Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

Az országgyűlés képviselőházának 457. ülése 1931 január 27ién, kedden. Wô egyéni verseny idejében ezek a gazdasági organizációk létrejöttek. T.^ Kép viselőház! Igyekeztem magamnak még egy kérdésre válaszolni, t. i. arra, hogy hatályos lesz-e ez a törvényjavaslat. Ebben a szerencsétlen korban nincsenek, vagy legalább is az emberek, az embertömegek tudatában nagyrészt elhomályosodtak az ideális célok. Ennek a kornak csak gyötrő gazdasági bajai és gondjai vannak. És hiába panaszkodunk mi a felett, hogy az ideálok elhomályosodtak, nagyon sok gondolat, amely minket még egészen ifjú korunkban vezetett és lelkesített, ma már kihalóban van, vagy a mindennapi élet keserű gondjai között úgyszólván teljesen árnyképpé vált. Mindegy. A mi szomorúságunk, a mi lemondásunk, a mi letargiánk nem változtatja meg az életet, foglalkoznunk kell nekünk is azokkal a gazdasági kérdésekkel, amelyeket az élet úgyszólván kényszerítő hatalmával elibénk lök. És t. Képviselőház, a közvélemény ma nem közjogi gravameneket, nem szép jogászi fejtegetéseket és elmefuttatásokat, hanem cselekedeteket vár tőlünk, olyan cselekedeteket, amelyek az ő mindennapi gyötrő gondjait enyhiteni képesek. Mit kérdez tehát tőlünk a közvélemény? Legelsősorban azt kérdezi, (Malasits Géza: Hogy meddig akarnak még uralkodni, azt kérdezi! — Ellenmondások a jobboldalon.) hogy az a nagy diszparitás, amely egyrészről az ipari termékek, másrészről a mezőgazdasági termékek és a munkabérek között van, vájjon csökkenni fog-e, ha ez a törvény hatályba lép, vagyis magyarul mondva, lesz-e olcsóbbodás, vagy nem ? Aki a felelősség súlyát érzi, az erre a kérdésre nem mer sem igennel, sem nemmel válaszolni, legfeljebb annyit, hogy azonnali hatálya semmi esetre sem lehet. A törvény az eszközöket megadja, a lehetőségeket az élet szabja meg. Erős kéz és hosszú következetes munka kell ahhoz, hogy ezeknek a rendszabályoknak a hatása az életben is kiváltódjék. A szkeptikusok és a bizalmatlanok nem várnak tőle semmit, az optimisták és a bizakodók pedig sokat. Vederemo ! Egy bizonyos : ez csak az első lépés és annak is volt szánva. Ennél az első lépésnél nem fogunk megállani és nem tud megállani az egész magyar közgazdasági élet sem, nem tud megállani a magyar parlament sem. Minden a végrehajtástól függ. (Ügy van! Ügy van!) De ebben a végrehajtásban a kormánynak segítségére kell jönnie a nagyipari termelésnek is, a tőkének is saját érdekében. Ha nem is állná meg a helyét egy szó sem mindazokból, amiket mondtam, azt nem lehet eltagadni, hogy ma a tömegek tudatában mammutvagyonokról, óriási jövedelmekről, visszaélésekről fantasztikus mesék élnek, amelyeket közgazdasági elméletekkel leszerelni nem lehet. (Ügy van!) A válságot az egész világ kapitalisztikus módszerekkel, individualisztikus alapon akarja megoldani. Ehhez azonban a rideg észokokon kívül más is kell. Nem beszélek önzetlenségről, mert minden gazdasági tevékenységnek a józan, de tisztességes önzés az alapja, a rugója, ellenben beszélek önmérséklésről. Ügy olvastam valahol, hogy a kapitalizmus egyszer már csatát nyert akkor, amikor Angliában a rideg észokokról a szociális alkotások terére lépett. Ezt a csatát is megnyerheti, de csak abban az egy esetben, ha megrendszabályozza önmagát. A kapitalizmusnak, a nagyipari termelésnek kell elsősorban segíteni a kormánynak abban, hogy ennek a törvénynek hatása az életben kiváltódjék és a nagy közvélemény, a nagyközönség észrevegye, hogy nemcsak akarunk, hanem teszünk is és tudunk is tenni. T. Ház! Visszatérek ahhoz a gondolatomhoz — nem akarok prófétáskodni, de azt hiszem; — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII, néhány évtized • és a világ gazdasági rendje válaszútra ér. Én ezt a gondolatot csak figyelmükbe ajánlom azoknak, akik a jövőt kémlik, mert fantázia nélkül még közgazdasági tudomány és közgazdasági politika sincs. Savoir c'est prévoir! T. Képviselőház! A törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik ) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk ideiére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni 1 (Igen !) Ha igen, úgy ezt határozatként kimondom. Most pedig az ülés folyamán tett elnöki bejelentésnek megfelelően Túri Béla képviselő urat illeti meg a szó személyes kérdésben. (Zaj és mozgás.) Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Túri Béla : T. Képviselőház! Peyer képviselő úr felszólalása után, amikor Dréhr képviselőtársunk válaszát megkezdette, — nem akarom reprodukálni, felesleges is ahhoz, amit én mondani akarok, — a baloldalról bizonyos erős közbeszólások hangzottak el, amelyeknek kapcsán vagy amelyek által indíttatva talán, Szabó Sándor t. képviselőtársam ide, ezen padsorok elé, ahol az a párt ül, amelynek szerencsés vagyok tagja lenni, a gyorsírók által, talán nem is hallott — még nem kontrolláltam, de tisztán hallottan — azt a megjegyzést tette és felénk azt kiáltotta, hogy a párt nem védelmezi, vagy jobban mondva megtagadja volt miniszterének, Vass József boldogult miniszternek emlékét. Ezt a megjegyzését, amelyet nekünk szánt, valószínűleg arra alapította, hogy mi az elnöki előterjesztésre . . . (Szabó Sándor: Ez nem történt meg! Más történt, majd megmondom!) Ha a kifejezésekben tévedtem, az természetesen megtörténhetett, mert elég lassan tetszett mondani, de a lényeg ez volt s a tekintet és a gesztus is, amellyel megjegyzését kísérte, ezt mutatta, és így minket, a pártot, úgy állított a nyilvánosság elé, hogy ez szerintem a pártra sértő és kifelé is félreértésre adhat alkalmat. Én tehát, bár nekem nincs formális, hivatalos megbízásom, azt hiszem, hogy pártunkból valakinek joga és kötelessége is, hogy ehhez a megjegyzéshez néhány reflexiót fűzzön. Először is tiltakozom az ellen és sértésnek veszem, hogy az egész pártra, — és azokra, akik itt szavaztak velünk együtt, mert voltak néhányan az egységes párt tagjai közül is — bárki azt mondhatná, hogy azzal a szavazással Vass József miniszter emlékét szennyezte be vagy őt megtagadta. Ez egyáltalában nem áll. (Szabó Sándor: Ezt a vádat nem mondtam!) Mert nem érdembeli dologról vagy döntésről volt szó ebben az úgynevezett albertfalvi építkezésben, vagy akár a Peyer és Dréhr Imre képviselők közti erős harcban ; nem érdembeli döntés volt, hanem esryszerűen szavaztunk egy elnöki előterjesztésre, amely tehát tulajdonképpen érdemileg nem is volt kapcsolatos a dologgal. Mármost, hogy egy elnöki előterjesztés mellett vagy ellene szavazom-e, az teljesen az én parlamenti lelkiismeretem dolga. S mivel — anélkül, hogy kritizálni akarnám, nincs is jogom — nekem az volt az érzésem és politikai érzékem, hogy az elnök úr előterjesztése nem volt szerencsés és azt a látszatot kelthette nemcsak idebenn, de kifelé is, — mert azt könynyen felhasználhatják — hogy itt a mentelmi