Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

Az országgyűlés képviselőházának hl'2. ülése 1931 február 26-an, csütörtökön. 483 tóztassék ezt az én módosító javaslatomat magukévá tenni, hiszen teljesen a kormány belátásától függ, hogy mikor él vele és mikor nem. Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Perlaki György jegyző: Wolff Károly! Wöll'f Károly: T. Ház! Nagyon sokat beszélnek most a racionalizmusról. Ezt a frázist bizonyos fokú túlzásnak minősítem, mert az észszerűség kérdése mindig szem előtt lebegett, de nagyon sokszor nem alkalmazták, a racionalizmussal pedig visszaélnek és azt hiszik, hogy ez olyan kolosszális nagy. forrás, amelyből csupa.jót lehet meríteni. Ezúttal mégis kénytelen vagyok én is ehhez a divatos racionalizmushoz folyamodni, amely elsősorban az egyszerűséget és,.az összevonást .követeli. - Ez a 2. %, ajmikor a közgazdasági minisztériumot ruházza fel a karttilkerdésekben va.ó hatáskörrel, vétkezik a racionalizmus ellen. (ügy van! a baloldalon.) Ez vitán felül áll. Először is mi szükség van szükségtelen minisztériumokra'? Hiszen egyszerűsíteni kell a közigazgatást és nekünk szegényeknek — hiszen Csonka-Magyarországnak nincsenek anyagi eszközei^— igazán szükségtelenek a felesleges minisztériumok. A közgazdasági minisztérium abszolúte felesleges minisztériumnak tartom. •Miértl Mert az észszerűség jegyében meg sem állhat. Nem tudok elképzelni egy kereskedelemügyi minisztert, aki ha a maga agendáit el akarja látni, nélkülözhetné azt, ami a közgazdasági miniszter hatáskörébe van utalva. Az élet meg is mutatja ezt, mert hiszen Bud János közgazdasági miniszter a kereskedelemügyi miniszter és ez fényesen bizonyítja, hogy Bud János,, a kereskedelemügyi miniszter nem nélkülözheti azt, amit a közgazdasági miniszter hatáskörébe akarnak utalni, de Bud János közgazdasági miniszter sem tudna meglenni Bud János, a kereskedelemügyi miniszter nélkül. (Ügy van! balfelöl.) Világos tehát, hogy egyesíteni kellett ezt a két minisztériumot. Itt most Bud János személyéről van szó, akit én nagyrabecsülök^ aki nagyon f jól tudja, hogy igazán nagyon értékelem őt, és meg vagyok róla győződve, hogyha nem ő lesz a kereskedelemügyi miniszter, akkor a közgazdasági miniszteri állást nem is fogják betölteni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) ' Maga a javaslat is provideál erre az esetre, mert azt mondja, hogyha a közgazdasági minisztériumot megszüntetik, akkor ez a hatáskör^ átszáll a kereskedelemügyi miniszterre. Világos, hogy csak egy esetről van itt szó, erre csinálták ezt az egész törvényes rendelkezést, hogy most _ a közgazdasági miniszter hatáskörébe utalják a kartellkérdésre vonatkozó intézkedéseket. Hogyan képzelhető el egy kereskedelemügyi miniszter, aki Magyarország közgazdasági politikájára nem bír ingerenciaval? Hogyan képzelhető el egy közgazdasági pohtika^ a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörének szétválasztásával? Ez csak komplikálja a helyzetet. Van egy közgazdasági miniszter, van egy kereskedelemügyi miniszter és én nem tudom elképzelni, hogy ez a kartelljavaslat hatályos legyen, ha nem a mindenkori kereskedelemügyi miniszter kézéiben, van az intézkedés ebben a tekintetben. Hiszen a tarifakérdések, a yámkérdés és egyéb más minden a kereskedelemügyi miniszter kezében van, az észszerűség szól tehát az ellen, hogy a kartelleket kivegyem a kereskedelemügyi miniszter kezéből és odaadjam a közgazdasági miniszternek, aki végeredményben még személyzettel sem rendelkezik, hiszen a kereskedelemügyi miniszter személyzete látja el az egész dolgot, azok fognak referálni, azok fogjak à dolgokat elintézni. Nagyon, tisztelem a következetességet, de a jelen esetben azt a következetes állásfoglalást, hogy a közgazdasági minisztériumot mindenáron fenntartsuk ebben a javaslatban, nem látom indokoltnak. Természetesen az ügy érdekéjben beszédek, nem személyi vomatkozásban. Én ezt a rendelkezést feleslegesnek és rossz példának tartom, hogy miért tartják; ezt így fenn

% Nem is indokolom tovább, mert felfogásom szerint annyira kiabáló argumentumokat használtam ebben a kérdésben, hogy felesleges ezt a kérdést bővebben magyaráznom. Vagy méltóztatnak elfogadni az én javaslatomat, vagy nem. Ha nem méltóztatnak elfogadni, ez kontradikció lesz a racionalizmussal szemben. Hiszen még egy külön kormánybiztost is kineveztek a t racionalizmusra, egy ilyen krassz esetben mégsem alkalmazzák ezt a kormánybiztosra bízott racionalizmust. A közgazdasági minisztériumra nincs szükség. Ez kétségtelen tény. •Nagy-Magyarországon sem volt, most sem kell, semmi szükség nincs rá. Ez lehetett politikai Verleg'enheitsmittel adott körülmények között, amikor ki kellett^ elégíteni valakit, politikai szempontból, csináltak gyorsan egy minisztériumot, az észszerűség jegyében azonban erre nincs szükség. Az élet meg is mutatja ezt, hiszen Bud János miniszter úr tartja kezebon mind a két tárcát. Nem is volna kifogásom ez ellen, ha ez mindig így lenne. Ha azonban a javaslatban benne marad az a kifejezés, hogy: «közgazdasági miniszter», akkor lehetséges, hogy megmarad ez a kettéválasztottság, amitől én a kereskedelemügyi minisztérurm hatáskörét féltem, mert a kereskedelemügyi miniszter nein fog hatályosan eljárhatni, ha neki a szomszédba kell mennie ezpkben a kérdésekben. Szakadatlanul összeműködésre van szükség. A közgazdasági miniszter sem csinálhat majd semmit, ha a kereskedelemügyi miniszter nem osztja az ő álláspontját, mert Inába fog ő a karte!lkérdésben határozni, ha a másik mást fog csinálni a maga hatáskörében, elsősorban a tarifakérdésben, és így hatálytaíanítja a közgazdasági miniszter egész intencióját. Fel kell tételeznünk tehát, hogy szakadatlan egvöntetűség lesz a két felfogás között. Koncedálom, hogy általában így szokott ez lenni, de ne méltóztassék kívánni, hogy azt a sok differenciát, amely az egyes minisztériumok között fennforog elvi és gyakorlati kérdésekben, külön poentírozzam, mert ia legnagyobb harmónia mellett is fenn szokott forogni a differencia alapvető kérdésekben, nem alapvető kérdésekben pedig mindennap elő szokott fordulni. En tehát tisztelettel javaslom, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyik utolsó szakaszában kifejezésre jutott szándék már most valósíttasség meg és az egész törvényjavaslatban töröltessék ez a kifejezés: «közgazdasági miniszter» és így az egész hatáskör, amely a közgazdasági miniszter részére van fenntartva, utaltassék a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe, ahová való is. Javaslatom elfogadása esetén tehát kérem, hogy az egész törvényjavaslatban, —mert nem akarok minden egyes^ szakasznál külön-külön felszólalni, hanem általánosságban javaslom — mindenütt a «közgazdasági mi-