Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

Az országgyűlés képviselőházának 4-58. szerény, de legszentebb meggyőződésem az, hogy nem. En neim tudok és nem ismerek egyetlenegy olyan kartelltorvényt sem, amely a magyar gazdaságpolitika szempontjából elfogadható volna. A legközelebb áll hozzánk a német kartelitörvény. Méltóztassanak megengedni, hogy egy pillantást vessek arra... (Sándor Fái: Az rendelet és nem törvény.) Bocsánatot kérek, nem törvény, hanem rendelet, Notverordnung*. Állapítsuk meg sine ira et studio, hogy ez a Notverordnung semmiféle jótékony hatást és eredményt elérni nem tudott. Állapítsuk meg azt is, hogy ez a Notverordnung valóban a politika és a politikai szenvedélyek szülötte. (Sándor Pál: Nagy tévedés! — Jánossy Gábor: Tessék megcáfolni !) T. Képviselőház! Már rámutattam arra a metamorfózisra, mely ebben a kérdésiben Németországban van; méltóztassanak elhinni, hogy nekem van igazam, amikor méltóztatnak látni a szenvedélyeknek azokat a hullámait, amelyek még ima is e kérdés körül csapkodnak és amelyek a kérdést nem engedik nyugvópontra jutni. (Farkas István: Csapkodni fognak azután is! Ezt a kérdést nem lehet megoldani!) Éppen a napokban került kezembe a német szociáldemokratapártnak egy indítványa, a német Kartellverordnung még nagyobb mértékben való szigorítása tekintetében. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megnézni, ott 1923 óta áll fenn a német Kartellverordnung, — lett-e eggyel is kevesebb kartell? (Sándor Pál: Sőt sokkal több!) TTgy tudom, ötezer kartell van Németországban. Méltóztassék a német gazdasági életet megnézni. A német Kartellverordnung hozott-e a gazdasági életbe nemcsak valami pozitív eredményt, de meghozta-e azt a megnyugvást, amelyet mi ettől a törvénytől várunk? Én azt hiszem, hogyha objektíve gondolkozunk a kérdés felett, és ha méltóztatnak Ibetckinteni a német gazdasági életbe, kell, hogy ezt az álláspontot méltóztassanak elfoglalni. A norvég törvénnyel nem óhajtok foglalkozni, ez távol áll tőlünk, méltóztatnak tudni," hogy annak be nem vált beavatkozási, de főképen elavult nyilvántartási rendszerét nem lehet a magyar gazdasági politikába átültetni. Ugyanez áll a sokat emlegetett kanadai törvényekről is, amelynek az a baja, hogy ott a jogkör tekintetében olyan pleonazmus mutatkozik a kormányzó javára, amely más kartelltörvényben teljesen ismeretlem Olyan jogkörrel is felruházza az állam kormányzóját, amellyel az állam egyéb funkcionáriusai is birnak. De ez a kisebbik baj, amely miatt ez a törvény nem használható. A nagyobb baj az, hogy a populáris akciónak az a formája, mely ott meg van honosítva, a magyar gazdasági élet szempontjából teljesen elfogadhatatlan T. Ház! Mielőtt most áttérnék a törvényjavaslat intézkedéseinek konkrét bírálatára, méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval foglalkozzam azokkal az érvekkel, amelyek a vámpolitikai rendszabályoktól remélik a kartell kinövéseinek megszüntetését. Itt gondolok azokra a felfogásokra, megjegyzésekre, — komoly és jól átgondolt véleményekre — amelyek különösen az általam nagyrabecsült agrárpart részéről, annak vezére, Gaal G-aston szájából hangzanak el; azokra a megjegyzésekre, amelyek gyakran azt mondják, hogy minden kartellt meg lehet szüntetni egy toll vonással, azzal a tollvonással, amely a vámokat el fogja törölni. Én ezt a felfogást és ezt az intézkedést teljesen elhibázottnak tekintem; '&r ülése 1931 január ko 28-án, szerdán. 73 csak mint kivételes, csak mint ideiglenes büntetési eszköz jöhet számításba, még pedig olyan formában, ahogy ez a kartelitörvényben foglaltatik. Méltóztassanak meggondolni azt, hogy a magyar vámpolitika végeredményben nem egyéb, mint az európai vámpolitikának egy része és mint ilyen, köteles a többi, de főleg a szomszédos államok vámpolitikájához igazodni. Ha mi megtesszük azt, hogy kinyitjuk a vámsorompót és beeresztjük ide a külföldi kartelleket, egy ilyen intézkedéssel kétségtelenül letörhetjük a hazai kartelleket, kitekerhetjük ezek nyakát, de ugyanakkor velük együtt pusztul a 'magyar ipar is. És végeredményben mi fog bekövetkezni? Az, hogy a magyar piacnak, a magyar fogyasztónak fillérein a külföldi kartell fog gazdagodni és az fogja zsebrevágni azt a hasznot, — hozzá még a kartell-törvény által ellenőrizhetetlenül — amely ma a magyar iparvállalatok zsebébe vándorol. Különösen is rá kell muttnom arra, — és ezt ajánlom az igen t. igazságügyminiszter úr szíves figyelmébe — hogy a védővámos gazdaságpolitika és a kartellek policiális megrendszabályozásának gondolata tulajdonképen nem is fér össze egymással. Hiszen nagy ellenmondás van a kettő között. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy kartellek csak a vámok oltalma alatt jöhetnek létre. Méltóztatnak azt is koneedálni, Ihogy a kartell nem szabhat meg magasabb árakat az^ illető árucikkre nézve, mint amilyeneket a vámtétel felső határa megszab. Bajos dolog volna az én szerény felfogásom szerint egyszerre kétféle dolgot csinálni, egyszerre hideget és meleget is fújni: védővámos gazdaságpolitikát folytatni, ipari védővámokat statuálni az ipar érdekében, ugyanakkor pedig ilyen vagy amolyan okból az ipart megakadályozni abban, hogy a vámvédelemmel élhessen. (Jánossy Gábor: Van' középút is a kettő között!) Erre a felfogásra, nem az én megjegyzésem, hanem Teleszky Jánosnak a megjegyzése az, hogy ez lehet egy nagyon szép trapézmutatvány, artistamutatvány, de gazdasági politikának nem lehet nevezni. (Jánossy Gábor: De van középút is!) Mint voltam bátor mondani, időlegesen, mint kivételes büntetési eszközt elfogadom ezt, de nem tudom elfogadni azt az, elvet, amelyet sokan előttem hangoztattak, hogy az egész kartellkérdés egy tollvonással megoldható akkor, ha a vámokat felfüggesztjük, illetőleg eltöröljük. (Biró Pál: Ezt 'senki sem mondotta!) Gaal Gaston is ezt mondotta. (Jánossy Gábor: Ilyen értelemben nem mondotta ő sem!) Az első megállapításom a javaslatot illetőleg az, hogy a javaslat számol azokkal az óriási érdekekkel, amelyeket egy jól átgondolt törvényjavaslatnak szemelőtt kell tartania. A törvényjavaslat szerkesztői — helyesen —• nem tévesztették szemelő! azt azt óvatosságot, amelyet kiváltott bennük annak felismerése, hogy ez a kérdés kiforratlan és nehéz megállapítani azt a Ihatárkövet, ameddig ebben a kérdésben el lehet menni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Én mélységes elismeréssel és tisztelettel hajlom meg a törvény szerkesztőinek óriási és nagyon jól átgondolt munkája előtt. Készséggel elismerem azt, hogy nehéz feladat előtt állottak, amikor ezt a nagy problémát, a kartellkérdést paragrafusokba .szedni igyekeztek. Nehéz volt a feladat. Innen van azután, à törvényjavaslatnak bizonyos hiányossága, innen