Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

72 Az országgyűlés képviselőházának 45Ï bátor rámutatni. Az egyik ia kapitalizmusról elmondott nézetem, amelyhez még" csak annyit akarok megjegyezni, hogy kétségtelen tény és ezt nem lehet letagadni, hogy mai gazdasági elszigeteltségünkben egyedül a nemzetközi kartellek nyújtják azt iá kapcsot, amellyel a nemzetközi gazdasági élet szervezeteibe hatékonyan bekapcsolódhatunk. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik pedig az, hogy látjuk mindenütt a világon, nálunk is, hogy erős törekvések mutatkoznak a mezőgazdasági termelés megsegítése érdekében olyan formában, hogy a mezőgazdasági termelés és értékesítés kartellirozását követelik. Valóságos közhely már az, amit mondok, tudjuk valamennyien, hogy ezek nem új törekvések nálunk, nem a háború 'után keletkezett törekvések, hiszen méltóztatnak nagyon jó emlékezni a Rulbinek Gyula-féle 'kartelltörvény tárgyalásokra, méltóztatnak emlékezni a szeszkartellre, méltóztatnak emlékezni a oukorkartellre, ezek mind a háború előtti idők szüleményei, de én csak az utóbbi idők két feltűnő jelenségére mutatok rá. Az egyik az 1921. évi szesztörvény, amely az előállítható szeszmennyiséget kontingentálta és^ ezzel lehetővé tette az ipari és mezőgazdasági szeszfőzők közös eladási szervezetét, (Sándor Pál: Három ember kezében van az egész szeszfőzés!) rögtön bátor leszek reflektálni Sándor Pál igen t. képviselőtársamnak nagyon helytálló kiözíbeszólására — a másik pedig a brüsszeli cukorkonvenciónak a mostani napokban hallott igen beszédes példája és esete. Ha ez a brüsszeli cukorkonvenció valóban létre fog jönni, — bár én úgy emlékszem, hogy már parafáltatott — ez nem lesz egyéb, mint egy világkartell a belföldi piacnak, a belföldi termelés biztosítására és a kivitelnek a piacok felvevőképességéihez, mért kontingentálására. (Rassay Károly: Tehát jó, vagy rossz kartell?) t Ez megmenti a világ cukoriparát ', — erről nem ' lehet vitázni — és a mezőgazdaságot is biztosítja egyúttal a cukorrépatermelés tekintetében. (Kabók Lajos: A répatermelők mást mondanak!)^ Rassay t. képviselőtársam méltóztatik a legerősebb fegyvert a kezembe adni. (Rassay Károly: Boldog vagyok!) Amikor megállapítom, hogy a cukortermelésnek erre a kontingentálására szükség van, ugyanakkor egy szóval sem állítom azt, hogy a belföldi eukorkartell azokkal az eszközökkel él, amelyek megengedhetők volnának. Igenis, éppen azért kell nekünk kartelltörvény, és éppen azért mondom azt. hogy ez a legbeszédesebb példája annak, hogy bizonyos vonatkozásiban mennyire szükség van a kartellekre, de mennyire szükség van arra is, ^hogy valamiféle törvényes rendelkezések útján ezeket a kinövéseket meggátoljuk. En úgy látom, hogy a cukorkartell és a gazdák között most folyó tárgyalások alkalmával egyelőre a cukorkartell hallatlan kinövései, visszaélései tapasztalhatók. (Ügy van! jobbfelől.) Kernelem, hogy a kartelltörvény nélkül is jobb belátásra fog jutni a cukorkartell, de éppen azért kell nekünk egy- ilyen törvényt hozni, hogy ezeket a kinövéseket meg tudjuk gátolni. De tovább mehetek és folytathatnám még a kartellek és az állami kényszertartellek felsorolását, de nem teszem, ösupán arra az egyre mutatok rá, hogy én a magam részéről őszintén megmondom, hogy azon a nézeten vagyok, hogy a mezőgazdasági válságon másképpen, mint kiviteli monopóliumokkal segíteni nem lehet. Ha pedig ez így van, akkor méltóztassék megmondani, hogy a kiviteli monopóliumok ilyen vagy amolyan formában i . ülése 1931 január hó 28-án, szerdán. nem viselik-e magukon a kartellirozódás minden jellegét. (Rassay Károly: Hogyne! Magukon viselik! Azért komikus ez a dolog.) Aggályaimból és tapasztalataimból folyó konzekvenciám tehát az, hogy nem szabad ezen szempontok tekintetbe vételén felül még egy olyan törvényt hoznunk, amely ártana a magyar gyáripar jogos érdekeinek, mert tekintetbe kell vennünk azt is, hogy 94%-os népsűrűség mellett, hozzávéve még az egyszázalék szaporodást is, az ország lakóinak eltartását csak 'nagyvonalú iparosítással lehet elérni. Ezt pedig a külföldi töke bekapcsolása nélkül végrehajtani lehetetlenség. Nem szabad egy olyan intézkedést hoznunk, amely a külföldi tőkében azt a hitet kelthetné, hogy itt*a számára megkívánt szabad mozgási lehetőség hiányzik. Kérdem tehát, hogy mi lehet a teendő? Megmondottam már azt, hogy mit nem szabad tenni, kérdem most már, hogy mit kell tehát tennünk, /ha úgy állítjuk be a kérdést, hogy számolnunk kell a kartellekkel, de tovább menve, el kell ismernünk a szükségszerűségét, viszont kinövéseit meg kell gátolnunk, korlátoznunk kell a nélkül, hogy a kartelleket magukat megölnénk? T. Ház! Ismételem, elméleti fejtegetésekbe nem akarok tovább belebocsátkozni, nem is volna rá időm és nem akarom a t. Ház szíves türelmét olyan soká igénybe venni. Ezzel a törvényjavaslattal, amely előttünk fekszik, kell és akarok foglalkozni. Kérdem most már, megfelel-e ez a törvényjavaslat annak a sokféle kényes és aggódó szempontnak, amelyet bátor voltam itt előadni. Az én szerény véleményem szerint nagyban és egészben, igen. Százpercentes eredményt biztosító és a mellett az említett káros kihatásokat is tökéletesen kizáró rendelkezéseket hozni nem fogunk tudni. Bizonyíték erre minden külföldi törvényalkotás. A '; meglévő törvényes rendelkezések végrehajtása sem célravezető eszköz, mint erre bátor voltam rámutatni. Marad tehát az egyetlen út, a javaslat által kontemplált intézkedéseknek gerince, amely különben minden külföldi törvényalkotásnak is a lényegét képezi, a kartellek bejelentése, nyilvántartása, a bírói jogsegély és a közigazgatási úton való rendelkezések lehetősége. En megmondom őszintén, én ezektől a rendelkezésektől sem várom minden kartellkinovés azonnali megszűnését, nem várom az árak azonnali csökkenését és a helyzet azonnali javulását. Bármenyire is helyes azonban az az elgondolás, hogy a gazdasági szabadság útját állami intézkedésekkel korlátozni nem szabad, mégis kell hoznunk egy ilyen törvényt, ha másért nem, azért, hogy a kérdést végre kiemeljük a hangulat és a jelszavak világából és a helyes megvilágításba helyezzük. En ettől a törvényjavaslattól megnyugvást várok és várom azt, hogy az ipar érdekében kiküszöbölődjék az a mérgező anyag, amely őt ma körülveszi. Várom azt, hogy a törvény következtétben egy jo'bb összeműködés jön létre ipar és mezőgazdaság között, mert annak az ellentétnek méregfoga, amely köztük eddig ebben a kérdésben fennállt, már ki lesz húzva. Ha eljutottunk most már ahhoz a ponthoz, íhogy állami beavatkozásra szükség van, nézzük meg egy pillanatra éppen aggályaink megnyugtatása szempontjából, hogy nem tudnánk-e ezen a téren kitaposott utakon járni és nem tudnánk-e esetleg külföldi kartelltörvényekbő] intézkedéseket átvenni, olyan intézkedéseiket, amelyeket már a gyakorlat szentesített. Az én