Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-473
Az országgyűlés képviselőházának 473* ülése 1931 február 27-én, pénteken. 5 niszter: Mi baja van? — Farkas István: Nekem semmi, de a miniszter úrnak van baja! — Zaj. — Elnök csenget.) A világháborút megelőzőleg ebből a szempontból életképes is volt minden mezőgazdasági iparunk, mert akkor tényleg minden nyersanyag és a fogyasztóterület is rendelkezésre állott, így iparunk a háború előtt, minden támogatás nélkül igen szép virágzást, fejlődést mutatott. Malomiparunk világhíres volt, söriparunk nagy volt, szesziparunk hatalmas volt, keményitőip arunk szintén gyönyörűen fejlődött és általában mezőgazdasági iparunk minden állami támogatás nélkül is^ igen szépen prosperált és mégis, az összeomlás után Magyarország megcsonkítása következtében egyszerre azt tapasztaltuk, hogy ezek az iparok fejlődtek vissza a legerősebben és ezeket az iparokat fejleszteni semilyen eszközzel nem tudjuk, mert a belföldi fogyasztó terület iparunk túldimenzionáltságához, iparunk kapacitásához képest igen kis területet jelent részükre, a külföldi piacokra pedig ezekkel az iparcikkekkel egyre nehezebben tudunk kijutni. Hiszen csak utalok arra a küzdelemre, amelyet imalomiparunk érdekében a kereskedelmi szerződések tárgyalása során állandóan ki szoktunk fejteni. Kérdem tehát, hogy ezek szerint tényleg csak annak az iparnak van itt gyökere, amelynek itt van a nyersanyaga? Hát mennyivel van nagyobb gyökere például Svájcban a csokoládéiparnak, '. avagy az óraiparnak, amely Svájcban világhírre tett 'szert, mint Magyarországon? Avagv mennyivel van nagyobb gyökere Cseh-Szlovákiában a pamutiparnak, amely éppúgy tengerentúlról kénytelen behozni a nyerspamutot, mint Magyarország? Es mennyivel van^ nagyobb gyökere a gummigyártásnak Ausztriában vagy Franciaországban, mint Magyarországon, amely szintén tengerentúlról kénytelen nyersgumm.it behozni. A magyar ipar életképességének szempontjából tehát nem lehet egyedül a nyersanyag terméshelyét figyelembe venni, mert hogy mindjárt egy másik példával szolgáljak, gazdag bauxit-telepeink megadnák az alumíniumipar megteremtésének a lehetőségét, ha rendelkeznénk azokkal az olc^ó- hatalma« vízierőenergiaforrásokkal, amelyek olyan olcsón tudnák nekünk az aluminum kitermeléséhez szükséges elektromos energiát adni, amint ezt a "külföldi iparok megtalálják. így azonban kénytelenek vagyunk évek óta bauxitkincsünk nagy részét feldolgozás végett külföldre kiengedni. A magyar iparnak az életfeltétele tehát csakis azon múlik, vájjon az ipar versenyképesen tud-e termelni, vájjon nem túldrágán termel-e és vájjon nem-e oly nehézségek mellett tarthatók-e fenn o c ak, amely áldozatok és nehézségek nem állnak arányban azzal a haszonnal, amit az ipar meárteremté^e jelent Kell tehát egy bizonyos irányítás az iparnál, méerpediir éppen ilyen időkben kell, amikor gazdasági válságban élünk, mert a magyar gazdasági fejlődés korszakában minden állami irányítás, minden állami támogtás nélkül tud boldogulni a mezőgazdaság és az ipari termelés is egyaránt. Éppúgy, ahogy a kormányzatnak a mezőgazdaságnak minden erővel segítségére kell sietnie, hogy a mezőgazdasági termelést helyreállítsa és ' reorganizálja, kell, hogy az államhatalom irányító és támogató keze az ipart is segítse és előbbre vigye reorganizálási folyamatában. T. Ház! Pár szóval meg kell említenem . még azt is, hogy a magyar iparnak az eLmult években észlelt fejlődését kétségtelenül nagy mértékben elősegítették azok a vámok, amelyeket az ipar az új aiutonóm vámtarifa életbelépte óta élvezett. A vám' maga azonban nem elegendő, nem pediglen azért, mert ezek a vámok remélhetőleg a legközelebbi időben kötendő kereskedelmi szerződések során mégis csak csökkeni fognak és nekünk arra az időre is kell egy megfelelő instrumentummal bírnunk, illetőleg rendelkeznünk, amikor más gazdasági politika lesz uralkodó Európában, amikor lehetséges, hogy nagyobb gazdasági egységek együttműködése akár vámunió formájában, akár más formában szintén bekövetkezik, nekünk tehát erre az időre is kell, hogy megfelelő eszköz legyen a kezünkben, amelynek segítségével a magyar ipart kellő mederbe tudjuk terelni és kellőképpen tudjuk irányítani. T.^ Képviselőház! Már beszéltem az embersűrűség által nekünk parancsolólag előírt azon kényszerről, amely minket arra késztet, hogy iparosodjunk. Még megemlítem egypár szóval a középosztály elhelyezkedési lehetőségének a kérdését is ezzel^ kapcsolatban, amelyre vonatkozólag a törvényjavaslat indokolásában méltóztatnak igen érdekes statisztikai adatokat találni. Ezek után az általános elgondolások után méltóztassanak^ megengedni, hogy foglalkozzam a tárgyaláis alatt álló törvényjavaslatban lefektetett irányelvekkel. A jelenleg érvényben lévő 1907 : III. te. 23 év előtt létesült, akkor, amikor Magyarországon az ipar még igen ^kezdetleges stádiumban volt- amikor Ausztriának négyszer-ötször akkora ipara volt, mint^ Magyarországnak, aonikor mi, mint agrárállam mezőgazdasági terményfeleslegeinket nyugodtan tudtuk elhelyezni a monarchia másik államában. Abban az időben az iparfejlesztési Programm àzon alapult, hogy minden olyan gyárat, amely olyan cikket termelt, amely az országban egyáltalában nem termeltetett, vagy a fogyasztáshoz képest még kis mennyiségben, tehát új iparágakat óhajt meghonosítani, állami támogatásban kell részesíteni. A megváltozott viszonyok azonban ezen elv fenntartása mellett szükségszerűen írják elő azt is, hogy nekünk nemcsak az új cikkeket termelő iparokra keü tekintettel lennünk, hanem a meglévő ipart és annak termelését kell el c ő-orban figyelembe vennünk Az új törvényt olyan irányban kell kodifikálnunk, hogy egyrészt a meglévő iparnak tegyük lehetővé, hogy versenyképesen és olcsón termeljen, másrészt pedig lehetővé kell tenni azt is, hogy az olyan iparokat, amelyek a gazdasági válságban nehézségekbe jutnak, mentsük át ezen a kritikus időn. Egy harmadik szempont az, hogy meglévő iparunk többtermelését, nevezetesen az exportra való többtermelését szintén tegyük lehetővé azáltal, hogy részére könnyítéseket és támogatást biztosítsunk. Elsőbbség illeti meg e mellett természetesen azokat az iparokat is, amelyek hivatva vannak a mezőgazdaság nyersterményeit feldolgozni. Ezeket is erősítenünk kell éppen a mezőgazdaság érdekében. Nem választható külön a kisipar és a kézműipar, valamint a háziipar sem, mert ma már mindenki elismeri azt, amit a múlt század végén kezdtek egyes közgazdászok kétségbevonni, hogy tudniillik a nagyipar fejlesztése mellett épp olyan létjogosultsága^ van a kisiparnak is, sőt bizonyos vonatkozásokban a kisipar jelentősége a nagyipar fejlődésével még hatványozódik és fokozódik. ÍBuday Dezső: Az iparosképzés!) Nem kívánok itt utalni azokra
