Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

114 Az országgyűlés képviselőházának J/.76. ülése 1931 március 5-én, csütörtökön* dául annakidején félreismerték saját helyzetüket és saját érdekeiket, amikor ahelyett, hogy igyekeztek volna szociálpolitikai intézkedések kiadását keresztülharcolni, a gépeket törték össze. A gépeket össze lehetett tömi egy helyen, de más helyen ismét felállították azokat és a gépek fejlődését éppen olyan kevéssé lehet megakadályozni, mint ahogyan a kultúra fejlődését sem lehet megakadályozni. Aki élni akar, aki szebb jövendő felé törekszik, annak nem a kultúra és neon a technika fejlődését kell megakadályoznia, hanem olyan politikát kell folytatnia, amely mellett a technikának és a kultúrának fejlődését egyben az egész emberiség javára^ az, egész emberiség szolgálatába lehessen állítani. A nagy gazdasági egységek felé törekszünk, t. Képviselőház. Ideig-óráig egyesek ragaszkodhatnak például Európa mai politikai széttagoltságához, az azonban kétségtelen, hogy Európa politikai széttagoltsága mellett is az a helyzet, hogy mindinkább odafejlődik a dolog, hogy Európa egy nagy gazdasági egységgé olvad össze és a mai határok legfeljebb csak akadályozzák ezt a vérkeringést, beteggé teszik Európa egész társadalmát és abban a pillanatban, mikor a szabad vérkeringésnek ezeket korlátait le fogják rombolni, abban a pillanatban rögtön nagy enyhülés következik be az egész gazdasági életben és mondanunk sem kell, hogy_ a gazdasági élet fellendülése, a gazdasági bajoknak bizonyos mértékben való eltűnése vagy csökkenése egyben jelenti a politikai atmoszféra enyhülését is. Annak a megegyezésnek, amelyről néhány nap előtt szerzett tudomást a világ és amelyet az angol, francia és olasz flotta egyezménnyel kapcsolatban emlegetnek, eredménye valószínűleg az lesz, — mert hiszen a részleteket nem ismerjük — hogy a fegyverkezést korlátozni fogják és ennek kétségtelenül következménye lesz az, hog*y a gazdasági életben is bizonyos mértékű enyhülés fog bekövetkezni. Ezt annak igazolásául hozom fel, hogy még a homlokegyenest ellenkező politikát^ követő országok megegyezése is gazdasági kérdésekben lehetséges és elősegítheti a mai bánokból legalább ideig-óráig való kilábolást, enyhítheti a gazdasági nyomorúságot, ha mindenkiben megvan az akarat, hogy ezen enyhíteni akar. T. Ház! Ezek után még foglalkoznom kell az előadó úr egy-két megállapításával, mert, sajnos, magával a törvényjavaslattal sokat foglalkozni nem lehet, legalább is az iparfejlesztéssel kapcsolatban nem. Az előadó úr azt mondotta, hogy a győzők igyekeztek a legyőzötteket tönkretenni és folytatták azt a gazdasági háborút, amely megindult már a háború előtt. Kétségtelen, hogy a győző államok igyekeztek azt a körülményt, hogy a fegyverek az ő javukra döntötték el a háborút, gazdaságilag is kihasználni, azonban megállapítható az, hogy sem a győzők, sem a legyőzöttek nem valami nagyon dicsekedhetnek azzal, hogy kitűnő gazdasági viszonyok között vannak és kitűnő gazdasági viszonyok közé juttatták országukat. Az a helyzet, amit mi állítottunk és mi mondtunk, hogy a háború nagyon rossz üzlet. Ez beigazolódott, amikor azt látjuk, hogy még a győző államokban is ugyanolyan a gazdasági pangás és a nyomorúság, mint a legyőzött államokban. Nyilvánvaló tehát, hogy az a törekvés, amely a legyőzött államok gazdasági nyomorúságba való döntését célozza, egyben eredményezi azt is, hogy a visszahatás törvénye alól a győző államok sem képesek magukat kivonni. Tapasztalhatjuk ezt különösen Angliában, ahol a munkanélküliség éppen úgy megvan, mint Németországban, amely a legyőzött államok közé tartozik. Az előadó úr számokat sorakoztatott fel, amelyekkel azt igyekezett bizonyítani, hogy az 1881:XLIV. te., majd később az 1890-es és az iparral foglalkozó és azzal kapcsolatban lévő későbbi törvények, eredményezték az ipari fellendülést. Tévedés. Az 186

7-es kiegyezés után amikor egész Európa a béke látszólagos állapotába került, meg voltak adva az ipari fejlődés előfeltételei. Ha ezeket a törvényeket az akkori törvényhozás nem hozta volna létre, akkor is fejlődésnek indult volna az ipar, mert ennek előfeltételei adva voltak Magyarországon éppúgy, mint ahogy adva voltak egész Európában. Az ipar fejlesztésével kapcsolatban álló törvényes intézkedéseknek inkább mindig negatív, sem mint pozitív szerepük volt. Ezek a törvények inkább csak az időközben felgyülemlett akadályokat voltak hivatva elgördíteni, sem mint életre kelthették volna vagy fejleszthették volna magát az ipart. Nálunk a politika ha foglalkozik is gazdasági kérdésekkel, ezt mindig fogva tartja a magángazdaság elvének gondolata és sohasem a közgazdaságé. Ebben van tehát a hiba és ebben találhatjuk meg minden olyan javaslatnak eredendő hibáját, amely javaslatot az utóbbi években a Képviselőház elé terjesztettek. T. Képviselőház! Nekem az a meggyőződésem, hogyha az ipar fejlődésének természetes előfeltételei mellett igyekszünk a szükségletek kielégítésére törekedni, és ha igyekszünk elgördíteni azokat az akadályokat, amelyek a produktumok elhelyezését lehetetlenné teszik, akkor az ipar fejlődésének megvannak az előfeltételei. Gondoskodnunk kell arról, hogy az iparos által termelt cikkek elhelyezésre találjanak; gondoskodnunk kell arról, hogy az a sokezer ember, akinek Magyarországon nincs csizmája vagy icipője, tudjon venni csizmát és cipőt, (XJay van! a jobboldalon.) hogy az a sokezer ember, aki rongyokba burkolja testét, rendelkezzék a szükséges anyagi eszközökkel ahhoz, hogy magát ruházni képes legyen. Ha olyan politikát folytatunk, amelynek következtében az ember mindazt meg tudja magának szerezni, ami az ő élete fenntartásához feltétlenül szükséges, ha gondoskodunk arról, hogy az éhezőknek legyen betevő falatjuk, akkor megoldottuk az agrárválságot és az ipari életben mutatkozó válságot is. Minthogy pedig a kormány politikájában nem^ látom ezt a tendenciát érvényesülni, ez oknál fogva a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! Az előttem szólott képviselő úr beszédének háromnegyed része nem az iparfejlesztéssel foglalkozott, hanem tulajdonképpeni világnézeti, világgazdasági problémákat^ ölelt fel. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Az elnök még sem zavarta meg! Maga válogatja meg, vagy :az elnök?) Miért izgul a képviselő úr? Hátha azt mondom, hogy csatlakozom az ő felfogásához? Még nem tudja, miért mondom ezt. Parlamenti szokás, hogy taz ember mindig az előtte szólott képviselő beszédével foglalkozik. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Amit a képviselő úr a közüzemekről mondott, arra az a megjegyzésem, hogy ő mint szociáldemokrata, természetesen a szocialista elgondolásából kifolyólag híve a közüzemeknek, azonban nézetem szerint: qui bene dis-