Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

4'â Àz országgyűlés képviselőházának aak életbelépte óta az ipari termelés megsokszorozódott (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) és a kartellek száma is megszaporodott. Talán szükséges volt hangot adni ennek itt az ország parlamentje, az ország színe előtt, mert nagyon sokan vádolnak bennünket azzal, hogy mi az ipari termelést akarjuk megnehezíteni, az ipari termelés ellen akarunk felvonulni agrárius érdekek miatt. Nem, t. Ház! Magyarországon annak, aki politikailag és közgazdaságilag helyesen gondolkodik, szeme előtt csak egyetemes közgazdasági érdekek vannak, (Ügy van! jobbfelől.) de aláhúzza még az igazságos merkantilista is, hogy ennek az országnak agrár jellege van, ennek az országnak a kenyere a föld, (Jánossy Gábor: Ügy van, abból élünk!) tehát .az ipari termelés érdekeinek veszélyeztetése nélkül meg kell nekünk találnunk azt a módot, hogy az ipari és az agrár érdekeltségek ennek a szűk kis közgazdasági területnek keretén belül kölcsönösen megtalálják a maguk létérdekeinek biztosítását. (Gr. Hunyady Ferenc: Mégis csak Bécsbe vezetett .az út!) Azt is mondják,—-konkrét formában hangzott el-— hogy a kartelitörvény akadályozza a termelés folytonosságát és biztonságát, mert az ellenőrzéssel és felügyelettel a sikanériákig fokozható hatósági beavatkozással nyugtalanságot és zavaró momentumokat visz bele^ a gazdasági életbe. Ennek az állításnak első részét meg lehetne cáfolni {külföldi példákkal; utalhatnék a norvég, a német, a kanadai törvényekre és eljárásokra, amelyek .különösen Kanadában bizony nagyon sok sikanériát tesznek lehetővé. Investigation Act-nek hívják, tehát invesztigációs eljárás is foyamatba tehető. Különösen, aki figyelemmel kíséri Ausztráliában az újabb fejlődést, ahol ma minden ötödik munkás ni unka nélkül van, ahol tehát erős rendszabályokkal kellett fellépni a kartellek ellen, az, ennek az argumentumnak őszintén szólva nagy fontosságot nem tulajdonít. Azt hiszem, nem is szabad feltételezni azt, hogy akadjon miagyar államférfi, magyar miniszter, aki a törvényben adott felhatalmazást az egyetemes közgazdasági érdekek rovására sikanériákra használná fel. Ez bizalom kérdése, t Ház; az optimisták várnak, a bizakodók remélnek, a

r többiek pedig személyi motívumokból vagy pártszempontokból ennek ellenkezőjét állítják. De lege feranda, azonban nem lehet kiindulni abból .az álláspontból, hogy eleve bizalmatlan vagyok minden kormány iránt, és eleve bizalmatlan lévén, nem adok ia kezébe semmiféle hatalmat, mert feltételezem, hogy ezzel majd a kartelleket annyira sikanirozni fogja, hogy az tényleg az ipari termelés elevenjébe vág A munkáskérdés és a kartellek maga olyan probléma volna, amely betölthetne egy parlamenti beszéd keretét. Nincs időm. arra, hogy erre bővebben kiterjeszkedjem. Azt mondják, hogy a kartellekbe való beavatkozás veszélyezteti a munkások keresetét vagy legalább is annak állandóságát. Ezzel szemben utalok a szociáldemokrata álláspontra, amely szerint «a termelésnek kartellek által való organizálása biztosítottabb kereseti lehetőséget nyuji», — ez idézet. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Honnan?) Mégis ia .kartellekkel szemben radikális rendszabályokat látnak szükségesnek. Méltóztassék megengedni, hogy most még ne mondjam meg, kitől idéztem; egyik képviselőtársunk használta szó szerint ezeket. A munkásság érdekeit és megélhetési lehetőségeit, életszínvonalának emelését vagy legalább is megtartását tehát a kartellek megrendszabályozása semmi körülmények között akadályozni, gátolni nem fogjia. 457. ülése 1931 január È7^én, kedden. A kartelltendemcia érvényesülésével azonban összefügg egy másik kérdés, amely a munkások létérdekeit inkább érinti; szintén világkérdés ma, úgy hívják, hogy racionalizálás. Nem akarok erről értekezni, csak felvetem a kérdést: nem sieti-e el a közgazdasági élet ezt a racionalizálást? Vájjon mi nagyobb

r érdek: az emberi munka hatályosságának végsőkig való fokozása és olyan gépeknek a termelés szolgálatába^ való állítása, amelyek úgyszólván emberi fantáziákat rögzítenek bele az anyagba, vagy az. a nagyobb érdek, hogy mindnyájan meg tudjunk egymás mellett élni? (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy a racionalizálással túlságosan siet az ipari termelés. Annyira siet, hogy a többi termelési ágak a fejlődés útjain nem képesek követni. És ez a bizonyos racionalizálás, amely azért nagyon szépen összefügg a minél nagyobb haszonra való törekvés érvényesülésével is, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) a munkások nagy tömegeit kapcsolja ki a termelésből és kikapcsolja a fogyasztásból is. En nem tudom ennek megoldását, nem tudok erre megoldást találni, mert hiszen a racionalizálás maga is olyan irányzat, mint a Golf-áram, — ismétlem magamat egy másik elmondott beszédemből: a Duna—Tiszaközi homokból nem lehet a Golíáramnak gátat építeni, nem lehet annak útját állani. De legalább ne siettessük ezt a folyamatot, mert aki ezért a racionalizálásért bármilyen téren túlságosan lelkesedik, nem tudom, nem ütközik-e egyetemesebb emberi érdekekbe? (Wolff Károly: Nagyon helyes!) Azt mondják, a közgazdászoknak nagyon kedvelt jelszava és megállapítása, hogy a kartellekhez való hozzányúlás akadályozza a tőkeképződést. En úgy gondolom, hogy nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a tőkeképződés előmozdítása akkor is előnyös és lehetséges, ha a tőkegyűjtés egyesek vagy vállalatok kezében, ugyanazon gazdasági terület más és más termelési ágazatának vagy fogyasztóinak rovására folyik. Ez a tőkeképződés csak mammuth-vagyonok képződésére alkalmas, a másik oldalon azonban pauperizmusra fog vezetni. (Jánossy Gábor: Ez tiszta sor!) Ez talajdonképpen nem is tőkeképződés, hanem tőkés-képződés. (Ügy van! jobbfelől.) A tőkeképződés helyes utakon csak ott indulhat meg, csak ott jelenthet közgazdasági hasznot és^ előnyt, ahol a tőkét az egész nemzet gazdasági életére nézve új értékek termelése, a nemzeti jövedelem emelése és a takarékosság hozzák létre. Az a spekulativ tevékenység, amely kizárólag arra irányul, hogy ugyanazon a gazdasági területen egyes termelési ágaknak minél nagyobb hasznot szerezzen, .a másik termelési ág vagy ^a munka rovására, nem egészséges tőkeképződés, hanem annak csak fikciója vagy torzképe. Nagyon tartanak attól, hogy a kartellrendszabály megakadályozza a külföldi tőkéknek itt való elhelyezését és hogy a külföldi tőke kifut az országból. Vitatkozzanak felette a bankemberek, én f azonban nein hiszem. Amikor Franciaországban a bankráta, nem tudom, talán másfél vagy két százalék, amikor felhalmozódik a tőke a külföldön annyira, hogy elhelyezkedést keres, egy gazdasági-- és jogrend csak biztosítéka lehet annak, hogy az a külföldi tőke itt elhelyezést keressen; mert ha kalkulálni tud valami jövedelemmel, amely még mindig bizonyos a kartellek megrendszabályozása esetén is, habár az nem lesz 12%,