Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-473

Az országgyűlés képviselőházának 473. ülése 1931. évi február hó 27-én, pénteken, Almásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az iparfejlesztésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak: Görgey István előadó, Malasits Géza, Barthos Andor, Gáspárdy Elemér. — Az igazságügyi, közgazdasági és közlekedésügyi bizottságok benyújtják együttes jelentésüket a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslatban a 17. § elhagyására ós új 17. és 18. §-ok beiktatására vonatkozó előadói javaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés .jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : gróf Bethlen István, Bud János: (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést [megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző úr, a

: javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Unbanics Kálmán jegyző úr. ( Bemutatom a t. Háznak a Keresztény Szocialista Bánya- és Kohámunkások Országos Szövetségének Koesán Károly képviselő úr által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a külföldi szénbe/hozatal korlátozása és a szénáirak. csökkentése tárgyában. A kérvényt a Ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a kérvényi bizottságnak. Napirend szerint következik az iparfejlesztésről szóló törvényjavaslat (írom. 1049, 1125. sz.) tárgyalása. Az előadó Görgey István képviselő úr, őt illeti meg a szó. Görgey István előadó; T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A történelem arra tanít minket, hogy minden nagy háború után gazdasági válságok állottak be. De egyúttal azt is leszűrhetjük a történelem tanulságából, hogy az ilyen gazdasági válságok lefolyása az egész gazdasági élet átalakulását, reorganizálását is eredményezte és ha a világháború utáni idők tanulságait is le akarjuk • vonni, akkor ugyancsak azt kell megállapítanunk, hogy ugyanezek a jelenségek ez alkalommal is megismétlődtek. Habár azt is meg kell állapítanunk, hogy közvetlenül a háb.orú utáni időkben, az első években egy álkonjunktúra tünetei .mutatkoztak, aminek magyarázata egyrészt abban keresendő, hogy a négyéves világháború alatt elpusztított javak helyreállítása és újakkal való pótlása többletkeresletet jelentett a termelés részére, másrészt azonban abban r

is, hogy a különböző államok pénzének leromlása KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIV. következtéiben az egyes államokban a termelés ideig-óráig olyan aránytalanul olcsóbban és kedvezőbb feltételek mellett volt lehetséges, hogy ennek következtében egyes államokban elszigetelten nagy fellendülés is volt észlel? hető. Ezeket a jelenségeket Magyarországon mi is mindnyájan tapasztalhattuk az infláció idejében, mert annak ellenére, hogy legyőzött, tönkretett, megcsonkított állam voltunk, mégis az első években látszólag nagy gazdasági fellendülés volt nálunk is észlelhető. Csak akkor eszméltünk arra, hogy tulajdonképpen milyen szegények vagyunk és milyen nehézségekkel kell megküzdenie a jövőben egész gazdasági életünknek, a mezőgazdasági és az ipari termelésnek egyaránt, amikor pénzünk stabilizálódása következtében a termelés itt is reális viszonyok közé került. Nézetem szerint azonban a mostani nagy gazdasági krízisnek, amely végigszánt az egész világon, kétségtelenül nagyban tényezője az a gazdasági politika is, amelyet a világháború után nemcsak az európai, hanem a tengerentúli államok is inauguráltak. A győző államok Európában a háborút a legyőzöttekkel szemben gazdasági téren is folytatták. (Ügy van!) és igyekeztek a legyőzött államoknak még megmaradt kis tőkéjét, vagyonát, ipari és mezőgazdasági termelését egyaránt tönkretenni. A gazdaságpolitikának az egész világon az önellátás gondolata volt a vezéreszméje; láttuk, hogy a mezőgazdasági államok minden erővel és eszközzel iparosodási politikát folytatnak, az ipari államok pedig ugyancsak az autarchiára rendezkednek be ott i-s, ahol a mezőgazdasági termelés előfeltételei távolról sincsenek meg, és minden erővel igyekeznek mezőgazdasági termelésüket fokozni s határaikat magas vámokkal elzárni, védővámokkal védekezni. Kétségtelen, hogy ez a gazdasági politika, amelyet a győztes államok diktáltak Európában, szükségképpen a legyőzött államokat ^ is arra kényszerítette, hogy hasonló gazdaság* politikát inauguráljanak. Hiszen az olyan állam is, mint például Ausztria, amely átmeneti* leg megpróbált más gazdaságpolitikával bolX