Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

Az országgyűlés képviselőházának 4-76. akarom elsorvasztani, én ezt erősíteni akarom és ha az ő javára tudnék ilyen közüzemeket megszüntetni, az első szekundumban kapható vagyok rá. Sajnos azonban nem tudom megcsi­nálni. A közlekedési vállalatokat átvennék az üzletemberek, a bankok. Nagyon természetes. Amikor azok a vállalatok a közületek által rendbehozatnak, akkor jó átvenni, ellenben, amikor lerongyolódnak, amikor hasznot nem hoznak, akkor vagy az államban, vagy a fővá­rosban keresnek vevőt. (Felkiáltások half elöl: A Hév!) Igen, ott van a Hév. Ez így van, mert, amíg prosperál a közüzem, eszébe se jut senki­nek átadni, ki sem lehetne venni a kezéből, de amikor dekadenciában van, amikor nincs ha­szon, akkor jöjjön elő az állam, jöjjön elő a fő­város, azt a rossz üzemet vegye át és állítsa talpra. Amikor a Beszkárt. veszteséggel járt, nem volt semmi haszonra se kilátás, át akarták adni, de ma, amikor helyre van állítva, termé­szetesen pályáznak trá, mert jól jövedelmező üzem. Ebben a kérdésben tehát jól kell orien­tálódni. Teljesen lehetetlen, hogy szólamszerűen döntsük el ezt a kérdést. * Sokszor látom kis­iparos gyűléseken a hangulatot. Legutóbb va­sárnap a Keresztény Kisiparosok Országos Szö­vetségének egy országos gyűlése volt, ahova Nyíregyházáról, Debreceniből, Szegedről, min­denünnen feláramlottak a kisiparosok. Ezen a gyűlésen jelen voltam, láttam azt a rettenetes közüzemellenes hangulatot, amely ott uralko­dott. Még a vidékiek is nagyon a közüzemek ellen voltak. De ha az ember négyszemközt be­szél egy ilyen kisiparossal, az belátja, hogy nem segítettek azzal, hogy a cipőüzemet, a sza­bóüzemet megszüntették a városban. Ezzel sen­kit sem segítettek, ellenben a cipőüzemből ki­dobtunk 87 családot, a szabóüzemből kidobtunk 141 családot. Természetesen a kikötés minden egyes esetben az, hogy: ezeket azonban nem szabad földönfutókká tenni. Nem ás teszik két kétig. három hétig, de^ a harmadik héten végre­hajtják rajtuk a szokásos «leépítési» rendszert. Nagyon vigyázzunk ezekben a kérdésekben. En nem vagyok a közüzemek mellett, azonban közüzem megszüntetését okos, objektív meg­gondolás nélkül nem vagyok hajlandó maga­mévá tenni. Sőt ha egy közület gazdasági élete megkívánja, akkor én ma is hajlandó vagyok közüzemet létesíteni. (Mozgás a baloldalon.) Tessék ezt objektív alapon elbírálni. (Rassay Károly közbeszól.) Rendben van, képviselő úr, például az, hogy a téglának háromszoros az ára, rendben van az, hogy ugyanakkor,^ amikor a tégla ára háromszoros, a munkásság keresete meg alatta van a békebelinek 1 ! Bocsánatot ké­rek, lehetetlen dolog, hogy egész építőiparun­kat megfogja a téglakartell. A város kénytelen volt magát kiszolgáltatni a banknak, mert más­kép a téglakartellre lett volna utalva, ami drága építkezést jelent. Mert -olcsón építkezni tudtak a bankok, amennyiben benne voltak a téglakartellben. Önmaguknak adják olcsón a téglát, de külső embernek nem. Semmi sem in­dokoltabb, mint Budapesten létesíteni egy köz­ségi téglagyárat. (Zaj a baloldalon.) Ez így van, mert akkor 14 pengős téglával tudok épít­kezni. Ma nem^ tudok építkezni 35 pengős tég­lával, de tudnék építkezni 14 pengős téglával. Ma nem építkezem, mert nincsen arra lehető­ség. (Rassay Károly: Akkor tekintsünk Moszkvára és rendezkedjünk be moszkvai min­tára. — Zaj.) Még csak egy tételt hozok fel, mert ez ekla­táns eset. Nagyon eklatáns ugyanis a tejkérdés. Hihetetlen dolog, amit mi tűrünk a tejkérdés­ben. Amikor a gazda 8—10 fillérért kénytelen ülése 1931 március 5-én, csütörtökön. 105 átadni a tejet, akkor itt nekünk bebizonyítják, hogy 40 filléren alul nem lehet tejet kapni. Bo­csánatot kérek, mi történik vele? Corvin-áru­házi esetek történnek, mert annyit pancsolnak azzal a tejjel, annyi visszaélés történik azzal a tejjel, hogy valóban annak ellenére, hogy po­tom áron veszik meg termelőnél, a fogyasztó mindig meghamisított tejet fogyaszt. (Kassay Károly: Azt nem lehet mondani, hogy a fo­gyasztó Pesten hamisított .tejet iszik!) De igen, tessék a razziák iránt érdeklődni, tessék a tej­hivatali igazgatót megkérdezni. Neki hatvan razziása van és nem győzik a tejet kiönteni az utcán, mert megállapítják, hogy hamisított. A megállapított esetek száma ezer és ezer. Mél­tóztassék most elgondolni, hány van, amit nem lehet megállapítani. így történnek ezek a mér­gezési esetek. Most is kimutatták, hogy a Cor­vin-áruházban a tömeges mérgezésnek a rossz tej volt az oka. Vannak olyan árucikkek, ame­lyeknek egészséges, olcsó voltát mindenképpen biztosítani kell. Ha van ilyen, akkor az első­sorban a tej. Igenis indokolt, r hogy a tejellá­tást ne egy idegen magánvállalkozó, hanem maga a főváros biztosítsa a lakosság számára olcsó árban és egészséges állapotban. Egyébként is a legnagyobb; baj az, hogy noha a fővárosban lakik az ország lakosságának nyolcadrésze, a legnagyobb fogyasztótömeg, mert hiszen a legtöbb igénye a városi lakos­ságnak van, a főváros és a mezőgazdasági ter­melők közt semminemű összefüggés nincs. (Ügy van! a baloldalon.) Nincs itt organizáció, amely ezt a kérdést elintézné, pedig meggyőződésem szerint, ha a kettő közt összefüggést tudok konstruálni minden termesztmény árának tekintetében, akkor mind a termelőre, mind a fogyasztóra nézve helyesen és jól cselekszem. Természete­sen bizonyos, hogy amikor átalakítok egy ter­melési vagy egy értékesítési viszonylatot, lesznek, akiknek ebből nem nem lesz hasznuk, vagy talán káruk lesz. de ebben a kérdésben a nagy többség érdekei szerint irányítom el­gondolásomat, nem bizonyos speciális érde­kek, hanem a közérdek és a nagy többség er­deke szerint. Es én abban látom a megoldást, ha meg tudnám konstruálni a mezőgazdasági termesztmények és a budapesti piacok össze­köttetését -Nem akarom én kizárni^ a legális kereskedelmet, de tessék csak tudomásul venni, hogy a legális kereskedelem mellett kiburján­zik az a lánckereskedelem, amelyről olyan sokat beszéltünk a háborúban és amelyről azt hittük, hogy meghalt. Nem halt meg, Itt van ma is: a nagykereskedő, azután a középkeres­kedő, majd a kiskereskedő, a detail kereskedő és végül a kofa. (Rassay Károly: Hát miért olcsóbb a kereskedő, mint a községi élelmi­szerüzem? Tessék megmondani!) Ez is tévedés! (Rassay Károly: Pontosan megállapították!) Átmenetileg! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóz­tattak hallani, hogy a közvágóhíd 30 fillérrel le akarta szállítani a sertéshús árát. Az összes mészárosok fellázadtak ellene, fellázadtak és tiltakoztak, hogy ezt ne tegye meg a főváros. Ezek ilyen dolgok. (Zaj a baloldalon.) Tudom, hogy kényszerárusítás volt. Denique nem egyeztek bele, hogy ez a hús ilyen módon for­galomba kerüljön. Elvégre nem mondom, hogy nem merülhet fel a közüzem ellen valami kifogás, de nem a közüzemet kell kidobnunk, hanem a rossz sá­fárt, aki abban a közüzemben benne van. Mert nem a birtok a hibás, hanem a birtok kezelője, nem a birtokot kell eladni, hanem a birtok kezelőjét kell elcsapni. (Zaj.) De ezen túl va-

Next

/
Thumbnails
Contents