Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-473

Àz országgyűlés képviselőházának 47 drága tőkék kamatait megkeresni és a kölesöntőkét amortizálni, szükségszerűen kénytelenek — sajnos már a magyar gazdáknál is látjuk ezt az irányzatot — a külterjes gazdálkodásra viiszszatérni. Ez pedig azt jelenti, hogy mindaddig, amíg mezőgazdaságunk átszervezését és reorganizálását nem tudjuk keresztülvinni, — mert amint említettem, egyik napról a másikra ez nem vihető keresztül — addig mezőgazdasági termelésünk és így a 'mezőgazdaságból kihozható jövedelem nemhogy fokozható nem lesz, de az alacsony és egyre (csökkenő tendenciát mutató világpiaci árak mellett arra kell elkészülve lennünk, hogy az még csökkenni is fog. Ezzel szemben az ipari termelésnél úgyszólván korlátlan a fejlődési lehetőség mindaddig, amíg a legdrágább és legértékesebb termelőeszköz, a munkaerő, rendelkezésünkre áll. Ebben pedig, mint méltóztatik tudni, óriási túltermelés van nemcsak Magyarországon, hanem úgyszólván az egész világon, mert a munkanélküliség kérdése ma a legégetőbb szociális problémák egyike. De, igen t. Képviselőház, egészen nyíltan kell szembenéznünk azzal a kérdéssel is, mégpedig teljes objektivitással és minden jelszótól mentesen, vájjon Magyarország tekinthető-e még ma is olyan kizárólagos és egyöntetű agrárállamnak, mint a háború előtt voltig Méltóztassék megengedni, hogy itt frázisok és argumentumok helyett tényeket, statisztikai adatokat hozzak a t. Ház elé, mert csakis ezekből lehet levonni azt a következtetést, amelyet bátor leszek további előadásom során kifejteni. Magyarországon a háború előtt az egész lakosság 64'4%-a élt mezőgazdaságból. Ez az arány mostanig 54%-ra csökkent. Ezzel szemben az ipanból és közvetve az iparból élők száma — természetesen a kisipart, a kézműiparosokot is beleszámítva — 22%-ról 30%-ra emelkedett. Konstatálhatjuk tehát azt, hogy^ a lakosság foglalkozásának eltolódása az agrárlakosság hátrányára és az ipari lakosság előnyére mutatkozik. De még szembetűnőbbek az adatok, ha a termelés értékét hasonlítjuk össze. Itt ugyanis azt látjuk, hogy a gyáripar termelésének bruttó értéke — mint méltóztatnak a törvényjavaslat indokolásából is látni — nyolc esztendő alatt 980 millió pengőről 2876 millió pengőre emelkedett fel, tehát több mint megháromszorozódott és ha a háború előtti — de Csonka-Magyarország területére kiszámított — ipari termelés értékét vizsgáljuk, amely 1913ban 1904 millió pengőt tett ki, akkor is azt látjuk, hogy közel megkétszereződött a csonkaország ipari termelése. Ha ehhez az ipari bruttó termelési értékhez hozzászámítjuk a kisés kézműipari termelés értékét is, amely szakértők becslése szerint 800 millió pengőre tehető, akkor azt konstatáljuk, hogy az ipari és kisipari termelés évi értéke ma már 3700 millió pengőt tesz ki. Ezzel szemben a mezőgazdaságnak — beleértve a szőlőgazdaságot, a gyümölcstermelést, az állattenyésztést, a vadászatot és halászatot is — egész bruttó termelési értéke az elmúlt esztendőben már osak 3400 millió pengőt tett ki, vagyis az ipari termelés értéke az elmúlt esztendőben már túlhaladta a mezőgazdaság temeléséneik értékét. Kétségtelen, hogy ehhez hozzájárult az ís

f hogy a mezőgazdasági termények világpiaci ára az elmúlt esztendőkben nagymérvben csökkent, tehát sokkal kisebb értéket képviselt, mint az azelőtti esztendőkben, azonfelül ennek az értéknek fluktuálása természetesen nagyon függ a mindenkori terméseredménytől. 3. ülése Î931 február 27-én, pénteken. 3 Sokkal tisztább és reálisabb képet kapunk azonban itt akkor, ha a nettó termelési értékeket állítjuk egymással szembe. Itt megint csak Fellner Frigyesnek legutóbb megjelent munkájára vagyok bátor hivatkozni, minthogy ő számította ki a legalaposabban a nemzet jövedelmét és a különböző termelési ágak nettó termelési értékét. Fellner Frigyes adatai szerint a mezőgazdaság termelési értéke — hozzászámítva a szőlőgazdaságot, gyümölcsgazdaságot, erdőgazdaságot, vadászatot és halászatot is — nettó 2143 millió pengőt tett ki. Ezzel szemben a gyáripar nettó termelése, — hozzászámítom a kohó- és bányaipar termelését is, miután ez okszerűleg az ipari termeléshez számítandó, hozzászámítom a kézműipar termelését is, továbbá hozzászámítom a közlekedési és kereskedelmi jövedelem értékéből az iparra eső hányadot is, amely iparcikkek forgalmából keletkezett, — mindezeket a tényezőket összeadva megállapítottam, hogy az ipar, a kisipar, a nagyipar és a vele közvetlenül összefüggő foglalkozási ágak nettó termelési értéke 2175 millió pengőt tesz ki. Az ipar nettó termelési értéke tehát már ugyanott van, ahol a mezőgazdaság termelési értéke. Igen t. Ház! Ha ezen tények, mint ahogy ezeknek az adatoknak helyességét nem vonhatjuk kétségbe, akkor meg kell állapítanunk azt is, hogy bár az ország lakosságának még ma is több mint a fele foglalkozik mezőgazdasággal é3 él mezőgazdaságból, azonban az általuk termelt értéket véve tekintetbe konstatálom, hogy az ipari termelés értéke már legalább is ott van, ahol a mezőgazdaság termelése. Ez logikusan következik abból a köztudomású tényből, hogy a mezőgazdaságban egy munkás átlagban csak 150 napot van foglalkoztatva, ezzel szemben — rendes ipari foglalkoztatást véve figyelembe — egy ipari munkás átlag 300 napon át dolgozik. Logikus tehát, hogy az ipari munkás, ha csak ugyanannyit termel is napjában, nagy átlagban kétszer annyit ér a nemzet szempontjából, mint egy mezőgazdasági munkás, mert kétszer olyan hosszú ideig dolgozván, kétszer annyit termelhet. Ha. ezt össze méltóztatnak hasonlítani a termelési f értékekkel és elosztani az iparig munkások számával az ipar által termelt értékeket és a mezőgazdasági munkás által termelt értékkel ugyanezt tesszük, ezek a számadatok pontosan egyezni fognak. (Buday Dezső: De ebből folyik, hogy félannyi munkást foglalkoztat az ipar!) Úgy van! Félannyi munkást foglalkoztat, de kétszerannyi ^ munkanapon keresztül. Az ideális az volna és erre kell törekedni, hogy a mezőgazdasági munkásságot éppenúgy, mint az. a külföldi államokban már nagyon szépen keresztül is vitetett, a téli hónapokban, amikor munkaerejük parlagon hever, a háziipar megszervezése által tudjuk foglalkoztatni és így beállítani őket a nemzet hasznothozó munkásainak sorába. Igen t. Ház! A statisztika és a tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy egy kizárólag mezőgazdasági állam nem képes négyzetkilométerenként átlag 50—55 embernél többet a mezőgazdaságból ellátni, kenyeret és munkát adni nekik. Ha a további földreformok során, f a további földhöz juttatás során tudnánk is talán még a mezőgazdasági lakosság egyrészének munkát és kenyeret adni, ez a végletekig nem fokozható. Magyarország nagy népsűrűsége, — amelyre vonatkozólag a törvényjavaslat indokolásában is méltóztatnak értékes statisztiI kai adatokat találni s amelyek már Magyarországot is Európa legsűrűbben lakott államai