Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

Az országgyűlés képviselőházának 457. ülése 1931 január 27-én, kedden. 47 Es -figyelembe kell vennünk azt is, hogy az embert az önzés és nyereségvágy uralja, és akkor, ; amikor vagyonszerzésről, pénzszerzésről, minél nagyobb haszonra való törekvésről van szó, akkor rendszerint a jól elzárt szobákban nem igen tekintenek az élet szükségleteire. Tehát az elmélet akármilyen szép eredményeket szűrnie, akármilyen szép definíciókat gyárt és csinál, mindezek a definíciók megtörhetnek az emberi természet gyarlóságán, veleszületett tulajdonságain, hiszen ezen már filozófiai rendszerek is megtörtek és a történelmi materializmus is ott bukik el, ahol az emberrel nem számol, ahol az ember pszihológiai vonatkozásaival és lényegével nem számol, pedig végső eredményben, — legalább az én hitem szerint — minden kérdés ezen dől el. (Igaz! Ügy van! jobbfelől. — Zaj a széhőbaloldalon.) Még gazdasági vonatkozásban sem szabad ezeket figyelmen kívül hagyni, mert ez az a bizonyos koefficiens, amit nem lehet centiméterrel megmérni, olyan szorzószám ez, amit nem lehet tagadni sem, mert létezik, habár kézzel és statisztikai adatokkal megfogni leíhetetlen. Kétségtelen, hogy az emberi önzésnek és nyereségvágynak érvényesülésével a kartelltendencia eredeti alapgondolata nagyon könynyen elhomályosul és háttérbe szorul és a gazdasági élet^ orkesztrumában ezek a bizonyos mellékzöngék érvényesülnek, amelyek idestova már ennek az orkesztrumnak vezető motívumaivá is válnak. (Ügy van! a jobboldalon.) Es ez a nyereségvágy, ez a gazdasági élet által nem indokolt nyereségre, a minél nagyobb haszonná való törekvés nemcsak a gazdásági életre előnyös és szükséges alakulatokat, hanem olyanokat is hoz létre, amelyekre 'senkinek, sem a köznek, sem a magánérdéknek szüksége nincs, csak azoknak, akik az alapításban részt vettek és akiknek munkássága kimerül az árdiktatúrában, az árpolitikában és a minél nagyobb haszonra való törekvésben, tekintet nélkül a közérdekre. Csak ezeknek állnak érdekében az ilyen alakulatok. (Ügy van! a jobboldalon.) De ez a mellékzönge azután még azoknak az alakulatoknak belső életébe is behatol, amelyek közgazdaságilag is megalapozottak voltak a maguk idejében és amelyeknek célzata nem közvetlenül csak a nagyobb haszonra való tö-r rekvés volt, hanem amelyek igenis általános érdekű közgazdasági célokat is tűztek maguk elé. Ha áll az, hogy a gazdasági életben vannak olyan alakulatok, amelyeknek célja közgazdaságilag nem indokolható, közgazdasági szükségességgel nem' megokolt és ha igaz az, hogy a haszonra való törekvés és ennek fokozása bevonul még azokba az organizációkba is, amelyek eredetileg helyes, jó elgondolással indultak útnak, akkor azt hiszem, arra a kérdésre, hogy miként viselkedjék az államhatalom a kartellekkel szemben, a válasz egészen egyszerű, mert a premissza az, hogy elismerjük a kartellszabadságot, de a következmény az, hogy nem ismerjük el azt a korlátlan szabadságot, amely ilyen hipertrofiáknak, kilengéseknek, túlfejlődéseknek és mondjuk, visszaéléseknek is tág teret ad. (Farkas Elemér: Ez a helyes definíció! — Jánossy Gábor: Kristálytiszta logika!) Magának a kartellkérdésnek lényegéből és különösen annak gyakorlati tendenciájából egy roppant érdekes ellenmondás^ származik és mutatkozik. A szabadverseny fénykorában, a kapitalizmus kialakulásának idejében a tőke szabadságot követelt az egyéni verseny részére, később pedig maga hozott létre olyan KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. alakulatokat, amelyek ezt a szabadságot korlátozzák. {Ügy van! a jobboldalon. — Wolff Károly: A kínálat és a kereslet viszonyát meghamisítják!) Most pedig ugyanezeknek az organizációknak részére, amelyeket a szabadverseny korlátozása f

céljából hozott létre, ugyancsak követeli a tőke a gazdasági szabadságot, vagyis a szabadversenyt. Az alapelv tehát marad, csak azt követeli, hogy a gazdasági szabadság mindig csak más gazdasági területen, de az ő javára érvényesüljön. (Jánossy Gábor: Ez igaz!) Es, t. Ház, áll ez a másik oldalra is. Tudniillik a másik érdekeltség szintén azt mondja: korlátozzátok ezt a szabadságot, hogy a gazdasági szabadság jobban érvényesüljön az én területemen, tehát az én javamra. Vagyis mindegyik-irányzat a saját elvi alapjával kerül legalább is elméletileg ellentétbe. Ezért vissza kell térnem, megint arra a gondolatra, hogy hagyjuk az elméleteket, habár talán én tudok tőlük legkevésbbé szabadulni, hanem menjünk át a szükségesség, célszerűség és lehetőség mesgyéjére. Azt hiszem, t. Ház, hogy a legcélszerűbb lesz, ha én a bizottság álláspontjának ismertetésével kapcsolatban csak regisztrálok, egymás mellé állítom azokat a nézeteket, gondolatokat, ellenvéleményeket, amelyek a bizottság tárgyalásai során legalább is kifejezésre jutottak. Ha esetleg nem tudnám magamat és saját szerény egyéni meggyőződésemet teljesen háttérbe állítani, ezért eleve elnézést kérek, (Jánossy Gábor: Elnézzük!) habár azt hiszem, — ezt csak azért mondom, mert egyszer vita folyt a Házban e felett — hogy nekem, mint a javaslat előadójának, szintén szabad egyéni véleményt nyilvánítanom addig a határig, amíg az a bizottság véleményével, a bizottság határozataival szöges ellentétben nincsen. (Jánossy Gábor: Ez igaz! — Helyeslés jobbfelől.) Megpróbálom összeállítani azokat az ellenvéleményeket, amelyek abban a: vonatkozásban hangzottak el, hogy kartelitörvényre, kartelljogszabályra Magyarországon nincs szükség. (Jánossy Gábor: Ilyen is volt?) Mert az egyik álláspont ezt mondja, igen t. képviselőtársam. A nagyipari termelés ezen az állásponton volt. Hogy most is ezen van-e, nem tudom, mert az áláspontok változnak és pedig sokszor, különösen ilyen átalakuló kérdésben, de lege ferenda néha 24 óránként változnak. De igenis, az az álláspont, az a nézet, hogy kartelltörvényre egyáltalában nincs szükség, nemcsak a Gyosz. kebelében, hanem azon túl is, sőt^ elméleti téren is nagyon élénk visszhangra talált. Azt mondják, hogy minden kartelltörvény, minden rendszabály, amely a kartellek működésére vonatkozik, termelés ellenes törvény, mert lényegében a termelést érinti és nemcsak a törvény és nemcsak a jogszabály maga, hanem még annak az emlegetése is veszedelmes, különösen egy olyan területen, olyan szűk gazdasági területen, amilyen Magyarország. (Jánossy Gábor: Szóval: noli me tangere!) Anélkül, hogy ennek az állításnak bővebb fejtegetésébe vagy cáfolatába akarnék bocsátkozni, a bizottság álláspontjára való hivatkozással megelégszem az egyszerű tiltakozással. Nem lehet Magyarországon olyan politikus, de még olyan intelligens ember sem, aki politika^ val nem is foglalkozik, aki egy termelésellenes törvényt, jogszabályt akarna a magyar Corpus Jurisba beiktatni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Megelégszem annyival, hogy utalok a német Kartelver or dnung-ra, amely nem bizonyult termelésellenes jogszabálynak, hiszen an'8