Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-473
4 Az országgyűlés képviselőházának közé sorozzák, amennyiben a népsűrűségünk a háború előtti négyzetkilométerenként 63*2 lakosról 94-re emelkedett — szükségszerűen előírja nekünk azt, hogy a nép felesleget, a lakosságnak azt a részét, amely a mezőgazdaságban többé nem nyerhet elhelyezést, valamiképpen igyekezzünk az iparban elhelyezni. Tényleg az ipar fejlődése az elmúlt nyolc év alatt azt ; bizonyítja, hogy — ha a lakosság szaporodását évi 60 000 főre számítjuk — a háború óta elmúlt tíz év alatt átlag 600.000-rel számítva az ország lakosságának szaporodását, ebből a népszaporodásból a legnagyobb rész az iparban tudott csak elhelyezkedni. A gyáripari munkásság vagyis közvetlenül a gyáriparban foglalkoztatottak száma ezen idő alatt 144.000 fővel szaporodott. Ha ehhez hozzászámítom az eltartottak számát, akkor megállapítom, hogy a szaporodásnak 65—70 százalékát tudta a gyáripar elhelyezni, foglalkoztatni s csak a megmaradt 30% volt kénytelen más termelési ágakban elhelyezkedést keresni. Könnyű azonban azoknak az államoknak, amelyek gyarmatokkal rendelkeznek vagy pedig megvan a kivándorlási lehetőség olyan territóriumokra, ahol a megélhetés biztosítva van. Magyarországra nézve t azonban sajnos, ez à lehetőség is ki van zárva, mert hiszen ha valaha igaz volt, akkor ma igaz Vörösmartynak az a klasszikus megállapítása, hogy e Földön számunkra nincs sehol másutt hely és itt élnünk és meghalnunk kell! Hiszen igen jól méltóztatnak tudni, hogy az egész világ elzárkózik az idegen állampolgárok bevándorlása elől s a magyar munkás és a magyar mérnök tényleg nem talál sehol másutt elhelyezkedési lehetőséget, csak itthon Magyarországon! T. Ház! Foglalkozni kívánok azzal a kérdéssel is, hogy vájjon a mezőgazdaság és ipar között van-e vagy lehet-e ellentét és vájjon nem-e a mezőgazdaságnak érdeke elsősorban az, hogy itt fejlődő, üzemben lévő, egészséges ipar legyen? Amikor megállapítottuk azt, hogy a mezőgazdaságnak egyre nehezebb termésfeleslegeit" a külföldi piacokon elhelyezni, mert csakis nyomott árakon, sokszor az önköltség alatti árakon tudjuk csak az exportpiacokon véres verejtékkel megtermelt mezőgazdasági terményeink feleslegét elhelyezni, akkor a mezőgazdaságnak is elsősorban érdeke, hogy itt az országban álljon egészséges és fokozódó fogyasztásra képes tömeg rendelkezésre. Ezt : a fogyasztót pedig csak a gyáriparban, a gyáriparban foglalkoztatott munkásságban és tisztviselőkben találhatja meg. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Görgey István előadó: A beiső fogyasztás fokozása tehát elsősorban a mezőgazdaság érdeke és meg kell döbbennünk, ha például a budapesti fogyasztási adatokat vesszük figyelembe. (Farkas István: Ez igaz!) Azért veszem Budapest fogyasztási adatait figyelembe, mert hiszen Budapest lakosságának száma egyik évről a másikra nem változott számbavehető módon, így tehát kereken egymilliónak vehetem Budapest lakosságát; mégis azt látjuk, hogy az elmúlt esztendőben Budapest kenyérfogyasztása 14%-kal, húsfogyasztása pedig 25%-kal apadt. f Ha pedig a háború előtti adatokat hasonlítom össze a mailt esztendei adatokkal, akkor arra a megdöbbentő eredményre jutok, hogy a húsfogyasztás Budapesten a háború előtti állapotokhoz képest annak egyharmadára csökkent. Hát kérdem, t. Ház, nem a mezőgazdaság 3» ülése 1931 február 27-én, pénteken. érdeke-e elsősorban Budapest lakosságának íogyasztókepesseget annyira felfokozni, hogy necsak a háborúelőtti mennyiséget, hanem annal jóval többet fogyasszon. És ugyanezt tapasztalhatjuk a viüeken is minden terén. Ott, ahol a gyáripar káli, a íogyasztóképesség egyik napról a másiüra ugrásszerűen csökken. Miután pedig a közszükségleti cikkeknek 80%-át éppen mezőgazdasági cikkek teszik ki, természetts, hogy a fogyasztás fokozása vagy csökkenése elsősorban a mezőgazdaságot érinti. De érdeke a mezőgazdaságnak az ipar fejlesztése abból a szempontból is, hogy nyersanyagait lehetőleg itt a belföldi iparnál tudja elhelyezni. A belföldi ipar ugyanis nem világpiaci, tehát nyomott árakon, hanem kétségtelenül sokkal jobb, magasabb árakon tudja átvenni a mezőgazdaság nyersterményeit, produktumait. A mezőgazdaság tehát feltétlenül jól jár, ha nyersterményeit a belföldi ipar dolgozza tel es nem nyers állapotban kénytelen hüllőidre kivinni. Az ideális állapot az volna, ha minden mezőgazdasági nyersterményünket itthon tudnánk ieiüolgozni és csakis kész produktumokat száLítanánk ki a világpiacokra, mert alitor nemcsak a nyersanyag ára, hanem a munkabér is az oiszagban maradna az ország javára. Ezt belátták azok az államok is, amelyek szintén elsősorban agrárállamok voltakCsak Dáma példájára vagyok bátor utalni, amely a múlt század 80-as éveiben ugyancsak nagy gazdasági válságon ment keresztül. Ennek a gazdasági válságnak az eredménye az volt, hogy az egész mezőgazdaságát átorganizálták és egész mezőgazdaságát egészséges alapokra fektette, úgyhogy ma Dájiia a világversenyben, az exportpiacokon, mint mezőgazda-. sági exportáló állam jelentkezik és mégis, ha megnézzük a statisztikai adatokat, azt latjaik, hogy Dánia lakosságának ma már csak 35%-a foglalkozik őstermeléssel, az őstermelés mellett pedig igen hatalmas ipart is fejlesztettek, hogy ezzel tudják az állam pénzügyi egyensúlyát rendben tartani. Hollandiában, amely ugyancsak mint agrárállam jelentkezik a világpiacon, a lakosságnak pláne csak 24%-a él mezőgazdaságból és mégis ez a 24% az intenzív gazdálkodás folytán olyan mennyiséget tud produkálni mezőgazdasági terményekben, hogy Hollandia a világpiacokon ma is mint export agrárállam jelentkezik. Felmerül a kérdés, hogyha az ipar eddig is ilyen szép fejlődést mutatott, miért van szükség még külön iparfejlesztési törvényre 1 ? (Farkas István: Miért nincsen iparunk?) Hiszen állandóan azt halljuk, hogy Magyarországon nem lehet úgynevezett növényházi palántákat tenyészteni, olyan iparokat fejleszteni, amelyeknek nincs itt létalapjuk, amelyek nem rendelkeznek a szükséges nyersanyaggal, hanem e helyett azokat az iparainkat kell fejlesztenünk és megtartanunk, amelyeknek itt az ország talajában gyökerük van. Még mindnyájan méltóztatnak emlékezni, hogy amikor a szanálási kölcsönt megkaptuk, a Nemzetek Szövetségétől a kísérő iratban kaptunk egy jó tanácsot is. Kioktatást, amelyben az foglaltatik, hogy minden iparunkkal adjunk fel, amelynek itt nincsenek meg a szükséges nyersanyagai és feltételei. Kizárólag úgynevezett mezőgazdasági iparunkat tartsuk fenn, amely szorosan összefügg a mezőgazdasággal. (Farkas István: Ezt jól megelőzőleg itt. az volt a jelszó, hogy «bűnös Budapest» és nem kell az ipar, mert forradalmosítja a fővárost! A kurzus jelszava volt! Ennek a rezsimnek a; jelszava. A miniszter úr is ezt az álláspontot képviselte! — Bud János kereskedelemügyi mi-
