Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

Az országgyűlés képviselőházának U72. ülése 19$ 1 február 26-án, csütörtökön. 485 lek, amelyek ellen tulajdonképpen a kormánynak fel kell venni a küzdelmet a fogyasztók érdekeinek megvédése céljából. Minthogy a törvényjavaslatnak ez a 2. §-a, mint már mondottam, nem ugyanaz, mint az általunk beterjesztett törvényjavaslat 3. §-a. minthogy a nyilvánosságot ez nem adja meg., ebben a szövegében* a javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Miuán már senki sem kíván szólni, a vitát bozárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyminiszter úr tegnap részletesen kifejtette azokat az indokokat, amelyek szükségessé teszik, hogy minden kartelimegállapodás bemutattass ék. A magam részéről is foglalkoztam röviden a nemzetközi kartellek kérdésével és szintén felsoroltam azokat s gazdasági indokokat, amelyek a kormányt arra késztetik, hogy ennek a szakasznak változatlan elfogadását kérje. Megértem Biró Pál t. képviselőtársamat, és elismerem, hogy tényleg lehetnek esetleg olyan szituációk, amelyek egy ilyen nemzetközi kartell esetében nehezebb helyzetet teremtenek. Ha azonban a nemzetközi kartellek közül azokat veszem, amelyek a legkomolyabbak, amelyek bizonyos nyersanyagokra, bizonyos félgyártmányokra vonatkoznak és ma tulajdonképpen ezek vannak rendkívül előtérben, akkor azt látom, hogy ezek a kartellek ezelőtt is a nagy nyilvánosság előtt szerepeltek, hiszen (maga a Népszövetség is kiadta egy füzetben ezeknek a kartelleknek a megállapodásait, feltételeit, tehát ezek önmaguk nem csinálnak ebből valami nagy titkot és amint látjuk, ezek a nagy " kartellek nyilvánosan lesznek tárgyalva annál is inkább, mert tényleg messzemenőleg érintik az egyes nemzetek gazdasági érdekeit. A mellett, mint beszédemben is rámutattam, a nemzetközi kartelleket két szempontból kell megítélni. Tényleg lehetnek olyan kartellek, amelyek nagyon kívánatosak a mi termelésünk szempontjából is ; kívánatos, hogy résztvegyünk ezeknek a kartelleknek a működésében, és azt hiszem, mindenki örömmel fogja üdvözölni azt, ha ilyen megállapodások létesülnek a jövőben és mi is résztvehetünk a világpiacon. De végeredményben a határvonalat rendkívül nehéz megvonni, hogy mi is az a nemzetközig kartell. Amint tegnap az igazságügyminiszter úr is rámutatott, a nemzetközi kartell tulajdonképpen több nemzetnek az összefogását jelentig vagy pedig csak talán két nemzet összefogását jelenti, avagy nemzetközi kartell lehet az is, hogy egy állam egyik iparága egy másik állam egy iparágával megállapodik és kartellszerü megállapodást hoz létre. A tényállás tehát az, hogy egy szigorú értelemben vett kritériumot sem lehet felhozni, ami már Önmagában véve arra kell, hogy késztesse a kormányt, hogy tulajdonképpen ne csináljon kivételeket, mert nem hiszem, hogy ez a kivétel még az iparágak érdekeit is szolgálni, mert valahogyan úgy festene a dolog, mintha olyan ténykérdések lennének azokban a nemzetközi megállapodásokban, amelyek még a kormányzat részéről sem ismertek. De tovább megyek. Amikor tényleg azt látjuk, hogy a nemzetközi kartellek erősen belenyúlnak az egyes nemzetek gazdasági életébe is, és amikor el lehet azt is képzelni, hogy a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. nemzetközi kartelleken át politikai irányzatok és politikai célok is érvényesülhetnek, mégis azt hiszem, hogy a kormánynak, amely tulajdonképpen felelős az általános politikáért is, nagyon nehéz a felelősséget vállalnia azért, hogy kartelleket, egyes ilyen kartellcsoportokat a bemutatási kényszer alól felmentsen, azok megállapodásairól tudomást ne szerezzen és ne tudja, hogy azok léteznek. A tudomás tekintetében nincs különbség s éppen azért igen t. képviselőtársam is elejtheti aggályát, mert azzal, hogy tudomásul vettem azt, hogy létesítettek egy kartellt, okosabb nem lettem, ha nem tudom, hogy ennek a kartellnek mi a jelentősége az illető ország termelése szempontjából, avagy pedig a világpiac megosztása szempontjából is. r Engedelmet kérek, maga ez a tény is megkívánja, hogy a kormány tudjon róla, hiszen nem lehet egy gazdasági ág anynyira bizalmatlan az országon belül, hogy még a kormányzatnak se szolgáljon felvilágosítással, hogy az ne tudja irányítani ä maga tevékenységét, amely arra irányul, hogy a bemutatási kötelezettség alól felmentésnek csak indokolt esetekben lehet helye. (Biró Pál: Előre tndja a kormány!) Ha előre tudja a kormány, hogy miről van szó, végeredményben mi van abban! (Biró Pál közbeszól.) Ismételten kijelentem, hogy nem látom indokoltnak igen t. képviselőtársamnak ezeket az ag-gályait, és ha figyelembe veszem a londoni konferenciát, — hiszen Szterényi báró maga adta át, amint az igazságügyminiszter úr is mondja, az ő szövegezését és az bevétetett az indokolásba is — az eredeti szövegben is az van, — amit el is fogadtak — hogy olyan megállapodások, amelyek a megszabott határidőn belül írásban teljes szövegükben nincsenek bemutatva, illetőleg előterjesztve, nem érvényesek és nem igényelhetnek semmiféle törvényes védelmet. Egyrészt tehát a nemzetközi konferencia is erre az álláspontra helyezkedett, másrészt pedig ami Amerika példáját illeti, mert hiszen arra is méltóztatott hivatkozni, éppen Amerika az, ahpl a nemzetközi kartellekre nézve nagyobb nyilvánosságot kértek és követeltek úgy, hogy azokat az aggályokat, amelyeket igen t. képviselőtársam felhoz, nem tudom osztani és fel kell tételeznem a mindenkori . kormányzattól, hogy nem fogja megakadályozni és én sem fogom megakadályozni, hogy okosan résztvegyenek ilyen nemzetközi kartellekben, (Ügy van! jobbfelöl.) hanem ellenkezőleg: éppen a nemzetközi kartelleket, amennyiben tényleg a magyar termelés érdekeinek megfelelőek, fel fogom karolni, különösen akkor, ha a világpiac felé való érvényesülését előmozdítják, de nem fogom tudni azt megtenni olyan esetekben, amikor a belföldi termelés veszélyeztetését látom. Mindezek alapján a legnagyobb sajnálattal nem tudom javasolni a t. Háznak, hogy ez az indítvány elfogadtassák. Most áttérek Wolff Károly t. képviselőtársam indítványára. (Halljuk! Halljuk!) A racionalizálásról nem akarok beszélni, mert hiszen a racionalizálás olyan fogalom, amellyel lassan kezdünk nem is nagyon tisztában lenni, mert tényleg amennyire a racionalizálás szükséges voltát látjuk az egész gazdasági élet terrénumán, éppen annyira látjuk sok tekintetben rossz és káros kihatásait is. Az egyik oldalon óriási előnyök rejlenek, de a másik oldalon tényleg a munkanélküliek hosszú tömege születik meg. De nem akarok erről beszélni. A racionalizmus az^ államgazdaságon belül is tényleg kívánatos és szükséges, de vigyáznunk kell ott is, hogy szélsőségekbe ne menjünk. 72