Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-472
486 ' Az országgyűlés képviselőházának U7%< Igen t. képviselőtársam attól tart, hogy itt talán egy^ adminisztráció születik meg, ha a közgazdasági miniszter kezében marad ezeknek a kérdéseknek elintézése. Milyen indokok vezették a kormányt, hogy erre az álláspontra helyezkedett? A helyzet az, hogy tényleg közben közgazdasági miniszteri állás szerveztetett, amelyről lehetnek eltérőek a vélemények, de ennek a miniszteri állásnak volt annyi eredménye, hogy másra ne is hivatkozzam, hogy a különböző gazdasági ágak között egy nagyobb összhangot teremtett meg. Ha mást nem is veszek, de a külkereskedelmi mérleg megjavítását tulapdonképpen jobban lehet elérni ezen az úton. Vannak gazdaságpolitikai kérdések, amelyek akarva-nemakarva, az egyes tárcák között mégis érdekellentétet támasztanak. Éppen ha a kartellt veszem, a kereskedelemügyi miniszternek feltétlenül kötelessége lesz szintén tudni a kar téliekről, tudni a kartellek működéséről, azonban a másik oldalon áll az az érdek, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr képvisel, aki talán erőteljesebben akar fellépni — mondjuk -a kartellek működésével szemben; ott van a népjóléti miniszter, aki a fogyasztók tömegeit képviseli. Nem beszélek arról, hogy vannak kartellek, amelyek tulajdonképpen ezidőszerint a pénzügyi tárcához tartoznak, vannak kartellek, amelyek a földmívelésügyi miniszterhez tartoznak, úgyhogy az egész kérdés megoszlik a különböző ágak között és nem bontakozik^ ki egységesen a gazdasági életben. A kormány tehát arra az álláspontra helyezkedett, hogy, ha ez a hatáskör a kereskedelemügyi miniszter kezében marad, örökös támadások fognak jönni, hogy egyoldalúan képviseli ezeket az érdekeket. A másik kartell esetében azonban a másik tárca fog több hatáskört kérni, tehát a közgazdasági miniszter feladatköre az, hogy az érdekeket kiegyenlítse és függetlenül minden érdekképviselettől, függetlenül az egyes ágak érdekeitől, próbálja az összhangot megteremteni és ezáltal a kérdést megoldásra vinni. (Jánossy Gábor: A harmónia minisztere!) Azt hiszem, hogy nem is olyan hibás ez az elgondolás, igen t. képviselőtársam. Csak hivatkozom a Tardieu-féle gazdasági programra Franciaországban, ahol a gazdasági viszonyok talán mégis jobbak és a végén szintén megszervezték ezt az állást, ha nem is ebben a formában. A (miniszterelnökségen szerveztek egy közgazdasági államtitkári állást miniszteri hatáskörrel. Abban a percben, amint a következő kormány visszahelyezte ezt a közgazdasági hatáskört az egyik tárcaminiszterhez, a legnagyobb felzúdulás következett be, úgyhogy a kormány újra visszaállította ezt az állást. Ez a példa is igazolja a kormány álláspontját, de tudnék más államokat is felhozni, ahol ezek a gazdasági kérdések egy különálló miniszter hatáskörében összpontosulnak. Nézzük a gazdaságpolitikai tárgyalásokat. Ha vesszük a multat, látjuk, milyen merev álláspontok voltak sokszor a gazdasági ágak és az egyes^ minisztériumok között, mégis ezen az intézményen át sikerült a kiegyenlítést megtalálni. Ezek azok a szempontok, amelyek arra késztették a kormányt, hogy itt is a közgazdasági miniszterség fenntartása mellett foglaljon állást, de nem akarja, hogy egy bürokrácia fejlődjék ki, hiszen a közgazdasági miniszter csak elbírálja a dolgokat, a javaslatokat teszi meg és semmi akadálya nincs annak, hogy a kereskedelemügyi miniszter utasítása szerint járjon el. így például annakidején, amikor a kereskedelmi ülése 1931 február 26-án, csütörtökön. | mérleggel foglalkoztam, nekem az egyes minisztériumok adták az adatokat, úgy, amint kívántam s ennek alapján kerestem a megoldásokat. En tehát csak arra mutatok rá, hogy ha talán feleslegesnek is látszik ez az intézmény, de én nyugodt lélekkel merem állítani, hogy kár volna megszüntetni, csak azért, mert a véletlen folytán én vagyok ma mindkét miniszter. Ez tiszta véletlen, de azt hiszem, nagyon sok gazdasági szempont és érdek szól ennek az intézménynek megtartása mellett, mert ez az egységet jobban valósítja meg és emellett az egész intézmény nem egy adminisztrációra felépített intézmény, hanem elvekkel, elvi problémákkal foglalkozik, mert hiszen végtére a kartellek elbírálásánál is elvi kérdések vannak. Az anyagot összeállítani nem olyan nehéz dolog, könnyen meg lehet csinálni, ezt megteszik az egyes minisztériumok, míg a közgazdasági miniszter foglalja egységbe azokat. Nem állhat meg az a tétel sem, hogy ez azt jelentené, hogy a kereskedelemügyi miniszter kikapcsoltatnók. Ellenkezőleg, én merem állítani, hogy a kereskedelmi iminiszter jobban fogja tudni így azokat az érdekeket képviselni, amelyek rá vannak bízva, tehát nem lehet vele szemben azzal a váddal, támadással, szemrehányással fellépni, hogy egyoldalú érdekeket képvisel. Neki kötelessége a legmesszebbmenőleg megvédeni a rábízott érdekeket. Ez- a helyzet. A kormány ezt nem elvi kérdésnek tekinti, nem tekinti még pártpolitikai kérdésnek sem (Helyeslés jobbfelöl.), hanem célszerűségi kérdésnek és azért nyílt kérdéssé is teszi, de kérem nagyon, méltóztassék ezeket az indokokat megszívlelni, mert nyugodt lélekkel állíthatom, hogy ez a megoldás, ha megfontoljuk, jobban felel meg a kérdés helyes, okszerű és harmonikus kezelésének, mintha másként történnék a megoldás. Ezeket kívántam megjegyezni. (Elénk helyeslés jobbfelŐl.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. ' Az eredeti szakasszal szembenáll Wolff Károly képviselő úr és társainak indítványa. (Biró Pál: Az enyém is!) Amennyiben az eredeti szakaszt méltóztatnak elfogadni, úgy . Wolff Károly képviselő úr és társainak indítványa elesik. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e a % r %-i, szemben Wolff Károly képviselő, úr és társainak indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megszámlálni a szavazó képviselő urakat! (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Többség! Elismerjük! — Rassay Károly: (a jobboldal felé): Ellene beszéltek a bizottságban a közgazdasági miniszteri állásnak! Azt mondják, hogy csökkentsük a költségvetést s most megszavazzák a közgazdasági miniszterséget! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Benne van a költségvetésben, ott méltóztassék szóvá tenni! — Rassay Károly: Tudom, hogy a költségvetésben benne van, de itt is törölni akarjuk! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Lehet erről ott is szó!) Perlaki György jegyző (megszámlálván a szavazókat): Negyvenöt! Elnök: Most pedig kérem azokat a képviselő urakat, akik Wolff Károly képviselő úr és társai indítványát fogadják el, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szavazó képviselő 1 urakat megszámlálni.
