Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

! 56 Az országgyűlés képviselőházának bizottsághoz való utasítással akarunk bármilyen ügyet, amely kellemetlen vagy amely körül valami panamaszag van, eltussolni (Zaj a jobboldalon.) — nem azt mondom, hogy így van, de miután ezt a látszatot keltette (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : így is van!) — nekem az volt az érzésem, hogy ez az elnöki előterjesztés nem helyes és azért szavaztam ellene. Különösen nem volt helyes a dolognak abban a stádiumában, amikor még csak az egyik válasz hangzott el, amikor még a viszonválaszt sem hallottuk. Hiszen a parlament még az olyan szubjektív ítélet megalkotásának stádiumában sem volt, amilyet talán későbbi beszédek, vagy okmányok ismeretében magának megalkothat ; de érdemileg nekünk nem is adatott még mód az ebben való döntésre. Itt tehát tisztán egy ilyen elnöki előterjesztésről volt szó, amelyre nézve azt sem tudom bizonyítani, hogy aztS aa elnök úr a «tolvaj» szó miatt alkalmazta-e, vagy azért-e, mert nagy lárma volt és már ismételt rendreutasítás történte Ismétlem tehát, hogy ezt az intézkedést én úgy fogtam fel, — de nemcsak én — mint ahogyan elmondottam. Tudom, hogy az elnök úr szándéka nem az volt, nekünk azonban még a látszatot is kerülni kell, nehogy azt gondolják a parlamentről, hogy ilyen ügyet egy mentelmi ügy formájában akar elintézni. (Jánossy Gábor : Senki sem gondolja !) Kérem tehát képviselőtársamat, hogy a mi szavazásunk értelmét értse meg, minket ezért ne sértsen. S amikor olyan társaságban látom magam, mint amilyenben most is voltam, hogy olyan régi parlamenti ember, mint Apponyi Albert gróf, velünk szavazott, akkor én azt hiszem, hogy Vass József miniszter emlékét is akkor őrzöm a legszentebben és a legtisztábban, ha tartózkodom minden olyan cselekedettől vagy aktustól, amely még a homály látszatát is keltheti. Ezeket akartam elmondani. (Szabó Sándor szólásra jelentkezik.) Elnök : A képviselő úr milyen címen kíván szólani ? Szabó Sándor : Félreértett szavaim helyes értelmezése címén. Elnök : A képviselő urat a házszabályok 143. §-a alapján a szó megilleti. (Györki Imre : Előbb talán Peyer következik ! — Rothenstein Mór: Nem helyes a sorrend !) Az elnök utasítást senkitől sem fogad el. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. Méltóztassék beszédét megkezdeni. Szabó Sándor : T. Képviselőház ! A magam részéről örülök annak, hogy ezt a kérdést Túri Béla t. képviselő úr itt exponálta. Én amennyiben váddal kívántam volna fellépni a keresztény gazdasági párttal szemben és amennyiben valami hasonló kifejezést alkalmaztam volna, tudnám a kötelességemet, hogy azt fenn is tartsam és meg is indokoljam. Ebből az alkalomból azonban én tudom, hogy t. képviselőtársam esetleg szívesen látná, és jól jönne az ellenzéknek is, ha itt a pártok között valami hecc volna. (Zaj és ellentmondások a baloldalon.) Szabó Sándor: Kénytelen vagyok tehát egy pár szóval megmagyarázni közbeszólásomat. (Peyer Károly : Hát a folyosón mi történt ? — Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó Sándor : A félreértés onnan keletkezett, hogy az első alkalommal, amikor az elnök feltette a kérdést, és pedig a házszabályok rendelkezésének értelmében megfelelően tette fel a kérdést, hogy kívánja-e a Ház Peyer Károly t. képviselőtársunknak a mentelmi bizottság elé való utasítását, akkor megoszlott a kormányt támogató pártok szavazata, - ez még engem egyáltalában nem érintett (Györki Imre: A miniszterek szahő7. ülése 1931 január 27-^én, kedden. vazata is megoszlott!) — azonban másodszor, amikor már az elnök a renitenskedést kívánta szóvá tenni, és amikor feltette a kérdést, hogy vájjon akarja-e vagy nem a Ház a mentelmi bizottság elé való állítást, akkor igenis elfogultságot állapítottam meg az én legbelsőbb érzésemnél fogva, hogy íme akkor, amikor itt olyan rendzavarás történt, ismételt figyelmeztetések után még mindig annak a hatása alatt állanak, hogy az első alkalommal milyen álláspontot foglaltak el. Az volt az érzésem, hogy ebben bizonyos politikum nyilvánul meg, (Rassay Károly: A jövőre nézve pártkérdéssé kell tenni !) A magam részéről a pártfegyelem kérdésében sokkal élesebben kívánok disztingválni, mert ezt tartom a parlament ítéletéből folyó helyes álláspontnak. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy az ellenzéknek is valamiképpen örömet szerezzek. Elmondom, hogy igenis a mi pártunkban igen sokszor kényelmetlen érzést váltott ki az, hogy a kormánypárti álláspontok fedésénél nem mindig találkoztunk azzal a testvéri összműködéssel, amelyet nehéz időkben elvárhattunk volna. Ez pártunk érzése és ezt itt egészen őszintén és nyiltan leszögezem, és nagyon örülnék, ha ilyen érzelmekre semmiféle külső megnyilvánulás, pártközi működés nem adna alkalmat. Én magam részéről nem mondottam azt, hogy Vass József emlékét sértették meg, hanem azt mondottam, hogy az ő pártjának is vannak kötelességei és nézzünk nyiltan egymás szemébe, ilyen nehéz időkben, amikor ilyen kérdések felmerülnek. Magára a mentelmi kérdésre vonatkozólag nem kívánok megjegyzést tenni, a mentelmi bizottság tudni fogja a kötelességét és azt teljesíti. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urat, hogy ne méltóztassék ezt olyan invektívának tekinteni, amellyel én a pártot akármiképpen meg akarnám ítélni, vagy meg akarnám bélyegezni, mert a kifejezésből ilyesmit is méltóztatott következtetni. Ez annak a belső érzésnek a megnyilvánulása volt, amely itt-ott pártunk körében felmerült. Ezzel én magam részéről az ügyet elintézettnek tekintem. Elnök: Peyer Károly képviselő urat ugyancsak személyes kérdésben illeti a szó! Peyer Károly: T. Ház! (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az ülés elején tett felszólalásomban rátértem a múltkori közbeszólásommal kapcsolatos ügyre és annak minden részletét bizonyítottam. A leghatározottabban kell tehát visszautasítanom azt a feltevést, mintha én állításaimat nem tudtam volna bizonyítani. Én bizonyítottam azt, hogy 6—8 pengőért vásárolt telkeket egy év múlva 50 pengőért, illetve 22 pengőért adtak el. Bizonyítottam azt, hogy 32 pengőért vállalt munkákat az iparosoknak 23 pengőért adtak tovább légköbméterenként és bizonyítottam azt, hogy 140.000 légköbméterből 40.000 légköbméter hiányzik, nem lett beépítve. Mindezeket a dolgokat bizonyítottam, amire a felszólaló képviselő úr csak annyiban válaszolt, hogy azt mondotta : «Kérem, én ezekre a részletekre nem térek ki.» Én ki fogok térni ezekre a részletekre és én meg vagyok győződve arról, hogy mindazoknak a tényezőknek, akiknek kötelességükké tették, hogy őrködjenek a Társadalombiztosító öregségi alapjának pénze felett, igenis kötelességük lesz ezt az egész vizsgálatot végigvezetni. Minket nem azért küldtek oda, hogy mi hallgatólag térjünk napirendre bizonyos kérdések felett. Ez az összeg, amelyről itt szó van, öreg munkások segélyezésére fordítandó, ez az összeg arra szolgál, hogy ennek kamataiból majd egyszer, körülbelül nyolc év múlva, az arra igényjogosult Öreg és rokkant munkások járadékot kapjanak. Ha itt ennek az összegnek kétévi' beI vételét olyan célra, olyan módon fektetik be,