Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

78 Az országgyűlés képviselőházának 458. ülése 1931 január hó 28-án, szerdán. vény telén minden olyan kartell, amely a köz-. gazdaság, vagy a közjó érdekeit veszélyezteti vagy amely egyének, vagy csoportok jogos gazdasági érdekeit méltánytalan módon sérti.» Ez ugy-e valami, amit meg lehet fogni, ez alap, amire rá lehet helyezkedni, szemben az ere deti javaslat szövegezésével, amely ezt is teljes homályban hagyja és később a minisztériumra vagy a kartell bizottságra, vagy a karteílbíróságra bízza annak meghatározását, hogy mi a tiltott cselekmény. A törvényjavaslat a bizottság szövegezésében teljesen mellőz minden védelmi lehetőséget. A törvényjavaslat nem vádi a munkást, nem védi a fogyasztót, nem védi a kârtelltagot, amely nincsen megelégedve a kartell működésével. Nem védelmezi a kartellen kivülálló termelést, azt, aki nem akar a kartellbe belépni és nem védelmezi meg az államot, csak a mindenkori minisztériumnak ad megfelelő hatalmat a kezébe, hogy az azután a hatalmi és erőviszonyokhoz képest a törvénnyel azt tehessen, amit akar. Nem tartalmazz a törvényjavaslat szankciókat az eltanáesolás, az első fokon való intézkedés tekintetében, mert a hatalom mai megoszlása mellett, azt csak nem lehet hatékony védelemnek vagy szankciónak minősíteni, ami a javaslatban van. Egyoldalú is, mert csak az ipari és kereskedelmi kartellekre terjed ki, holott nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon másféle kartellek is vannak és ha már kartelitörvényt csinálunk, akkor legalábbis valamennyi létező kartellt fel kellett volna vennünk, nem mondom, hogy azonos szabályozással, de minden kartellre ki kellett volna terjeszteni a törvény figyelmét; a szerencse csak az, hogy a törvény amúgy sem jó, a törvénynek amúgy sem lesznek áldásos kihatásai, teljesen mindegy tehát, hogy bizonyos kartellformációk kivül maradnak a törvényen. Figyelmen kívül hagyja a javaslat például a bankkartelleket, amelyek ia legveszedelmesebb kartellek: figyelmen kívül hagyja a mezőgazdasági kartelleket, figyelmen kívül hagyja a, 'biztosítási kartelleket, a kartelleknek egy meglehetősen széles és meglehetősen veszedelmes sorát, tehát a törvény intézkedései teljesen ügyeimen kívül hagyják, mintha ezek nem is volnának a világon, pedig például a bankkartell szerintem sokkal veszedelmesebb, mint akármelyik mais kartell. Az érdekeltek már az előcsatározások folyamán természetesen bizonyos ellenvetéseket hoztak és arra hivatkoztak, — e körül folyt igen éles vita például az ipartanácsban — azt mondták az érdekeltek exponensei, hogy bizonyos iparellenes' hangulat uralkodott az ' országban, különösen az agrárérdekeltség részéről, *és ez a haugulat ösztökélte a kormányt arra, hogy ezt a javaslatot formába ömtse és a Képviselőház elé terjessze. Iparelienes hangulatról ma beszélni azt hiszem, nem igen lehet; iparelienes hamgulat a kormány részéről olyan értelemben, mint ahogy azt felhozták, nincs, mert hiszen a kormány úgy az ipari kapitalizmust, mimt a mezőgazdasági kapitalizmust, a bánkkapitalizmust és a kapitalizmusnak minden formációját igen előzékenyen szolgálja ki. Nem beszélhetek tehát iparé llenes hangulatról olyan értelemiben, mint amilyen értelemében ezt az el ©csatározások folyamán felhozták. Van azonban valami — de mem ezen a néven nevezték, nem nevén nevezték a gyermeket — van iparelienes, helyízet. Nem ipar ellenes hangúlat^ van tehát, hanem iparelienes helyzet. A meglévő keretekben — ismétlem — a kormány elég jól kiszolgálja az ipari kapitalizmust is, a mai magyar helyzet azonban nem alkalmas az ipar fejlődésére; ebből állapítom én meg az iparellenes helyzetet és nem az iparelienes hangulatot. A rossz adópolitika, a rapszodikus gazdaságpolitika, a közszabadságok teljes hiánya, az állam rendiőrjellege, általában az antidemokratikus államszervezet soha sehol nem volt alkalmas arra, hogy az ipar fejlődését elősegítse. Ilyen helyzetben az ipar nem __ fejlődhetik; az iparnak és a kereskedelemnek " szabad légkörre, szabad mozgásra van szüksége és megfelelő fogyasztópiacra, felvevőiképes vevőkörre, amely szintén csak úgy alakulhat ki, ha megfelelő tiszta, szabad légkörben él valamely ország. Találkoztunk, sőt szemben is állottunk avval az ellenvetéssel, hogy mi is beállottunk az iparellenes hangulatot keltők közé. Méltóztassék tudomásul venni, hogy mi ezt uem tettük és nem is vagyunk hajlandók megtenni, semmiféle iparellenes hangulatot nem vagyunk hajlandók elősegíteni és táplálni. Mi valljuk és hirdetjük, hogy az országnak, ha boldogulni akar, ha ímeg akar maradni s szilárd jövőt akar magáinak teremteni, legelsősorban arra kell

f súlyt helyeznie, hogy iparosodása, ipari fejlődése meg ne akadjon és ipari téren is tudjon magának- bizonyos önállóságot szerezni, legalább is addig-, amíg Európának ezen szerencsétlen tagolódása fennmarad. Ipari szempontból a mi (helyzetünk borzasztóan sivár. A nemzetközi statisztika szerint, amely maga 25 állam gazdasági tagozódását tünteti fel, Magyarország a huszadik helyen áll és az adatok szerint nálunk 58% foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, csak 20% ipari termeléssel, csak 5% kereskedekni termeléssel és 13% közszolgálatban álló vagy szabad foglalkozású. Ez olyan tagozódás, amellyel a mai tehnikai fejlődés és a világverseny mai állása mellett megállni és boldogulni nem lehet. A nemzetközi statisztikában utánunk már csak Szovjet-Oroszország következik, azután Finnország, a brit indiai gyarmat, Lengyelország és Bulgária. Minden más európai és tengerentúli állam megelőz bennünket az ipari fejlődés terén és hogy ez mit jelent többek között, arról szóljon továbbra is a nemzetközi statisztika, amely az egyes államok nemzeti vagyonát és vagyonosodását mutatja. T. Képviselőházi Nemzetközi statisztika állapítja meg, bogy Amerika nemzeti vagyona 1850 niilliárd aranymárka, — márkára van átszámítva, mert a statisztika német eredetű — Franciaországé, 300 milliárd, Németországé 280 milliárd, Japáné 180 milliárd, Szovjet-Oroszországé 180 milliárd, Olaszországé 125 milliárd, Kanadáé 110 milliárd, Braziliáé 100 milliárd, Argentínáé 70 milliárd, Ausztráliáé 60 milliárd, Lengyelországé 60 milliárd, Belgiumé 55 milliárd, Cseh-Szlovákiáé 50 milliárd, Svédországé 40 milliárd, Svájc 40 milliárd, Hollandia 30 milliárd, Ausztriáé 20 milliárd és utolsó a sorban Magyarország, 18 milliárd nemzeti vagyonnal. Ezt így nem lehet összehasonlítani, hiszen terület, népesség stb. differenciálják a dolgot, de ez árstatisztika fel van bontva fejenkénti megoszlásra is és sajnos, ezen a téren is a legutolsók között vagyunk a nemzeti vagyon terén. Amerikáiban esik a nemzeti vagyonból fejenként 15.000 aranymárka, Angliában 9900, Franciaországban 7300, Németországban 3900, Japánban 2900, Szovjet-Oroszországban 1200, Olaszországban 3100, Kanadában 11.200, Braziliában 2800, Argentínában 6600, Ausztráliában 9500, Lengyelországban 2000, Belgiumban 6900, Cseh-