Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-477
Az országgyűlés képviselőházának U77. ülése 1931 március 6-án, pénteken. 127 Mit kapott meg? — Tomcsányi Vilmos Pál: Mi volt az, amit megkapott?) T. képviselőtársaim, a nagybirtokos osztály például annak a földnek jó nagyrészét visszakapta, amit 1920tól 1924-ig tőle elvettek, hogy apró kisembereknek adják. Ezeknek a földeknek nagyrészét visszakapták. (Tomcsányi Vilmos Pál: Hol? — Patay Tibor: Nem kapták vissza! — Farkasfalvi Farkas Géza: En se tudom, hogy visszakapták volna! — Zaj.) Hogy miért kapták vissza, azt önök éppen olyan jól tudják, mint én. (Farkasfalvi Farkas Géza: En nem tudom! — Zaj a jobboldalon.) Önök engem műfelháborodásukkal nem fognak megakadályozni mindannak az igazságnak elmondásában, amit én itten elmondani kívánok. (Farkasfalvi Farkas Géza: Tévedni méltóztatik!) Gondoskodás történt, hogy a nagybirtokososztály olcsó hitelt kapjon. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Milyen hitelt? — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni, hiszen a képviselő uraknak is módjukban van válaszolni érdemben a képviselő úrnak. Esztergályos János: Megkapta a birtokososztály a bolettát az ország nyomorgó népének zsebéből. De igen t. képviselőtársam, a közelmúlt napokban tárgyaltunk egy javaslatot, a kartellj avaslatot, amely nem jelent egyebet a kartellben tömörült nagyipar részére, mint a törvényesített áruuzsora lehetőségét. Méltóztassanak a mai lapokat, átnézni, ott találnak az urak egy felhívást. Egy gyár, egy nagyipari vállalat felhívja a fogyasztóközönséget és árujának árusítóit, hogy a gyár által megállapított áron aluli árusítás tisztességtelen versenyt jelent, tehát amikor egyik vagy másik kereskedő olcsóbb áron akarja adni áruját, olyan olcsón, ami mellett a maga becsületes polgári hasznát mégis megtalálja, akkor jelentkezik most már egészen nyiltan a kartellben tömörült nagyipar és tisztességtelen versenynek minősíti, ha olcsóbban adják az árut. (Farkasfalvy Farkas Géza: Az az ő egyéni véleménye, amiben mi nem osztozunk!) Igen t. képviselőtársam, kérdezem önöket és mindazokat, akik a harciasság teljes vértezetével sikraszálínak e törvényjavaslat elfogadása érdekében, vájjon hiszik-e mindnyájan komolyan azt, hogy ez a törvényjavaslat a magyar ipart tényleg fel fogja lendíteni? (Barthos Andor: Igen!) Igen t. képviselőtársam, ha ön ezt hiszi, akkor me*? kell állapítanom, hogy igen t. képviselőtársam súlyosan téved. (Barthos Andor: Miért?) Mert kérdezem én, hogy megvan-e a lehetősége és az alapja ebiben a szerencsétlen országban az ipar erőteljes fejlődésének és megvan-e a lehetősége, hogy az ipari termékeket fogyaszthassák? Hát nem ismeri igen t. képviselőtársam azt, hogy milyen mélyen lesüllyedt az ország lakosságának fogyasztóképessége? (Tomcsányi Vilmos Pál: Ezért kell a mezőgazdaságot talpraállítani!) Álljunk meg, mélyen t. képviselőtársam, ennél a mondatnál. Azt méltóztatott mondani, hogy a fogyasztóközönség nem fogyasztóképes, miután az ország lakossága lerongyolódott, miután pusztulóban van a közgazdasági élet... (Tomcsányi Vilmos Pál: Mezőgazdaságot mondtam!) Bocsánatot kérek, akkor tévedtem, mert ha igen t. képviselőtársam azt mondotta volna, hogy ezzel a javaslattal a közgazdasági életet kell talpraállítani, akkor megállapítom azt, hogy ez a törvényjavaslat nem fogja a közgazdasági életet talpraállítani, mert ennek a törvényjavaslatnak minden előnyét és hasznát, ami itt fel van sorolva a 8—12. §-okban, nem az ország közgazdasági élete, hanem 3—4 nagybank fogja élvezni. Méltóztassék végignézni: minden nagyobb ipari vállalat, sőt nemcsak nagyipari vállalat, hanem a középipar túlnyomó része is, valamelyik hatalmas nagybank érdekeltségében van. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igaz!) Ha tudjuk, akkor el kell fogadni azt, hogy mindaz, ami az 1—5. hosszú szakaszban itt kedvezmény gyanánt van adva, három-négy hatalmas bank zsebébe, trezorjába fog jutni. Kérdezem, érdeke-e a Háznak, hogy az elmúlt esztendőkben és a háború alatt agyongazdagodott, felduzzadt banktőke még erősebb legyen, mint amilyen erős? Kérdezem, lojális-e a kormánynak ez a politikája, amely megszülte ezt a törvényjavaslatot, lojális-e, hogy amidőn iparkodunk hangulatot kelteni e törvényjavaslat mellett s öt hosszú szakaszban felsorolják az ipari kedvezmények légióját, akkor a kisiparossággal egyetlen szakasszal, majdnem azt mondhatnám, egyetlen mondattal végeznek? Es túlzás-e az a megállapítás, ha én azt mondom ennél a javaslatnál, hogy arról a terített asztalról, amelyet ebben az esetben iparpártolás címén a nagybankok fognak kapni, ennek a szerencsétlen magyar kisiparosságnak csak csontdarabkák fognak jutni? Ha tehát ez a helyzet, akkor kérdezem, miért nem törődik a kormány a kisiparosság érdekeivel, miért elégszenek meg az urak ebben a teremben azzal, hogy egyszerűen akadémikus vitákat folytatnak az ipar pártolásáról akkor, amikor láthatja minden egyes képviselőtársam, akár egységespárti, akár ellenzéki, hogy miként pusztul el a kisiparosság az ország egész területén? Kérdezem önöket, igen t. képviselőtársaim, miért nem iparkodnak a kormányt rákényszeríteni arra, hogy a feljajduló kisiparosság érdekében is tegyen valami komoly lépést? Ez a javaslat nem alkalmas arra és én, miután egész felszólalásomnak egyetlenegy célja csak az, hogy az iparosság panaszszavát, jajszavát elhozzam ide, a magam részéről csupán a kisiparosság követelésének és kívánságának hangoztatására szorítkozom. A kisiparosság nem kér olyan kedvezményeket, amelyek az ország teherbíróképességét felülmúlják, de joggal kéri és kívánja,, hogy mindaz adassék meg a kisiparosság részére, ami biztosítja életét és exisztenciáját és megvédi őt az elpusztulástól. T. Képviselőház! A kisiparosság az ország minden részén az elmúlt hónapokban iparosgyűléseket tartott és bizony akárhányszor az ott megjelent egységespárti képviselő urak akarata ellenére is megmondották, hogy mit kérnek. En vártam, hogy az igen t képviselő urak, akik hivatalból el-eljárnak egy-egy iparosgyűlésre, (Perlaki György: Nem hivatalból járunk el! — Madai Gyula: Kötelességből!) — hát akkor amatőrösködésből — (Perlaki György: Egy kicsit jobban foglalkozunk ezzel a kérdéssel, semhogy amatőröknek lehetne nevezni minket!) ebben a teremben majd hangot fognak adni a kisiparosság kívánságainak. (Perlaki György: Elmondottuk!) Hittem, reméltem, hogy majd talán ennél a törvényjavaslatnál is rá fognak jönni arra, hogy nekik kötelességük volna beváltani azokat az ígéreteket, amelyeket egy-egy felszólalásukban tettek a kisiparosságnak. Vártam és reméltem, hogy fel fogják sorolni a kisiparosság kívánságait; (Perlaki György: Felsoroltuk!) hiába vártam, akadémikus jellegű felszólalásnál egyebet eddig nem hallottam. En, tehát kötelességszerűen fel fogom sorolni, el 19*
