Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

Az országgyűlés képviselőházának 458. ülése 1931. évi január hó 28-án, szerdán, Almásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Lukács György napirende

#

lötti felszólalása a genfi tárgyalások és a népek Önrendelkezési jogának tárgyában, — A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Baraes Marcell, Farkas Elemér, Propper Sándor. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk: Sándor Pál — a kereskedelemügyi miniszterhez — egyes protekciós kereskedő-szövetkezetek részére biztosított kiváltságok tárgyában. Bud János kereskedelemügyi miniszter válasza. — Kéthly Anna — a népjóléti ós munkaügyi miniszterhez — a hadirokkantak, özvegyek» és árvák járadékainak kifizetése körüli visszaélések tárgyában. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter válasza. — Kabók Lajos — a népjóléti és munkaügyi miniszterhez — a kilakoltatások tárgyában. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Zsitvay Tibor, Bud János, Ernszt Sándor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) fAz elnöki széket Almásy László foglalja el.) Enök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovics György jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Fitz Arthur jegyző úr,i a javaslatok ellen felszólalókat Pakots József jegyző úr. Bejelentem a t. Háznak, hogy Lukács György képviselő úr a genfi tárgyalások és a népek önrendelkezési joga tárgyában napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Az engedélyt a képviselő úrnak megadtam, így a szó Lukács György képviselő urat .illeti. Lukács György: T. Képviselőház! A béketárgyalások idejében, tizenegy évvel ezelőtt, mint kiáltó szó a pusztában úgy hangzott el a magyar békedelegáció elnökének nemes ajkairól a népek önrendelkezési f jogára való hivatkozás. Hiába kívántunk népszavazást annak eldöntésére, hogy az ellenség által annektálni kívánt területek hovatartozása meghatároztassék. Azok a tényezők, amelyek akkoriban intézték a világ sorsát, meghallgatás nélkül ítélték el Magyarországot (Ügy van!) és szabdalták darabokra annak élő testét. ' Mi azóta is hívek maradtunk a népek önrendelkezési jogának nagy eszméjéhez^ es folytonosan követeljük annak valóraváltását. Egyetlen egyszer hallgattak meg bennünket Olaszországnak, a mi nemes barátunknak szószólására, és akkor a Civitas Fidelissima teljes diadalt biztosított a magyar igazságnak. Ettől eltekintve, a világ közvéleménye még mindezideig nem adott kellő visszhanKÉPVISELÖHÁZI JSTAPLÓ. XXXIII. got a mi unszoló szavunknak. Mégis lehetetlen észre nem vennünk éppen a legutóbbi genfi tárgyalások idejéből azokat a kedvező jelenségeket, amelyek arra engednek következtetni, hogy a. népek öflrendelkezési jogának nagy eszméje mindinkább és inkább tért foglal az emberek mentalitásában. Mint ilyen kedvező jelenségre hivatkozom arra, hogy a Népszövetség végrevalahára kitűzte a leszerelési konferencia időpontját. Igaz ugyan, hogy a leszerelési konferencia előkészítése hiányosságokkal, sőt bűnösségekkel telpes, amint arra gróf Apponyi Albert tegnapi kitűnő felszólalásában olyan hatásosan rámutatott, mégis vívmánynak kell tekintenünk a mai állapotok között azt, hogy 12 évi halogatás után végre mégis kitűzték a leszerelési konferencia időpontját, amelyre az egész világ kellőleg felkészülhet. Ugyanilyen kedvező jelenségnek kell elkönyvelnünk azt, hogy a kisebbségek panaszai már nem kerül; nek egyenesen papírkosárba, ami eddigelé azoknak sorsa volt. (Jánossy Gábor: Csak kerülőúton!) Ebben a tekintetben nagy elismeréssel tartozunk Curtius német külügyminiszter erélyes fellépésének. De a legvígasztaló'bb talán az a jelenség, hogy most már még a Népszövetség tanácskozásain is szabadon lehet felszólalni az igaztalan és' egyoldalú -békeszerződések igazságos revíziójának kérdésében. T. Képviselőház! Nekünk, magyaroknak le kell szegeznünk ezeket a kedvező jelenségeket, annál inkább, mert a mi parlamentünket nemes tradíciók fűzik a népek önrendelkezési jogának nagy eszméjéhez. (Ügy van! jobbfe161.) Ezeket a nemes tradíciókat akarom feleleveníteni akkor, amidőn <a mai nevezetes évfordulón felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogy 60 évvel ezelőtt hangzott el Irányi Dánielnek « magyar Képviselőházban az az ékesszóló beszéde, amellyel lándzsát tört a népek önrendelkezési jogának érdekében. Arra kérem a t. Hall