Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

484 Az országgyűlés képviselőházának 1^72. ülése 1931 február 26-án, csütörtökön 1 * niszter» szavak helyett «kereskedelemügyi mi­niszter» szavak iktattassanak be. Kérem a javaslat elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Györki Imre! Györki íme: T. Képviselőház! Előttem .szó­lott t. képviselőtársamnak ahhoz az indítványá­hoz, hogy «közgazdasági miniszter» szavak he­lyett «kereskedelemügyi miniszter» szavak ik­tattassanak a törvényjavaslatba úgy a 2., mint az utána következő szakaszaiba, a magam ré­széről is hozzájárulok. SŐt elfogadom előttem szólott t. képviselőtársam érvelését abban a te­kintetben is, hogy a közgazdasági miniszteri állásra egyáltalában semmi szükség nincs; ha esak azért nem hozták ezt az egész törvényja­vaslatot, hogy ezzel valami hatáskört biztosít­sanak a közgazdasági miniszter úrnak. Amikor azonban elfogadom előttem szólott t.^ képviselőtársamnak idevonatkozó és a taka­rékosságot célzó érvelését, ugyanakkor azt a kérdést intézem előttem szólott t. képviselő­társamhoz, vájjon nem gondolja-e, hogy az a bíróság, amelynek ezidőszerint ő az elnöke, a főudvarnagyi bíróság, legalábbis ugyanannyira szükségtelen, céltalan és haszontalan, (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmon­dások a jobboldalon és a középen.) mint ameny­nyire haszontalan volt a közgazdasági minisz­teri állás megszervezése is? (Wolff Káoly: Ez engem már nem érint!) Erre éppen úgy nincs szükség, mint ahogyan nincs szükség a közgaz­dasági miniszteri állásra és amikor itt takaré­kosságról van szó és amikor racionalizálási kormánybiztost neveztek ki, akkor ennek iga­zán csak ki kellene^ nyújtania a kezét s egy kézzel >a közgazdasági miniszteri állást és a főudvarnagyi bíróságot rögtön eltüntethetné a magyar közéletből és itt meg lehetne kezdeni a takarékosságot. Az ügy érdemére vonatkozólag megint rá kell mutatnom arra a lényeges eltérésre, amely a mi javaslatunk és a kormány által beter­jesztett törvényjavaslat között van. Mindkettő megegyezik abban, hogy előírja a kartellszerű megállapodások bemutatási kötelezettségét; a különbség azonban lényeges és ez a lényeges különbség abban van, hogy míg az eredeti, a kormány által képviselt javaslat szerint a be­mutatási kötelezettség azt hozza magával és azt foglalja magában, hogy a kartellszerű megállapodások a közgazdasági minisztérium­hoz, illetőleg miniszterhez nyújtandók be, addig mi nagyobb nyilvánosságot kívánunk adni ezeknek a kartellszerű megállapodások­nak és a mi javaslatunk azt a célt szolgálja, hogy ezek a megállapodások a budapesti 'kir. törvényszéknél mint cégbíróságnál legyenek bemuta tandók. Ne méltóztassanak a mi javaslatunkkal szemben azt felhozni, hogy a gazdasági érdek kívánja meg azt, hogy ezek a közgazdasági miniszternél mutattassanak be és nem a tör­vényszéknél, mert én ismerem a miniszter úr álláspontját, — hiszen éppen az imént hall­gattam végig, amikor javaslatát védte — amely szerint azt mondotta, hogy ez azért kell, mert ebben a titoktartási kötelezettség is benne fog­laltatik, mi pedig, akik ezt a mi általunk be­terjesztett javaslatot képviseljük, ezzel a mi­niszteri indokolással és Javaslattal szemben azt akarjuk, hogy ezek a kartellszerű megálla­podások nagyobb nyilvánosság alá kerül­jenek. Utalok arra, hogy amikor kereskedelmi törvényünket megalkották, sőt amikor a mi kereskedelmi törvényünket megelőzőleg a kül­földi hasonló vonatkozású t törvényeket meg^ alkották, s amikor a részvénytársaságok alap^ szabályainak a kir. törvényszéknél való be^ mutatási kötelezettsége szóba került, akkor jobbadán ugyanaz a kérdés vetődött fel a jogi irodalomban, amely ma a kartellszerű megál­lapodásokra vonatkozóan felvetődött, vájjon elbírjáb-e a részvénytársaságok azt a nyilvá­nosságot, amelyet jelent az, hogy alapszabá­lyaikat, zárszámadásaikat a eéghivatalnál, a budapesti törvényszéknél mint cégbíróságnál 0 leteszik, igen, vagy sem. Es íme látjuk, hogy azóta, amióta kereskedelmi törvényünk Ma­gyarországon is kötelezővé teszi a részvény­társaságoknak, hogy alapszabályaikat bemu­tassák, sőt kötelezővé teszi azt is, hogy évi zárszámadásaikat, mérlegeiket,^ kimutatásaikat ugyancsak bemutassák a törvényszéknél, ebből semmi zavar, semmi baj a kereskedelmi^ élet­ben nem következett be, ez megszokottá vált, és ez lehetőséget nyújt arra, hogy bárki bete­kinthessen ezeknek a kereskedelmi társasá­goknak alapszabályaiba, sőt évi zárszámadá­saiba és vagyonmérleg-kimutatásaiba is. Ugyanezt kell követelni és ugyanezt a nyil­vánosságot kell megadni a kartellszerű meg­állapodásoknak is. Tessék a kartellben^ tömö­rült vállalatoknak a maguk megállapodásait a nagy nyilvánosság elé tárni, mert ha van va­lami visszaélésszerű megállapodás, akkor ez a legjobb mód arra, hogy ezeket a visszaélési le­hetőségeket meggátoljuk, ha pedig suba alatt csinálják ezeket a dolgokat és mindezt csak a közgazdasági miniszter úr elé terjesztik, akkor bizony nem fog bekövetkezni az a nagy ered­mény, amelyet önök várnak ettől a javaslattól, mis mi ettől, természetszerűen, semmiféle ered­ményt nem várunk. Sőt tovább megyek, t. Képviselőház, én nem is azt akarnám és nem is azt szeretném, ha csak a kartellszerű megállapodásokat terjeszte­nék be a céghivatalhoz és hogy ezeknél a meg­állapodásoknál adják meg a lehető legteljesebb nyilvánosságot, hanem arra nézve is intézked­nie kellene a miniszter úrnak, hogy ezenfelül a kartellszerű megállapodások vagy kartellek évi zárszámadása, költségvetése éppen úgy be­terjesztessék, mint ahogyan ezt megteszik ma a részvénytársasági formában megalakult^ ke­reskedelmi társaságok. Méltóztassék megnézni, minden kartellszerű megállapodásnál bizonyos adminisztratív költségek, bizonyos központi el­látási költségek vétetnek fel, amelyeket a kar­teliben tömörült vállalatoknak be kell szolgál­tatniuk a kartell pénztárába. Nem érdektelen és a fogyasztóközönség, amelynek bőrére megy legtöbbször a kartellszerű megállapodás, igenis tudni akarja, vájjon mekkora az az összeg, amelyet a kartell adminisztratív költségeinek fedezésére fordítanak, különösen akkor, ami­kor a gyakorlati életből tudjuk,^ hogy ezek á bizonyos, az egyes kartelltagok által befizetett összegek nem is annyira az adminisztratív teendők ellátására használtatnak fel, hanem sokkal messzebbmenő célt szolgálnak. Már pe­dig, ha azt látja bárki, akinek a betekintési le­hetőség meg van adva, hogy olyan összegek vé­tetnek fel a kartell adminisztratív költségeire, amelyek nem a kartell központi szervének ad­minisztrálására, ügykezelésének lebonyolítá­sára szükségesek, akkor ezzel a kartellszerű megállapodással szemben igenis a közületnek, a kormánynak is nagyobb körültekintéssel kell eljárnia és akkor máris megtaláljuk azt az utat, azt a módot és azt az irányt, amelyen meg tudjuk állapítani, melyek azok a kartel-

Next

/
Thumbnails
Contents