foesküt nem merné letenni rá!) Elég nekem az adott szó szentsége; és ha én egyszer azt mondom, hogy én bizonyítani tudom, akkor t. közbeszóló képviselőtársamnak is el kell fogadnia, hogy így van. (Barthos Andor: Nem is lehet bizonyítani!) Ennek a kisiparosságnak sok gyűlésén résztvettem és végighallgattam a kisiparosságnak sok jogos keserű panaszát és fájdalmát és csak egyetlen egy esetben döbbentem meg, (Szűcs István: Csak egy esetben 1 ?) amidőn az egyik kisiparosgyűlésen egy vidéki városban egy professzionista, illetve nem is professzionista hangulatkeltő, hanem egy amatőr kisiparos, (Gaál Mihály: Ilyen is van? — Perlaki György: Hát az milyen? — Zaj.) ennek a Háznak tagja, az egyik kisiparos gyűlésen azt a megállapítást tette, hogy a^ kisiparosság pusztulásának, bajának, szegénységének, lerongyoltságának egyik fő oka az, hogy sok a kisiparos. Ennél a mondatnál az igen t. képviselőtársam be is fejezte további megokolását. En megdöbbentem, hogy az az amatőr kisiparos képviselő... (Perlaki György: Ki volt az?) ne kérdezze képviselőtársam. (Barthos Andor: Csak joggal lehetünk rá kíváncsiak ! Ki legyen az az amatőr? — Zaj.) Ismétlem, ez a t. egységespárti képviselő ennél a mondatnál sietett befejezni a mondatot a kisiparosság nyomorúságáról. (Pakots József: Talán Perlaki volt? — Derültség. — Perlaki György: En nem voltam, az bizonyos!) Megdöbbentem, mert ebben a. pillanatban^ azt hittem, hogy az ott jelenlevő^ iparosok lelkének keserűsége ki fog robbanni és az iparosok oly módon fogják értésére adni ennek az amatőr kisiparos képviselőnek az Ő ellenvéleményüket. (Felkiáltások: Ki az?) hogy azt igen t. kepviselőtársami nem tette volna ki az ablakába. (Zaj.) Csak annak ,a fegyelmezettségnek tudható be, hogy abban a pillanatban nem adták meg a kellő választ iaz igen t. egységespárti képviselőtársam megállapítására, amely fegyelmezettséget a kisiparosság hosiszú éveken keresztül tanúsít, minden szenvedése ellenére is. Mélyen t. képviselőtársaim, én az imént felvetettem a kérdést, vájjon mi lehet iaz oka annak, hogy professzionista hangulatkeltő egységespárti képviselők (Felkiáltások jobbfelől: Kik azok?) mennek ki az országba hangulatot kelteni s a kedvező hangulatnak új virágzását ' akarják megteremteni. Felvetettem a kérdést, de a képviselő urak nem kérdezték, hogy vájjon miért. Valószínűleg minden okuk megvan rá, mert^ hiszen az urak éppen úgy tudják ennek a célját, mint ahogy én tudom. Legyünk őszinték: választás előtt állunk (Barthos Andor: Messze van még!) és nagyon sok egységespárti kerület kapujára ki van írva: reszkess egységespárti képviselő, mert jön a népítélet. (Derültség és zàj.) Elnök: Kérem, képviselő úr, talán méltóztatnék e helyett az izgató téma helyett a napirend nyugalmasabb témájára áttérni. (Elénk derültség.) Esztergályos János: Következik a választás, az^ elnöki tanács tehát szétküldi az egységespárti képviselőket: menjetek és iparkod7. ülése 1981 március 6-án, pénteken. játok az országos^ közhangulatot megváltoztatni, hogy legalább egynéhányan egységespárti képviselők bejussunk majd a választáson. (Zaj jobbfelől.) Hiszen, ha nem ezt a célt szolgálnák, iákkor felteszem a kérdést: vájjon mire van szükség, hogy sokszor legjobb meggyőződésük ellenére is (Barthos Andor: Ilyet nem lehet mondani!) olyat állítsanak az igen t. urak, amelyről tudják, hogy a való tényekkel ellenkezik. (Zaj jobbfelől. — Barthos Andor: Ilyet^nem lehet mondani! Kikérem magamnak! Bocsánatot kérek, parlamentben ilyet nem lehet mondani!) Elnök: Az ilyen általánosságban mondott kijelentés sértő a képviselő urakkal szemben. Esztergályos János: En nem neveztem meg. Elnök: Annak ellenére, hogy senkit sem nevezett meg a képviselő úr és általánosságban tett ilyen kijelentést, ezt a képviselő urak sértésnek vehetik, kérem tehát, hogy az ilyen kijelentésektől tartózkodjék. Tessék a tárgyra térni. Esztergályos János: Barthos képviselő úr célzásnak veszi? (Barthos Andor: Eeánk, mindenkire mondotta a képviselő úr, természetes tehát, hogy énreám is vonatkozhatok! — Zaj. — Elnök csenget.) Folyik tehát a hangulatkeltés országszerte és miután a kisiparosságra a választásoknál szükség van, szükséges tehát az is, hogy azt az elkeseredett hangulatot, amely ma a kisiparosság lelkületét jogosan eltölti, megváltoztassák. Jogos az az elkeseredés, amely a kisiparosság lelkületét eltölti, mert látja az ország kisiparossága, hogy akkor, amidőn az ő utolsó párnáját elviszik súlyos közadókban...- (Zajos ellenmondások a jobboldalon.— Barthos Andor: Ugyan! Ugyan! Ez nem igaz!) T. képviselő úr, én figyelmeztetem önt, tartózkodjék a reámnézve sértő megállapítások megtételétől. Figyelmeztetem, ne kockáztasson többé ilyen kijelentést, mert kénytelen leszek a képviselő úrral szemben bizonyítani, amint majd beszédem további folyamán önnel szemben bizonyítani is fogom, hogy nincs igaza. (Barthos Andor: Velem szemben?) Önnel szemben, bizonyítani fogom. (Barthos Andor: Bizonyítson! Tessék bizonyítani!) Bizonyítani fogom, (Barthos Andor: Tessék!) mert e pillanatban verik talán a dobot egy nagyon derék, becsületes fővárosi kisiparos áruja felett, most, talán e pillanatban, 10 óra most múlt el, verik a dobot egy olyan iparos áruja felett, aki 27 esztendeig önálló iparos volt. Adóval tartozott és kihordták egész raktárát, üzletét. (Barthos Andor: Az lehet, de ön a párnáját mondotta!) Párnát mondottam, mert a párnát is elviszik. (Barthos Andor: Azt nem lehet!) Menjen el a t. képviselő úr az áruraktárba, meg fogja látni. Majd rátérek erre is és meg fogom nevezni az illetőt. Látja tehát a kisiparosság, hogy amikor ő pusztul, amidőn semmiféle oldalról egy évtizeden keresztül nem jön feléje segítség, akkor az ország közpénzéből másoknak, nagyon sokaknak, jut. Ez az, ami joggal tölti el elkeseredéssel a kisiparosság lelkét és joggal kiáltja bele a magyar közéletbe a magyar kisiparosság, hogy végre tegyenek az ő megmentése érdekében is valamit. Ez így van, igen t. haragos képviselőtársam. {Derültség. — Kiss István: Megint személyeskedik?) A nagybirtok nem hiába panaszkodott. A nagybirtokos osztály megkapta azt, ami ennek a Csonka-Magyarországnak súlyos gazdasági erején is felüláll. (Farkasfalvi Farkas Géza:
