Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-458
Az országgyűlés képviselőházának U58 Szlovákiában 3500, Svédországban 6600, Svájcban 7600, Hollandiában 3900, Ausztriában 3000, Magyarországban 2100 aranymárka. Ennyi fejenkénti nemzeti vagyont imutat ki a statisz\ » ka. Látjuk tehát, hogy nem véletlen a nemzeti vagyon alakulása és keletkezése, iianem hozzáigazodik valamely állam ipari fejlődéséhez. Minél fejlettebb valamely állam ipari szempontból, annál magasabb a nemzeti vagyonosodása és a vagyonosodás lehetősége. Ezért mondom én, hogy nem állunk az iparellenes hangulatot keltők közé, hanem ellenkezőleg, azt hirdetjük, valljuk és követeljük, hogy Magyarország az iparosodás terén minél nagyobb lépéseket tegyen és minél inkább váljék lehetővé ipari fejlődése, ímert ettől függ az ország jövendő boldogulása. T. Képviselőház Ha mi ki akarunk menekülni ebből a koldussorból, — számokkal mutattam ki, amelyek könnyén ellenőrizhetők, hogy a világ koldusai vagyunk — akkor át kell szerelnünk egész gazdasági berendezkedésünket, bizonyos ipari autarchiára kell törekednünk, ismétlem és hangsúlyozom, legalábbis addig, amíg Európa mai tagoltsága és a mai gazdasági versengés fennáll. Elismerem, ihogy a kartell a kapitalizmusnak egy fejlődési foka, így kell felfogni és így kell kezelni. Számolni kell azzal, hogy a korai versenykapitalimus helyébe a monopolkapitalizmus lépett. Igaz ezzel semben, hogy a hivatalos körök még igen rövid idő előtt is esküdtek Adam Smith-re, vagy Ricardora, vagy a többi klasszikus polgári közgazdászra és azok elméletére és mindenki felforgató volt, aki azokkal szembe mert szállni, vagy vitatkozni^ merészelt. Ma is elhangzott itt Farkas Elemér igen t. képviselőtársam részéről egy mondat, amely szerint a monopolkapitalizmus is alkalmas arra, hogy a marxizmussal szemben megvédelmezze a világot és nem veszi észre, hogy a versenykapitalizmus átalakulása monopolkapitalizmussá tulajdonképpen a szocializmus útja, tulajdonképpen közelebb visz bennüket a kollektív termeléshez és a kollektív termelési rendszerhez. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ö szembeszáll a marxizmussal és Marx-szal, de aláveti magát a marxista törvényeknek, mert Marx is úgy állapította meg a világ gazdasági fejlődését és az átalakulás lehetőségét, hogy a kapitalizmus a maga kezdeti stádiumából bizonyos fejlődési fokokon keresztül elérkezik egy magaslathoz, eg ymagassági ponthoz, ahol már komolyan kell ; beszélni a szocialista termelés megvalósításáról. Tagadható-e az, amit Marx mond, amit tanításaiba foglalt, hogy a kapitalizmus, a termelő tőke mindig kevesebb és kevesebb pénzbe kerül? Itt hallottuk ma Sándor Pál képviselőtársunktól, hogy az egész magyar szesztermelés három ember kezében Összpontosul. Merem állítani, hogy a vastermelés ma egy ember kezében Összpontosul. Méltóztassék megállapítani, hogy például a cukortermelés, a eukorkartell hány embernek a monopóliuma. Méltóztassék megállapítani, hogy más igen fontos termelő ágak hány ember kezében futnak össze. Méltóztassék megállapítani, hogy ma a banktőke felett hány ember rendelkezik. Igen kis számokat méltóztatnak majd kapni, annak igazolására, hogy a marxizmus nagyon .helyes nyomon jár annak felismerésénél, hogy a tőke akkumulálódik, koncentrálódik, a tőke szervezkedik, a tőke fejlődik, s mindig kevesebb és kevesebb kézbe keülése 1931 január hó 28-án, szerdán. 79 rül, mindent és mindenkit kisajátít és végre elérkezik a fejlődésnek egy olyan fokára, amikor a kisajátítókat kell kisajátítani. (Sándor Pál: Ez az, amit Marx mondott! Idézni kell kérem és nem mint a saját szavait mondani el. — Farkas István: Ez a fejlődés törvényszerűsége. — Zaj.) Ha a versenykapitalizmus lélektanát összehasonlítom a monopolkapitalizmus lélektanával, akkor Liefmannra, erre a nemzetközi tekintélyre, a kartellismeretek terén kell hivatkoznom, aki úgy defineálja ezt a két kapitalizmust, hogy a versenykapitalizmus harcot folytatott a fogyasztóért, a monopolkapitalizmus pedig harcot folytat a fogyasztó ellen, a fogyasztóval. Azt hiszem, ezt nyugodtan ki is bővíthetjük azzal, hogy a monopolkapitalizmus nemcsak a fogyasztókkal vív harcot, hanem harcot vív a munkások ellen, harcot vív a kartelleken kívülállók ellen, harcot vív a termelők ellen, azok ellen a termelők ellen, akik kívül állanak a kartelleken és harcot vív magával az állammal szemben is. A monopolkapitalizmus most talán első korszakát, kezdeti korszakát éli, tehát mohó; mohó tehát, meggondolatlan és telhetetlen is és mert meggondolatlan és telhetetlen, tehát mederbe kell terelni. Ez a gondolatmenet hozza létre különböző államokban a kartellellene s rendszabályokat. Innen ered az .a nem iparellenes, hanem kartellellenes (hangulat, amelyet viszont szemben az iparellenes hangulattal jogosnak kell elismerni. Az érdekeltek második ellenvetése az előcsatározások folyamán az volt, hogy a külföld eddig mellőzte a kartelltörvények alkotását és nem nyúlt bele a kartellekbe, csupán Németország és Norvégia volt az, amelyek közül .az egyik rendelettel, a másik törvénnyel nyúlt hozzá e kérdéshez, tehát mi is ráérnénk még ezzel a kérdéssel, — mondják a kartell urai. Igaz, hogy Európában ezidőszerint csak két ilyen rendszabály létezik; az egyik a német Notverordnung, a másik a norvég törvény. Valószínű hogy a magyar kormány azért volt kénytelen, bab ár tessék-lássék, de mégis csak hozzányúlni a kartellkérdéshez, mert sehol a világon nem fejtettek ki a kartellek olyan közérdekellenes és államellenes ? cselekvéseket, mint éppen nálunk, Magyarországon, ami nem véletlen. Nem véletlen azért, mert az itteni közviszonyok, az itteni hatalmi megosztás <a kartellek számára lehetővé tette ezt a közérdekellenes működést. (Peyer Károly: Ahol niíics közszabadság, ott .ennek ez a következménye!) A kartellek szükség és indok nélkül drágították meg az életet és akadályozták meg a gazdasági élet kifejlődését, tehát nem fejlesztő hatással voltak az iparra és kereskedelemre, íhanem megszorító hatással, visszafejlesztették ezeket, amikor száz és száz, ezer és ezer kisexrsztenciát tettek tönkre. Az építőipart valósággal megbénította a tégla-, mész-, cement-, vaskartell. Méltóztassék ezek áralakulását figyelembevenni, s összehasonlítani a külföldi áralakulással, rögtön rá méltóztatnak jönni arra, hogy ezeknek a kartelleknek működése, ezeknek a kartelleknek árpolitikája indokolatlan volt és a közérdekbe ütközött. A vasárak például — hogy csak egyet említsek — a következők. A cső-vas Cseh-Szlovákiában egyharmadrészbe kerül annak, amibe Magyarországon kerül. A vascső Magyarországon háromszor olyan drága, mint Csehországban. Ez a kapitalizmus hazafisaga, pedig talán egész Európában sehol sincs olyan nagyon nagy szükséglet vascsö13*
