Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

Az országgyűlés képviselőházának 4-72. ülése 1931 febrwar 26-án, csütörtökön. 489 Wolff Károly: Ezek a testületek a magyar kormánynak véleményező szervei. Nem látom be tehát azt a következetlenséget, hogy amikor a mezőgazdasági kamarákat törvényes intéz­kedések vagy kormányintézkedések előtt meg­kérdezik, akkor ne koncedálják nekik azt a judiciumot, hogy belátásuk szerint indíthas­sanak közérdekű keresetet. Hiszen ezek a fó­rumok el vannak ismerve, ezek nem könnyel­műen összeállított fórumok, nem ad hoc ala­kulatok, hanem a mezőgazdasági élet törvé­nyes alakulatai. A közérdekű kereset megindítása jogát korlátoztam a mezőgazdasági kamarákra, kor­látozom a kereskedelmi és iparkamarára, to­vábbá a fogyasztók képviseletére és pedig nem az összes szövetkezetekre, hanem a Magyar­országi Szövetkezetek Szövetségére. Ez olyan testület, amely az összes valamirevaló szövet­kezetet magában foglalja, amelynek vezetése a legnagyobb megfontoltsággal történik. Végre tehát a fogyasztóknak is ingerenciát akarok biz­tosítani abban a kérdésben, hogy a kartell ká­ros-e, vagy r nem káros, hogy a fogyasztók szer­vezete is módot és lehetőséget kapjon arra, hogy közérdekű keresettel döntessék el egy kartell működése és lehetőleg gátoltassék a kóros ki­növése. A legmesszebbmenő gondosság és előre­látás volt tehát az, amely javaslatom megszö­vegezésénél^ vezetett. Koncedálnám még a kereset megindítását az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek is. Ez a legelőkelőbb gazdasági egyesületek egyike. Végeredményben ugyanaz áll itt is, mint a töb­bieknél. Ezt az egyesületet is megkérdezi a kor­mány adott körülmények közt véleményadás végett. Miért ne koncedálnám neki azt a jogot, hogy közérdekű keresetet is indíthasson? Nem fogadom el tehát azt a tételt, hogy csak a köz­gazdasági miniszter úr az az egyéniség, aki kellően meg tudja bírálni, mikor nyúljon a köz­érdekű keresethez. Meg vagyok róla győződve, hogy a közérdekű kereset ezeknek a felhatal­mazásoknak esetében, amelyeket itt a törvény­javaslat a kormánynak ad, ultima ratio lesz még a kormány kezében is, mert hiszen lesznek preventív intézkedési lehetőségei. Ezek az in­tézkedések sokkal hatályosabbak lesznek, mint a közérdekű kereset. De ezt az ultima ratiot, amikor bizonyos kérdésekben a an. kir. kormány törvényes felhatalmazása értelmében közérdekű keresethez nyúl. amikor bizonyos intézkedések annyira alterálják az állampolgári jogokat, hogy nem intézkedhetik, hanem a bíróság in­tézkedik, pl. iparjog, iparengedély megvonása, istb. esetében, megadnám a gazdasági szerveze­teknek is. Nagyon különös dolog hogy ebben a Házban én, a városi képviselő, védem a magyar mezőgazdaságot, hogy az ő részére is koncedál­ják a közérdekű kereset indításának jogát. Meg vagyok róla győződve, hogy az agrártársadalom — ha meg fogják kérdezni az országban — az én javaslatomat fogia támogatni; kint akár­hány emberrel beszéltem, mind helyesnek ta­lálja, hogy ezeknek az előkelő mezőgazdasági fórutmoknakmegadják a közérdekű kereset indí­tásának jogát. En ebben nem látok államveszedelmet; nem látok benne olyan veszedelmet, amely az egysé­ges állásfoglalást veszélyeztetné. Miért veszé­lyeztetné? Szerintem a józanság indokolja ennek a javaslatnak elfogadását, hogy a mezőgazdaság önvédelmét hatályosabbá lehessen tenni. (Ügy van! balfelöl.) A kartellekkel szemben elsősor­ban a mezőgazdaságnak kell védekeznie, másod­sorban pedig a fogyasztóknak is. Hol vannaka fogyasztók? Igaz, hogy a fogyasztók szintén peticionálhatnak és peticionálhatnak a mező­gazdasági kamarák is a közgazdasági 'minisz­ternél, de — nem volt itt az igazságügyminisz­ter úr — ha én mindig csak azt mondanám, hogy a miniszter úr is meg fogja tudni azt bírálni, akkor az alkotmányos fórumok legna­gyobb része működésének jogosultságát vonnám kétségbe. Eltérő vélemények lehetnek, hiszen emberek vagyunk. A legszentebb szándékkal telitett miniszter is tévedhet. Valamennyien em­berek vagyunk és többféle felfogás érvényesül­het. En azt is koncedálom, hogy sokszor óriási nyomás alatt állnak a kormány egyes tagjai, vagy a minisztérium, internacionális szempon­tok, stb. kell, hogy érvényesüljenek, sőt azt is koncedálom, hogy a kormány talán nincs is abban a helyzetben, hogy olyan könnyen intéz­kedhessek, mintha egy külső közérdekű szerv, vagy bíróság igénybevételével intézkednék. Az teljesen pártatlanul tudna intézkedni! Nem indokolom tovább javaslatomat, ha­nem egyszerűen csak felolvasom. (Olvassa): «Ha a közérdekű kereset megindítását a mező­gazdasági, kereskedelmi, vagy iparkamarák egyike, az Országos Magyar Gazdasági Egyesü­let, vagy a Magyarországi Szövetkezetek Szö­vetsége kérelmezte, a miniszter elutasító hatá­rozatának esetében a felsorolt testületek a köz­érdekű keresetet az elutasító határozat kézhez­vételétől számított 15 napon belül tmaguk is meg­indítani jogosultak.» Az egységespárt padjaiból Östör József képviselőtársam részéről van egy hasonló in­dítvány bejegyezve. Ö 30 napot szabott, én csak 15 napot, mert nem akarom a bizonytalan­ságot megnyújtani. A miniszter úr egyik argu­mentuma az volt, hogy a közgazdasági életet nem lehet bizonytalanságban tartani. Én ezt koncedálom s ezért nem 30, hanem 15 napot szabtam meg; ez nem nagyon hosszú idő. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Wolff Károly: Kérem javaslatom elfoga­dását. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Östör József! Elnök: A képviselő úr nincs itt, indít­ványa töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelent­kezése töröltetik. Héjj Imre jegyző: Káinoki Bedő Sándor! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelent­kezése töröltetik. Héjj Imre jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! A most tár­gyalás alatt levő szakasz megint olyan sza­kasza a kormány által beterjesztett javaslat­nak, amely lényegesen eltér attól a javaslattól, amelyet mi, szociáldemokrata képviselők ter­jesztettünk be. íme, mélyen t. igazságügyani­niszter úr, megint egy olyan pontra mutatok rá, amelyben kardinális ellentét van a kát javaslat között. Az ellentét az, — a bizottsági tárgyalás^ óta úgy a bizottságban, mint pedig a bizottságon kívül, amióta ezt a kérdést vi­tatják az érdekeltségek, állandóan ez a két el­lentétes felfogás áll egymással szemben, — hogy vájjon kinek adják meg a keresetindí­tásra való lehetőséget; csak közérdekű kerese­tet lehessen-e indítani, vagy pedig magánjogi keresetet is, igen vagy nem? Annak a javaslatnak 11. :• §-a, amelyet^ mi előterjesztettünk, r ha meg méltóztatnak nézni, 'méltóztatnának látni, hogy megadja a lehető­séget erre azoknak is, akik érdekelve vannak, mert ez a szakasz megmondja, hogy ugyan-

Next

/
Thumbnails
Contents