Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

40 Az országgyűlés képviselőházának 2938 négyszögöl à 50 P, 146.900 P, a «Déli-telep»-é 41.476 négyszögöl à 22 P, 912.472 P. Összesen 2,027.872 P. Az Országos Társadalombiztosító Intézet a telekkomplexumot a Magyar Általános Ingatlanbanktól vásárolta meg és ennek foganatosítása előtt alapos vizsgálat tárgyává tette az alkuvá tett árat. Mindenekelőtt az intézet vezérigazgatója, dr. Horváth István alelnök kíséretében a helyszínen kivizsgálta a telek forgalmi árát és megnyugtató^ tapasztalatokra tett szert. Kétségen kívül megállapítást nyert továbbá, hogy a szóban levő pénzintézet a folyó esztendőben 50—60 pengőért bocsátotta sporadikusan áruba a telkek négyszögölét. A népjóléti minisztériumhoz egy másik pénzintézettől ajánlat érkezett közművekkel nem ellátott kedvezőtlen fekvésű és a közúti vasúttól távolabibeső telkekre vonatkozólag 20 pengő négyszögölenkénti egységárral, midőn a közúti vasút mellett elterülő teljesen sík «Déli-telep» ugyancsak közművek nélkül 22 pengőbe került. Végül megállapították, hogy az «Eszaki-telep», r akkor még bruttó telepként és közművek nélkül^ a háború elején négyszögölenként 14 koronáért cserélt gazdát. Ezenkívül árelemzést hajtottak végre, hogy megállapíthassák, vájjon a pénzintézet nem törekszik-e illetéktelen haszonra? Szíves engedelemmel részletekbe megyek, hogy egyrészről az emberi naivitást, másrészről sokak rosszhiszeműségét kellő megvilágításb'a^ helyezzem. A naiv kíváncsiskodó ember mit lát ugyanis az albertfalvai telekkönyvben? Hogy az Ingatlanbank 1927 első ' felében hat pengőért megvásárolta a szóbanlévő ingatlant és most az ölenként 50 pengőért a Társadalombiztosító nyakába varrta. Miről tesz^ tanúbizonyságot az árelemzés? A következőkről: A tulajdonképpeni vételár 6 pengő, nyereségrészesedés az előbhi tulajdonosnak 2

r pengő, átírási illetékek 0*60 pengő, költségek és jutalékok 0'40 pengő, két évi, félévenként tőkésítendő kamat a r jelzáloghitelezésnél jelentkező átlagos kamatláb alapján, mint kamatveszteség 2'20 pengő. A 29.000 négyszögöl eredeti bruttó telekből 9630 négyszögölet, 33'2%-ot leadni a parcellázással járó út és telepépítési célra, mint telekvaszteség, a meghagyott nettó telket drágítja a 11'20 pengő^ 33'2% -ával, ez 3'80 pengő. A közüzemek megépítésének igazolható és ellenőrizhető költsége négyszögölenként 28 pengő, vagyis összesen 43 pengő. Ehhez járul a magyar királyi kultúrmérnöki hivatal által elrendelt drainage-nak négyszögölenként 7'50 pengővel a vállalatot terhelő költsége, minek következtében a pénzintézet 50'50 pengő befektetéssel 50 pengős egységárhoz jutott az «Eszaki-telep» és a hozzátartozó sor eladásánál. Az Ingatlanbank tehát 11.154 pengőt fizetett reá, hogy hozzájusson az «Északi-telepbe» fektetett tőkéjéhez és annak kamatalihoz. Ami a «Déli-telepet» illeti, a végrehajtott és ellenőrzött árelemzés szerint az átírási illetékekkel, kamatveszteséggel, költséggel és akkor — 1927-iben — kifizetett jutalékkal együtt szintén 11*20 pengőbe került, ehhez járul az alagcsövezés főgyűjtőjének részköltsége ölenként 3 pengő, tehát az ölenként 22 pengőért eladott «Déli-telep», amelyet azonban a bank csak az északival együtt volt hajlandó értékesíteni, a banknak négyszögölenként 14"20 pengőben állott. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Amíg tehát a bank az «Északi telep»-en 11.154 pengőt vesztett, a «Déli-telep»-en 323.500 pengő nyereségre tett szert. Kereken teihát 310.000 pengő tiszta haszonra tett szert, ami azonban közel a kétszerese lett volna annak, ha 457. ülése 1931 január 27-én, kedden. közegészségi szempontból a bank nem kényszerült volna a drainage-ra. Ha figyelembe veszem, hogy 2,027.872 pengős teleküzletnél a bank 310.000 pengőt keresett, valószínűtlennek tartom, hogy valaki, vagy bárki illetéktelen közvetítési díjat kapott, pedig hű férfiakat ilyesmivel is henyálaz a fáma. Különben is közvetítő — a leghatározottabban állítom — az egész ügyben nem szerepelt. Ami azt a kérdést illeti, hogy ki döntött ez ügyiben, elsősorban a Társadalombiztosító Intézet önkormányzata... (Peyer Károly: Ilyen nem volt! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Akkor még nem is volt! — Malasits Géza: Ez már valótlanság, mert ilyen nem volt.) A törvényt tessék elnlvasni! (Peyer Károly: Az alelnökre ráparancsoltak szegényre! — Tovább olvassa): ...a Társadalombiztosító Intézet önkormányzata, melynek határozata hozzájárulásommal válik jogerőssé, de köteles elővigyázatosságból az ügyet még június havában a pénzügyminiszter úr őnagyméltóságával megtárgyaltam — aki különben a tárgyalás napján volt szíves a telket velem együtt megtekinteni — és az ő hozzájárulása után az egész üzletet a minisztertanács elé terjesztettem, mely azt folyó év július hó 5-én tartott ülésében teljes egészében elfogadta. Az elfogadott minisztertanácsi előterjesztésemet különben van szerencsém, Kegyelmes Uram, visszakérőleg ide csatoltan tisztelettel megküldeni. Elnézésedett kérem hosszúra nyúló beszámolómért, de súlyt helyezek reá, hogy a telepépítési célokra való alkalmasságának kérdését is megvilágítva lássad. E kérdést az egész társadalombiztosítási építő tevékenység szakszerű ellenőrzése céljából kiküldött (f imérnökbizottság elnöke, Wälder Gyula műegyetemi tanár Bogdánffy Ödön műegyetemi magántanárral, a legkitűnőbb vízügyi szakértővel, nyugalmazott helyettes államtitkárral és Orbán Ferenc felsőépítőipariskolai tanárral még a vétel, illetőleg az építkezés kezdete előtt alaposan megtárgyalta és ők minősítették a telekkomplexumot építésre alkalmasnak. Bogdánffy, — akinek jelentését szintén le fogom tenni a Ház asztalára — a külvíz^ (Duna) és a (belvíz (eső, házi víz, talajvíz, talajnedvesség) heszűremlésének lehetősége tekintetében vizsgálta a telek helyzetét. Megállapította, hogy bár az építkezés helye a Dunán ismeretes, — 1838-ban, 1876-ban és 1923-ban előfordult — maximális árvíz tetőpontjánál egy méterrel mélyebben fekszik (102*1 méter az Adria vízszíne felett), a területet a háború után töhbmillió pengővel épített olyan hatalmas és teljesen modern töltés védi, hogy annak koronája 1*6 méterre van a maximális, lehetséges^ árvíz szintje felett. Bogdánffy hivatalos jelentésében kifejti, bogy ha védgát által vízzel szemben védelmezett területen nem szabadna várost építeni, akkor nincs létjogosultsága Pestnek, Párizsnak, de Aradnak vagy Csongrádnak sem. A talajvíz ellen a telepet kifogástalanul védi annak alagcsövezése, amelyet ugyancsak a bank költségére hajtottak végre. A talajvíz áramlásának^két főirányára merőlegesen a telep két szélén egyegy főtalajcső vonal húzódik és utcák mentén szintén alagcső von alak vezetnek, ez vezet a Hangya Ipar rt. szivattyútelepén készült gyüjtőkútba, ahonnan a víz bármilyen vízálláskor a Dunáiba emelhető. A talaj nedvességére vonatkozólag vizsgálatot tartottam a magyar királyi kultúrmérnöki hivatallal, mely a tökéletesen száraz lakhatás érdekében drainaget javasolt, melyet kívánságomra a bank saját terhére 260—270.000 pengő költséggel még augusztus ha-