Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

490 Az országgyűlés képviselőházának ezen jog, tudniillik a magánjogi kereset indításának lehetősége megilleti a törvény alapján vagy önkéntes elhatározásból létesült érdekképviseletek tagjait, vagy a tagokkal azonos foglalkozású személyeket, őket indokolatlan módon ért súlyos gazdasági sérelem esetén. Tegnap, amikor az igazságügyminiszter úr felszólalt és védte a törvényjavaslatot s törvényjavaslatának azt a rendelkezését, amely csak közérdekű kereset megindítását teszi lehetővé, a következőket mondotta: nem helyes a közérdek képviseletét mindenkire egyformán bízni, mert akkor ez azt jelenti, hogy gazdátlanul hagyjuk ezt a fontos kérdést és senkire se bízzuk. Példaképpen hivatkozott az összeférhetlenségi esetre. Ha jól emlékszem és jól értettem, ezt jegyeztem fel az igazságügyminiszter úrnak tegnapi felszólalásából... azonban t. igazságügyminiszter úr, ez az összehasonlítás sántít; sántít pedig azért, mert egész bűnvádi eljárásunkban ez a megosztottság a vád képviseltetésére nézve fennáll. Ott is a mellett, hogy meg van adva a lehetősége a hivatalból üldözendő bűncselekmény esetén a királyi ügyésznek a vád képviseltetésére, vannak bizonyos bűncselekmények, amelyek m agán vádra üldözendők és magánvád esetén üldözhetők. Ugyanezt a lehetőséget kellene megadni ebben a kartelljavaslatban is azoknak az érdekeltségeknek, amelyeket az általuk beterjesztett javaslat megemlít és ezzel megadni a lehetőségét annak, hogy abban az esetben, ha maga a közgazdasági vagy a kereskedelemügyi miniszter észlel a gazdasági életben olyan jelenséget, amely a köz szempontjából aggályos, maga a kereskedelemügyi miniszter — éppúgy, mint az igazságügyminiszter az ügyészei útján — az eljárást megindíthatja és a vádat képviselteti. Azokban az esetekben azonban, amikor a kereskedelemügyi miniszter vagy a közgazdasági miniszter olyannak találja a helyzetet, hogy az ő szempontjából nem tartja kívánatosnak, ilyen esetekben igenis, meg kell adni a lehetőséget az érdekeltségnek, elsősorban a fogyasztók érdekeltségének, hogy azok indítsák meg a keresetet. Ebben az esetben természetesen nekik kell vállalniuk a rizikót, nekik kell összegyüjteniök azokat az adatokat, amelyekkel a kartell túlkapásaira és azokra a kartellszerű visszaélésekre rá lehet mutatni. Meg vagyok győződve arról, hogy ha ez a megosztottság meglenne, ha meglenne adva a lehetőség a magánfeleknek is már abban a korlátozott formában, amint azt a mi javaslatunk tervezi, sokkal több esetben indíttatnának meg ezek a magánjogi keresetek, mint lesznek olyan esetekben, amikor mint közérdekű keresetet azt a kormány indítja meg. Meg vagyok róla győződve, hogy ezekben a magánkeresetekben sokkal több, jobb anyag áll rendelkezésére azoknak, akik meg akarják indítani, mint ahogy meg fognak indulni ezek a közérdekű keresetek a kincstári jogügyek igazgatóságának felszólalása és képviseltetése alapján. A magánosok képviselőinek jobb lesz a felkészültségük, mint ahogy fel fognak készülni ezekre az ügyekre és ezeknek az ügyeknek ellátására a jogügyi igazgatóság emberei, és nagyobb eredményt fognak elérni, mint amilyet el lehet érni a közérdekű kereset megindításával. De teljesen sántít a t. igazságügyminiszter úr hasonlata az összeférheti ens ég kérdésével kapcsolatosan is, amikor azt mondja, hogy az összeférhetlenségi bejelentés megtételére min'. ülése 1931 február 26-án, csütörtökön. denki jogosult, mert mégis azt látjuk, hogy ennek nincs gazdája. Legyen meggyőződve a t. igazságügyminiszter úr és azok, akik azt a felfogást vallják, amelyet az igazságügyminiszter úr tegnapi felszólalásában vallott, hogy abban az esetben, ha a magyar közvélemény látná, hogy a mi összeférhetlenségi törvényünk a gyakorlati életben valóban érvényesül, akkor a magánosok és mindenki érvényesítené, mindenki idejönne és a bejelentési kötelezettségnek eleget tenne vagy élne azzal a jogával, amelyet neki az összeférhetlenségi törvény megad. Amikor azonban azt kell látnunk, hogy a legsúlyosabb összeférhetlenségi esetben sem történt meg az, hogy az összeférhetlenséget kimondották volna, amikor ez a gyakorlat folytán üres komédiává süllyedt le, akikor ne méltóztassék arra hivatkozni... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék szavait megválogatni. Györki Imre: ...hogy az összeférhetleniség kérdésében is bárkinek meg van adva a jog arra, hogy idejöjjön a Ház elé. Nem jön ide, mert teljesen komolytalannak és kilátástalannak tartja az ilyen összeférhetlenségi bejelentést. Ha látnák a gyakorlati életben, hogy valóban megállapítják az összeférhetlenséget, hogy komolyan veszik az összeférhetlenségi kérdés tárgyalását, erre reagálna a közvélemény és idejönne jelentésekkel, adatokkal, így azonban nem fog jönni. Minthogy a törvényjavaslat, mondom, ebben a pontjában is egészen lényeges eltérést mutat tattól a javaslattól, amelyet mi terjesztettünk be, és amely a magánjogi keresetnek feltétlen megindíthatását követeli, amit szükségesnek tartunk, ha valóban meg akarjuk akadályozni a kartelek visszaéléseit, ezért ezt a szövegezést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következők? Gubicza Ferenc jegyző: Nincs senki feljegyezve! Elnök: Kíván valaki szólni? Ha senki nem kíván szólni, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! Sajnálattal kell bejelentenem, hogy a módosító indítványhoz nem járulhatok hozzá. A magam részéről tegnap kifejtettem azt az álláspontomat, hogy az actio publica a dolog természeténél fogva nem ismeri azokat a lehetőségeket, amelyeket a módosító indítvány hozott^ mert hiszen az a módosító indítvány voltaképpen nem az actio publica, hanem az actio popularis elvi álláspontjára vialó átmenetet jelenti. Wolff Károly t. képviselőtársamnak az az álláspontja, hogy úgy és azon a módon, ahogyan ő kívánja, lehetne biztosítani a mezőgazdaságnak és a fogyasztóközönségnek az érdekét. Ez a szándék a magam részéről teljes honorálásra talál, de abban a feltevésben vagyok, hogy a törvényjavaslat ezeket a szempontokat teljes egészében érvényre juttatja. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy a törvényjavaslatban ilyen fontos, valamennyiünk előtt figyelemreméltó és védelembe vett szempontokat figyelmen kívül hagytunk volna. (Wolff Károly: Felfogásom az, hogy igen!) Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni és felteszem, hogy itt méltóztatott lenni és meg méltóztatott tisztelni figyelmével az én felszólalásomat. Kifejtettem tegnap, hogy nem most találták ki az actio popularisnak azokat a hátrányait, amelyekre egy példaképpen hoztam fel csupán az összeférhetlenségi el-