Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

66 Az országgyűlés képviselőházának £58* ülése 1931 január hó 28-án, szerdán. agrárollónak az a szára volt tompa, amelyet az olcsó agráráraik jelentettek és túlélés volt az ollónak az a szára, amelyet az ipari cikkek túlin ágas ára jelentett. Megértem az agráriusok kívánságát, hogy legyen egyszer már tompa az ipari szár és éles az agrárszár- (Rassay Károly: Vagy pedig legyen mindkettő éles és örüljön a fogyasztó. Az lesz a legjobb! Magas ár itt is, ott is.) Bizonyos az, hogy egy közhangulat állott elő és ez a közhangulat késztette & kormányt arra, hogy tegyen már valamit a kartellek ügyében és íme, a kartellek ellen nem tett semmit, de tett valamit: beterjesztette a jelen törvényjavaslatot (Jánossy Gábor: Az nem semmi!) Majd' meglátjuk. Kegyeskedjék csak okifejtéseimet figyelemmel kísérni. (Sándor Pál: Semmi ez a törvényjavaslat, csak mutatvány! Homokot szór az emberek szemébe ez a törvényjavaslat. — Propper Sándor: Vagyis, vakulj magyar! A semminél is rosszabb!) Mindezeket nem azért tártam elő, mintha egy kötelességet tudó ellenzéki politikusnak valami különös kedve telnék benne, iha régi kellemetlenségeket és régi mulasztásokat felhánytorgathat. De szükség volt arra azért, hogy felismerjük azt, mennyire komoly intenciókat akar megvalósítani ez a törvényjavaslat és egyúttal azt is, mennyire komoly ez az úgynevezett küzdelem, amelyet a kartellek ez ellen a törvényjavaslat ellen folytatnak. Az első kérdés, amely ezek után felvetődik, az, hogy kell-e kartelitörvény és ha kell, kinek kell. Állapítsuk meg, hogy azok, akik a kartellek árdrágításai miatt zúgolódtak, elsősorban az agráriusok, (Jánossy Gábor: Mindenki!) nem kartelltörvényt kértek, azok kérték ennek a kellemetlenségnek megszüntetését, kértek kormányintézkedést azokkal a módokkal és azokkal a hatalmi eszközökkel, amelyekkkel a kormány máris rendelkezett, mert a kormány rendelkezett ilyen eszközökkel. (Káinoki Bedő Sándor: Nem rendelkezett! Itt a baj!) A vámtarifa, a vasúti tarifa, az iparrendészet, a közigazgatási jogos beavatkozás lehetősége, mindezen túl az ügyészi beavatkozás lehetősége a már említett törvényhely alapján, mindezek külön-külön és (variálva, vagy együttvéve egész fegyvertárt adtaik a kormány kezébe, amellyel, iha akart volna, megküzdhetett volna. Ezeken a politikai, igazgatási és jogi fegyvereken túl ott volt a kormánynak, a kincstárnak az az ereje, az a gazdasági nyomás, amelyet gyakorolhatott volna ezekre a kartellekre, mint a kartellek áruinak közszállítás és egyéb beszerzés útján a leg'nagyobb vevője és fogyasztója. A kormány azonban mindezekkel nem^ élt, nem is kísérelte meg, most pedig egy törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyben az eddigieknél sokkal több jogot, valósággal rendkívüli hatalmat követel a maga részére. (Sándor Pál: Amelyet nem fog érvényesíteni tudni!) A szimpla polgárnak eléggé logikus elmej árasa joggal tamáskodik abban, bogy fog-e élni a kormány ezzel a több joggal, amikor a kevesebb joggal, a kevesebb lehetőséggel sem akart élni, nem élt és nem él. (Propper Sándor: Attól függ, kivel áll szemben.) A tapasztalatban gyökerező ez a hitetlenség egyik főoka ainnak, hogy az agráriusnak ma nem kartelltörvény kell, hanem kell olcsó textiláru és kell az, .hogy a termeléshez szükséges egyéb cikkeket is olcsón szerezze be. (Ügy van! balfelől) Az építőnek nem kartelltörvény kell, hanem olcsó építési anyag. A gyíakorlati életnek nem kartelltörvény kell, hanem kell az áruuzsora letörése és az elméleti nemzetgazdásznak sem sürgős a kartelltörvény. mert hiszen a kartellproblémák még külföldön sincsenek kiforrva. Tehát kinek kell? Kell ugyebár annak, aki cselekedni akar látszani, holott nem cselekszik; kell a kormánynak, és kell — bármily bizarrul hangzik első pillanatra* — kell ez a kartelltörvény maguknak a kartelleknek; nem keli a nekik kellemes ma végett, hanem azért, mert jöhet egy holnap és jöhet egy holnapután, amikor a nekik kedves mai kormányzatot fel fogja váltani egy velük szemben ; ridegebb kormányzat s ebben az esetben erős védőbástyát kapnak ebben a törvényben, amely az ő megtámadtatásuk lehetőségeit sokkal szűkebbre szabja, mint pld. az 1930. esztendőbeli német Notverordnung. Ez a kormány óriási jogokat követel, ez a kormány óriási, krudélis lehetőségeket biztosít magának a kartellekkel iszemben, (Sándor Pál: Amelyekkel élni nem akar és nem fog!) de mindezekkel a krudélis lehetőségekkel túlontúl felér a kartellek részére az a bizonyosság, hogy az úgynevezett közkereset kizárólag a kormánynak • lesz fentartva, mindenki más attól el^ lesz zárva, sőt, hogy a választottbírósági ítéletek érvénytelenségét ex titulo kartell, maguk az érdekelt felek a jövőben sem fogják szorgalmazhatni. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Öten vannak, és hatfelé konverzálnak!) Baracs Marcell: Mármost vizsgáljuk a törvény szerint előálló helyzetet. A magán érdekelteket a törvény betű sZerint csak attól zárja el, hogy a kartelibíróságnál támadják meg a kartelleket, hogy a kartelibíróság előtt indítsanak pereket a kartellek ellen, ott támadják meg a kartellmegállapodások érvényességét. Talán jogilag nem elég szabatos kifejezés, de röviden, egy szóba ,vonom öszsze: a magánérdekelteket eltiltja a kartellstátuspertől. A 11. § ellenben r egy gyönyörű szóhangzással megadja a magánérdekelteknek azt a jogot, hogy a jogviszony érvénytelenségéből eredő igényeiket a törvény rendes útján érvényesítsék, sőt, ha a 12. •§ szerint az ezen perről értesített a miniszter a közkereset megindítása iránt nem intézkedik,^ vagy 30 napon belül elhatározását a bírósággal nem tudatja, a bíróságnak az eljárást folytatnia kell, tehát esetleg a kartellmegállapodás érvénye vagy érvénytelensége felett ítélettel kell döntenie. Ez elméletileg igen szépen, hangzik, de csak elméletileg, mert a gyakorlatban nem fordult elő eset, vagy örök időkben egyszer fordult elő ©set, bogy rendes bíróság előtt kartellper lefolytatódott volna. Hiszen a kartellek mindig következetesen gondoskodnak arról, hogy a kartellmegállapodasokból eredő perek választottbíróság elé utaltassanak. Tehát szó lehet ugyebár arról, hogy választottbírósági eljárás elé utalják őket (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljukl balfelől.), de a magánérdekeknek a választottbíróság előtt való hathatós érvényesítését is kizárja a jövőben is az, hogy a jövőben is meg lesz vonva az a jog, hogy a választottbíróság ítéletei ellen a magánérdekelt annak érvénytelenítését szorgalmazza a jkartell-megállapodás érvénytelenségének jogcímén. A 11. § tehát élettartalommal, jelentőséggel csak akkor bírna, ba fel tudna emelkedíni vagy a német jognak arra az álláspontjára, hogy karteli-kéirdlésekben kizárja a választottbíró-