Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

Az országgyűlés képviselőházának 457. ülése 1931 január 27-én

} kedden. 41 vában végrehajtatott, minek következtében a próbafúrások bizonysága szerint még 4*5 iméter mélységben is teljesen száraz az altalaj. Különben is a Duna és az új lakótelep között fekvő Hangya-gyárnak — alapítása óta — nem volt gondja a vízzel. A kitűnő szakférfiak jelentésének birtokában szomorú szívvel tűnődök el politikai életünk közszellemének veszedelmes alakulásán. Az albertfalvai kérdésiben a legszomorúbb, hogy miután három hónap^ alatt 305 kertes házat teremtettünk, kétszobás, fürdőszobás kertes házakhoz juttattunk évi 730 pengő bér ellenében többszáz családot, a közvetlen foglalkoztatott munkásokat is beleértve, közel 3000 keresőnek adtunk munkaalkalmat és az egész akció finanszírozását — a minisztertanács határozatában előírt módon — 9%-os kamat alapján bonyolítottuk le, még védekezni kell azoknak visszataszító vádaskodásával szemben, akik még egy tégladarabot sem hordtak a nemzet hajlékához. Fogadd, Kegyelmes Uram, őszinte nagyrabecsülésemnek igaz nyilvánítását.» T. Ház! En az előbb arra hivatkoztam, hogy a Peyer képviselőtársam által meg nem nevezett szakértőkkel szemben az ország elsőrangú szaktekintélyeit, szakembereket szólaltatom meg. Megboldogult miniszteremnek ebből a jelentéséből kitűnik, hogy kielégítő az a jelentés, amelyet ő kézhez kapott, amelyet én, miután már nem vagyok hivatalban, beszerezni nem tudtam, ezért felszólítottam Wälder professzort, a műegyetem dékánját, hogy jelentéséről adjon nekem másolatot. Ugyancsak megkértem arra is, hogy nyilatkozzék azokkal a vádakkal szemben, amelyeket én igenis olvastam a Népszavaiban, szeptember végén vagy október elején, amikor már miniszterem nein élt és én már felmenttettem, mint államtitkár, nekem tehát nem állt módomban ezekre a vádakra válaszolni, mert én mint felmentett, mint nyugalmazott államtitkár, nem nyilatkozhatom hivatalos titkokról hivatalos ügyekben, amelyek Peyer képviselő úrral szemben nem hivatalos titkok, mert ő, mint a Társadalombiztosító Intézet önkormányzata elnökségének tagja, rendelkezik ezekkel az összes adatokkal. Nem lehet tehát velem, szembeszegezni azt a vádat: miért mondom azt, hogy csak most hozza ide ezeket, és csak most szólítom fel bizonyításra és miért nem a Népszava cikke után? — Mert nem voltam illetékes! Azt hiszem, a legokosabban cselekszem, ha a bizottság elnökének, Wälder professzornak a vizsgálatról szóló jelentését leteszem a Ház asztalára. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ebben a jelentésében Wälder professzor bizonyít és a jelentés megcáfolja mindazokat a kérdéseket, amelyre Peyer képviselő úr előbb hivatkozott, megcáfolja a kubatúra kérdését, amelyre hivatkozott... (Peyer Károly: Nem is ismerte még tegnap ezeket az adatokat senki! Nem is cáfolhatta meg!) Itt van eredeti aláírása (Peyer Károly: Majd megnézem!) Ne méltóztassék mindent kétségbe vonni. Ha a képviselő úr szupponálja, hogy mi elhigyjük azt, amit ön mond, akkor én is megkövetelem, hogy ön is elhigyje, amit én mondok! Mindaddig, amíg ön nem tudja bebizonyítani, hogy én loptam, addig nincs joga itt beszélni. [Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Mert mindaz, amit ön felsorolt, megdőlt! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. •— Elnök csenget. — Peyer Károly (az elnök felé): Hogyan állunk azzal a rendreutasítással, elnök úr?) Elnök: A képviselő iirat figyelmeztetem, (Peyer Károly: Csak figyelmezteti? Milyen udvariasnak tetszik lenni!) hogy nyugalmát őrizze meg- és tartózkodjék minden személyeskedéstől. Figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék teljes tárgyilagossággal megmaradni az ügy mellett, (Peyer Károly: Bagaria és kutyabőr!) mert kénytelen leszek a képviselő úrral szemben erély csehben fellépni! Dréhr Imre: Válaszolnom kell azonban arra a vádra, miért volt olyan sürgős ennek a telepnek megépátése és az Ingatlan Bank ajánlatának elfogadása. Sürgős volt azért, mert az építőiparban 60—65%-os munkahiány mutatkozott, açmire nézve hivatkozásul kénytelen vagyok felolvasni két lap cikkét; mégpedig szembeállítom a két lapot. Az Uj Nemzedék 1929 július 5-én azt írja, hogy (olvassa): «az építőmunkások egyharmada munka nélkül maradt, az építőiparban általános válság következeitt be, az építkezés teljesen megakadt. Nemcsak abban nyilvánul meg az építkezés válsága, hogy új építkezéseket már egyáltalában nem kezdenek, hanem abban is, hogy mind gyakraíbban akadnak ma már megrekedt építkezések is». Ugyanakkor a Népszava, Peyer képviselő úr lapja, amelyre mindig hivatkozik, július 11-én azt írja, hogy (olvassa): «A fővárosi és környékbeli építőmunkások aa elmúlt vasárnap impozáns nagygyűlést tartottak; a közmunkák sürgős kiadását követelték. Zimmer Lajos elvtárs ezen a nagygyűlésen a következőket mondotta: a munkásoknak a tavaszban volt minden reménységük, mégis most azt látjuk, hogy a nyár elején a fővárosban az építőmunkások 60%-a munka nélkül van. Az utóbbi napokban ismét emelkedett a munkanélküliség, a munkások épületről-épületre vándorolnak, eladnák ruhájukat, hoary vasúti költségre tehessenek szert és hiába kérnek foglalkozást.» Cáfolhatatlan tény az, hogy nagyfokú munkanélküliséggel kellett küzdeni és éppen a szociáldemokrata képviselők állandó forszírozása alapján köteles volt a népjóléti és munkaügyi kormányzat munkáról gondoskodni. Az akkori lehetetlen pénzpiaci helyzet ellenére, amikor Amerikában 15%-os volt a pénz — birtokomban van a Pénzintézeti Központ jelentése, hogy 10%-on felül állt a pénz — és amikor nem lehetett pénzt kapni, jött egy bankajánlat, hogy: ez a területkomplexum eladó, vegyétek meg! Azt mondjuk: nem, mert bennünket nem a telekvásárlás érdekel, hanem az építőmunka, az építkezés. Amennyiben a hank tud gondoskodni arról, hogy ezeket az építkezési munkákat lefin

anszírózza és két esztendőre hitelezi és a kormány hozzá fog járulni s a szakértők meg forrják vizsgálni és helyesnek

t fogják tartani, akkor lehet róla szó. Ezt az ajánlatot csak elfogadni, vagy el nem fogadni lehetett volna. Ha nem fogadtatott volna el, akkor a Népszava nem írta volna azt. amit ugyanakkor írt. hogy hozsannával üdvözli ezt az építkezést és azt írta vezércikkében a Néraszava, hOi<rv ezrével és eprével mennek a munkások munkáért könvörögni. (Peyer Károly: Bizony, ma is mennek!) Hogy a vállalkozó albérletbe adta az építkezést alvállalkozónak, ez 'bennünket nem érinthetett és nem érdekelhetett. Nem érinthetett és nem érdekelhetett azért, mert a szerződésben ők teljes szavatosságot vállaltak a munkáért és még 1932 november l-ig szavatolnak úgy az ácsmunkáért, mint a Peyer úr által kifogásolt asztalosmunkáért. (Peyer Károly: Képviselő úr által! Ne tessék elfelejteni!) Bocsánatot kérek, a képviselő úr által. (Peyer Károly: Azt hittem, hogy sértő szándékkal méltóztatott 7*