Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

Az országgyűlés képviselőházának U76. tősége a munkára. (Propper Sándor: Miért nem ad nekik munkát?!) Mindezekről beszélni akarok. (Propper Sándor: Ez a keresztényszocialista gondolat; csak beszélni!) Mindenről akarok beszélni. Az önök szociális gondoskodásával tisztában vagyok, a magaméval is tisztában vagyok. (Propper Sándor: Tisztában is lehet!) En szociális gondoskodásomban az abszolút önzetlenség alapján állok, én a munkásokért mindent megteszek reklám nélkül. (Propper Sándor: Ehendöglesztem a munkanélkülieket. — Zaj') Az én gondoskodásom nem reklám. (Zaj-) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Buday Dezső: Hivatkozom arra, hogy amikor a mezőgazdasági tmunkában több embert foglalkoztatni nem lehet, Dánia és Hollandia, mely államokat mi inkább iparszerű országoknak tekintettünk,^ bemutatták magukat, mint legelsőrendű mezőgazdasági államok, amelyek mezőgazdasági téren relatíve többet produkálnak mint mi. Dániában 35% foglalkozik mezőgazdasággal, Hollandiában 24%, ami bizonyítéka annak, hogy a mi (mezőgazdasági termelésünk még mindig nincs azon a nívón, amely nívón lehetne, mert hiszen világos dolog, hogy külföldön, például Ausztriában, de a még meszszefekvő Bajorországban is, ahol valakinek 4—500 hold földje van, az óriási fogalom, az óriási birtok ott, azok el sem tudják képzelni, hogy mi az az 1000 vagy 5000 hold, vagy még többezer hold és ők azzal a 3—4—500 holddal, amelyen azonban több instrukció van, mint nálunk 5000 holdon, olyan mezőgazdasági produktumot állítanak elő. amely ^mellett imi számba nem jöhetünk. Mezőgazdaságunknak ebben az irányban való fejlődébe tehát még kétségtelenül adva van, de ez a fejlődés nem abból áll, hogy átalakulunk mechanikus mezőgazdasággá, mert a magyar viszonyok mellett, ahol népfelesleget kell megállapítani, még ebben a pillanatban veszedelmet jelentenek azok a gyáripar által lanszirozott, hirdetett elgondolások, hogy mezőgazdaságunkat máról-holnapra át lehetne alakítani, csak tessék mindenekelőtt traktort venni. Üzleti szempontból az a traktor nagyon üdvös, nagyon jó dolog, de nagyon súlyos következményei vannak. Nem egy középbirtokos, nem egy 40—50 és száz holdas gazda gazdasági bukott már meg a traktor miatt. Mert ha valamikép a fedezetet meg is teremti azáltal, hogy élőállat-energiáját^ eladja, azáltal, hogy valamit pénzzé tesz, még nem csinált semmit, mert a traktort kiviszik a mezőreés a harmadik napon ott áll a térségen (munkaképtelenül, el kell jönni Budapestre a szerelőért es az egész munka áll. Azután a használat során meg kell állapítani azt a rossz körülményt, hogy addig, amíg a lónak és ökröknek megtermett eléggé a mezőn az élelme, addig a traktor szenet és olajat eszik és azt hozatni kell Budapestről. Az előbbi energia onnan kerül ki a ház körül, ez az utóbbi energia pedig kartel lirozott drága árucikk. Európában nálunk Magyarországon legdrágább a benzin. (Kállay Miklós államtitkár: A legolcsóbb az egész világon! A nyáron a benzin nálunk volt a^ legolcsóbb, most is a legolcsóbb!) Talán az államtitkár út téved, mert én az ellenkezőről vagyok meggyőződve, arról, hogy nálunk a benzin drágább, mint Európában másutt. (Eay hang a balközépen: A motalkó!) A motalkó más dolog, az a szesz további felhasználásával kancsolatos. (Kállay Miklós államtitkár: A motalkó drágítia a benzint!) A dolog úgy áll, hosry traktorral nem lehetett a mezőgazdaságot boldos-ítani, de eladósítani lehetett. Az eladósított birtok nem egyKúPvrsRLOHAzr NAPLÓ, XXXIY. ülése 1931 március 5-én, csütörtökön. 103 szer Összefüggésben van a gépi berendezkedéssel, amire rábeszélték az illető tulajdonost, és amivel ma nem tud mit kezdeni. Az a traktor kivan egy mechanikust, kíván valakit, aki ott van állandóan, és aki minden dolgát rendben tartja. (Tomcsányi Vilmos Pál: Bizonyos nagyságú birtokon jó a traktor!) , Ügyvan, ahol megvan a tőkefedezet. Adósságra invesztálni mindig rendkívül kockázatos es veszedelmes, különösen a mi viszonyaink között, ahol ilyen invesztíciókra nem akarták a bankok rendelkezésre bocsátani készpénzben a szükséges fedezetet. Magyarországon ugyanis kifejlődött az az abúzus, hogy amikor valakinek pénzre van szüksége, akkor kínálnak neki grammofont, biciklit, meg mindenféle árut, csak pénzt nem. Az áruhitel rendszere fejlődött ki, amely áruhitel magában hordja az uzsorakamatot, mert ott nincs mód a kamat megállapítására. Aki grammofont vagy rádiót vesz, az bizony nem tudja megállapítani, hány százalékos kamatot fizetett ennél az árunál, ha pedig pénzt kölcsönzők, meg kell mondani, hogy 16 százalékra tetszik azt a pénzt kapni, de miután még 16 százalék sem elég, rátérnek az áruhitel módszerére, ameVbe bele lehet dugni a 30 százalékot is. Elrettentő példaképen említem meg, hogy Budapest székesfőváros, amikor egyrészt a lakásínség, másrészt a munkanélküliség enyhítésére 3500 lakást kívánt építeni és finanszírozás céljából felkereste a budapesti bankokaat, azt a választ kapta a bankoktól, hogy nincsen pénzük, de három hét múlva, amikor a bank maga akart váralkozni egyszerre volt pénzük. Budapest székesfőváros ki volt szolgáltatva a bankok eljárásának és kénytelen volt pénz helyett elfogadni (házakat, illetőleg lakásokat. A számítás után kisült, hogy ez a bankokra sokkal kedvezőbb volt, mert 30 százalékon felüli haszonnal járt az építés, a főváros pedig nem modern, összetákolt épületeket kapott, ami elburkoltan azt jelenti — mert hiszen nem látható — hogy fizeti a 30 százalékos kamatot. Ezek a drága. Összetákolt rossz lakások nem ál'nak arányban a lakbérekkel, mert ha a régi lakásokat nézzük, ahol modern lakásokról volt szó, úgy azt látjuk, hogy azok nagy ellentétben vannak ezekkel, mert hiszen ezek a lakások szükséglakások, amelyek közönséges - hajópádimentumokkal vannak lefedve, kényeim bennük nincs, szűkek, kicsinyek, panírfalakkal vannak elválasztva és bizony ezekben sokkal drágábban lakunk, mint laktunk a régi lakásokban. Ez tehát, mint mondottam, burkolt formája a hiteluzsorának. T. Ház! Ami mármost a kisiparosokat illeti, a kisiparosok szempontjából mindenesetre a legkívánatosabb az émtőipar felindulásé, mert a mai viszonyok között, ha akár a főváros, akár az, állam, akár valamely más közület egy rendelkezésre álló nagyobb tőkének a forgatására gondol, úgy a városi lakosságon akkor segít legtöbbet, ha építőiparba fekteti a tőkét, mert az építőiparban 30—40 inarág nyer foglalkoztatást. Az iparosok tehát itt jutnának va

1 amihez, természetesen akkor, ha kikapcsolnák megint a generál-vállalkozási szisztémát, mert a generál-vállalkozási szisztéma azzal jár, hogy áron alul való vállalkozások történnek, azért, hogy az illető nagyvállalat vagy bank számára a pályázat biztosítassék. Ennek következménye azután az, hogy embertelen munka; bérek állnak be, hogy ezen az áron alul való vállalkozáson is lehessen nyerni. Ez mindennapi dolog. ' A kisiparosság nem egyszer alul marad a 15