Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

Az országgyűlés képviselőházának U76. vonja azt, hogy a termelési rendszer bukásával együtt bukik meg az egész polgári társadalmi rendszer is % Vannak ma már polgári politiku­sok, akik rájöttek arra, hogy a tőkés és ha­szonra dolgozó termelési rendszerekhez való ko­nok ragaszkodás nem lehet a felvilágosult pol­gár feladata. Ahol a konmányok igyekeznek magukat elválasztani és felszabadítani ez alól a, r mondhatnám rögeszme alól, ott megvan a ki­látás arra, hogy a mai, egészen súlyos és lehe­tetlen kapitalista termelésből folyó gazdasági anarchiából ki fognak tudni lábalni. A legna­gyobb tragédia ott fog bekövetkezni, ahol egé­szen vakon ragaszkodnak, a mai, az eddigi ter­melési rendszerekhez, mert itt azután misem természetesebb, mint az, hogy ennek a rendszer­nek bukása jelenti majd azután mindazok bu­kását is, akik ettől a termelési rendszertől ma­gukat elválasztani képtelenek. Tapasztalhatjuk nálunk például azt, hogy éppen ennél az oknál fogva, mint az imént említettem, alakítottak még munkásszervezeteket is s a munkásszerve­zeteket arra az elvi alapra igyekeztek helyezni, hogy a termelés mai rendje a jó termelés, a mai rend az, amelyhez ragaszkodni kell és a termelés mai rendjén változtatni nem szabad, abban a téves felfogásban lévén, hogy akkor a természetes rend megváltoztatása után, vagy ezzel kapcsolatban a társadalom minden meg­nyilvánulásában is alapvető változás kell hogy bekövetkezzék. Ahogyan nem szabály az, hogy a mértani háromszög zöld-e vagy fekete, úgy nem szabály az sem, hogy a termelési rendszer megváltoztatásával együtt a társadalom min­den megnyilvánulásában nyomban ugyanilyen mélyreható változás kell hogy bekövetkezzék. Sokat hallottunk itt beszélni a racionalizá­lás kérdéséről is. Jellemző, hogy a racionalizá­lással kapcsolatban is csak egy, mondhatnám félutat tud megtenni maga az indokolás is. Az indokolás azt mondja (olvassa): «Szükséges, hogy a nem gazdaságos termelés elkerültessék; ez elv szabja meg a határt az okszerű termelés­nek is. Szociális és nemzetpolitikai szempontból — mondja az indokolás — nem lehet olyan ra­cionalizálást megvalósítani, amely a munkás­kezek ezreit tenné feleslegessé.* (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Bárdos Ferenc: Mintha bizony a raciona­lizálás elválaszthatatlan volna a munkanélkü­liségnek, ; vagy a munkanélküliek számának szaporodásától. Az indokolás azt mondja, nem szabad a racionalizálás terén nagyon messze menni, (Jánossy Gábor: Túlzásba nem szabad menni!) mert akkor a munkanélküliek számát fogjuk növelni. (Vanczák János: Már túlestünk rajta!) Hát igen, nem lehet a racio­nalizálással kapcsolatban egyéb intézkedése­ket tenni, nem lehet pedig ezzel a Képviselő­házzal, és ezzel a többséggel. Ezt elhiszem. (Pintér László: Frázis!) A racionalizálással kapcsolatban gondoskodni kellene egyben ar­ról is, hogy a munkaidő megfelelően megrö­vidíttessék. Mert ha újabb gépek alkalmazásá­val a termelést fokozni lehet, (Pintér László: Csődöt mondott a racionalizálás!) akkor ez azt jelenti, hogy lehetővé tesszük a fokozot­tabb munkásvédelmet. De az indokolás és a kormány inkább nem megy el a racionalizálás terén messzire, csakhogy a munkásvédelmi törvényes intézkedéseket ne kelljen foganato­sítani. (Jánossy Gábor: Ez nem áll!) Ez a helyzet. Es ha a kormány valóban helyesen fogná fel hivatását, akkor nem mondaná azt, hogy a racionalizálást bizonyos ponton meg kell akasztani, hanem azt mondaná, hogy ülése 1931 március 5-én, csütörtökön. 113 igenis, a racionális termelést, amennyire le­hetséges, fokozni kell, vele együtt azonban gondoskodni kell arról is, hogy a munkások kizsákmányolása ne legyen olyan korlátlan, mint amilyen korlátlan eddig volt. Ameriká­ban is racionalizáltak, sőt mondhatnám, hogy a termelés racionalizálása Amerikából indult ki. (Pintér László: Azért van ott annyi mun­kanélküli!) De ott egyúttal gondoskodás tör­ténik a munkás védelméről is, bár én kijelen­tem, hogy a gondoskodás mértékével nem va­gyok megelégedve, valószínűleg nagyon sok amerikai munkás sincs ezzel megelégedve, Amerikában azonban mégis történtek bizonyos intézkedések. Ki ne olvasott, ki ne hallott volna arról, hogy egész sereg nagyüzemben ma már bevezették az ötnapos munkaidőt és kétnapi munkaszünete van a munkásnak. Egész sereg üzemben ma már egész komoly megfontolás tárgyáváteszik a hatórás munka­napot, mint ahogyan indokolt is, mert ak­kor, amikor még a cipésznek három napra volt szüksége ahhoz, hogy a cipőt elkészítse, indokolt volt, hogy a munkás, 12, vagy 14 órát dolgozzék naponta, hiszen a szükségletet más­ként kielégíteni nem volt képes, ma azonban, amikor a nagy gyárak 10 és 100 ezer számra ontják a cipőket és az egy-egy cipőre eső munkaidő alig tesz ki néhány percet, nem in­dokolt az, hogy a munkást éjjel-nappal dol­goztassák. Amilyen mértékben haladt tehát előre a technika, olyan mértékben és olyan méretekben kell hogy gondoskodjunk arról, hogy a munkaidő leszállíttass ék. (Pintér László: Es a munkabér felemeltessék!) Általában elfogadott nézet az, t. Képviselő­ház, hogy a nagyipar felszívja a kisipart. Mégis azt kell mondanom, hogy a nagyipar fejlődésével kapcsolatban olyan újabb ipar­ágak fejlődnek ki, amelyek mellett még nem kell okvetlenül az egész kisiparnak megszűn­nie és ennek folytán azokat a kisipari rétege­ket, azokat az iparágakat, amelyek életképe­sek, életképességükben csak meg kellene hagyni, nem kellene megfojtani őket, mint ahogy; azt nálunk teszik. A kisiparosságról azt mondják, hogy nálunk ezt a réteget elhanya­golják. En erre azt mondom, hogy bár teljesen elhanyagolnák, bár egyáltalán ne törpdnének vele. Az a baj, hogy nagyon is sokat törődtek és törődnek vele; a forgalmi adóval, a kereseti adóval és az adók egész seregével, különböző megkötöttségekkel megnyomorították a kis­ipart és így mondhatom, hogy a kisiparosság­nak sokkal többet ártott az, hogy foglalkoztak vele, mint amennyit ártott az, hogy elhanya­golták. Minden alkalommal, amikor ilyen gazda­sági kérdésekről szó esik, önkényesen felállí­tanak tételeket és azt mondják, hogy ezek a tételek szocialista tételek. Így nem egyszer le­het hallani azt, amikor szocialista társada­lomról sokszor komolyan számbavehető egyéni­ségek is nyilatkoznak, hogy azt mondják: a szocializmus elvezet bennünket a Madách fa­lanszter-rendszeréhez. Amilyen^ tudománytalan és komolytalan ez az állítás, éppen olyan ko­molytalan az, ha valaki — nem tudom — pél­dául Bellamy «Visszapillantás» című művét veszi olyannak, amely mintául szolgálhat a szocialista berendezkedésnek. Egy kétségtelen, t. Képviselőház: a tech­nika fejlődését megakadáVozm nem lehet és nem szabad. Eltévesztett dolog az és már eleve magában rejti a bukás csíráját, amikor a fejlő­dés elé akarunk gátakat emelni. (Jánossy Gá­bor; Senki sem akar!) Az angol takácsok pél­16*

Next

/
Thumbnails
Contents