Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

Az országgyűlés képviselőházának 472. egy r tényre fogok rámutatni, hogy a vastermelés terén — Biró Pál igen t. képviselőtársam, aki szakértő, talán igazat fog nekem adni — a világháború előtt az volt a helyzet, hogy csak azt a vasércet vették feldolgozás alá, amely 65%-os ércmennyiséggel rendelkezett. Az talán már visszaesés volt, amikor alászállították 50—45%-ig és ma majdnem ott tartunk, hogy ennél kevesebb vastartalmú ércet is fel kell dolgozni. Ami a szenet illeti, nagyon szép hivatkozni arra,'hogy óriási készletei vannak a világnak, hogy Kína ellátja a világot még egypár ezer évre, de mit ér, ha nem lehet kitermelni, ha 900 méterre és még nagyobb mélységekbe kell lebocsátkozni. Természetesen ez is mind nehezebb helyzetet teremt. Ez mind tény, amely megmagyarázza az ipari termékek áralakulását, hogy ez

( miért . alakul kedvezőtlenebbül, mint a mezőgazdasági termelés. De másrészt — és itt félreértett Friedrich István igen t. képviselőtársam egyik cikkében — én a bizottságban nem azt mondottam, hogy Magyarországon túldimenzionálás van áz iparban, hanem azt, hogy a világháború következtében kivétel nélkül mindenütt ez a helyzet. Hatalmas üzemek fejlődtek óriási tőkebefektetéssel, óriási költségekkel, számítva arra, hogy nagy szükségletek lesznek, és az idők mindezt'nem igazolták. Ma ennek következménye, hogy, talán az egy boldog Franciaországot kivéve, azt lehet mondani, nem sok államot tudnék felsorolni, ahol az ipari üzemek a maguk teljesítőképességét kihasználhatják. Ez .a..helyzet -nálunk is,. Németországban is, Angliában is, ezt méltóztassék elhinni, mert különben azt az évről-évre visszatérő, és nem a mostani világgazdasági válság miatt megnövekedő munkanélküliséget senki megmagyarázni nem tudná. Az-, egyedüli magyarázat csak az, hogy általában túldimenzionálás van és ennek alapján nem lehet a gyárakat kellőiképpen foglalkoztatni, pedig a gyáraknak óriási költségeik vannak. Ha. azt veszem, hogy" csak 40%-ös: kihasználás van, — pedig nem,: téver _dek —. akkor egy 100%-os üzem költségeit kell átvinni 40%-r a. Ez megmagyarázza. - az egész -helyzetet. Ezt. objektíve meg kell állapítani. (Friedrich István: A fogyasztás csökkenti) Igen,..hozzájárul. természetesen a. fogyasztás csökkenése is és hozzájárulnak, egészen őszintén beszélve, a nagyobb adók és hozzájárulnak a nagyobb szociális költségek is, amelyek változnak államok és államok szerint, s amelyek igenis, rendkívüli terhet jelentenek, de hozzájárulnak ehhez a„ magasabb munkabérek is. Ez előtt sem szabad szemet hunynunk, mert akármit mondanak, de a munkabérek az egész vonalon kivétel nélkül mindenütt emelkedtek. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Hozzáteszem, hogy az általános vezetés sem történik mindenhol azzal a gazdasági elgondolással, ami szükséges és gyakran nem bírják el ezek a vállalatok a vezetésben megnyilvánuló túlzott jövedelmeket. Ezt is meg kell mondani nyíltan és őszintén. (Helyeslés jobbfelől.) Hozzájárul ehhez természetszerűleg a vámpolitika is, amely szintén mint áremelő tényező- érvényesül, amely azonban termelésklegyenlítő tényező is. Ha tehát mindezeket számba veszem, egész természetszerű, hogy^ mindenki meg fogja érteni ezt az áralakulást. Csak-a tényállás, a helyzet teljes megvilágítása szempontjából hozom ezt feL Mutatja ezt az is,-hogy ahol äz ipar még vámvédelemben alig részesül, — mert hiszen a nagyon fejlett ipari államokban komoly ipari vámvédelem nem-igen llése 1931 február 26-án; csütörtökön. 475 van — az indexszám ugyanaz, mint ahol nagyobb az ipari vámvédelem,' ami egyszerűen azzal magyarázható meg, hogy mások a feltételek, kedvezőbbek, vagy alacsonyabbak 'a munkabérek, vagy alacsonyabbak a közterhek, vagy ezek a tényezők együttesen érvényesülnek. Tehát ez à szituáció. Az iparban van egy áralakulás, amely legnagyobb részében indokolt

% A mezőgazdaságban vän egy katasztrofális áralakulás, amely a túltermelésiből és az ; örgánizálatlanságiból származik. Az tehát a kérdés:" quid nunc? Mit kell tenni és mit lehet tenni?'

En a magam'részéről természetesen sok mindent el tudok képzelni. Hiszen végeredményben azt hiszem, helyes álláspontunk csak az lehet, hogy meg kell vizsgálni az egész | vonalon, — és most nem mindig csak a magunk szempontjából beszélek, hanem a világgazdaság szempontjából is — hogy az ipari áralakulásban az egyes ártényezők hogyan érvényesülnek. Mert kétségtelen, hogyha ez 'az állapot tovább. tart, akkor végeredményben hiába akar az ipar magának magasabb árat biztosítani: ;

ha a legnagyobb fogyasztó közönsége vásárióképességében úgy megrokkan, hogy vásárolni nem tud, akkor beáll a teljes katasztrófa, akkor a mezőgazdaság után az inai is a legnehezebb helyzetbe fog kerülni. Ebből tehát az következik, —"és ezért a felelősséget is vállalnunk kell — hogy az ipari "áralakulásból ki kell küszöbölni mindazt, ami nincsen megindokolva. Bármennyire állást foglalnék -az ellen, hogy ez tulajdonképpen :

iparellenes- ténykedés volna, nem merném ezt állítani, mert végeredményben az iparnak magának is érdeke,- hogy a mezőgazdasági áralakulás és az ipari áralakulás nagyobb összhangba kerüljön, (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) ' Ezért a kartelleknél meg kell vizsgálni, melyek azok, amelyik olyan- áralakulást követnek, ami nem indokolt.-Itt végig kell menni azután mindazokon az eszközös kön, amelyekkel az áralakulás normális me^ derbe terelhető. Mert nem helyes az a beállítás;, hogy a kartelleket a vámpolitika szüli. Kar^ tellek ott-is vannak, ahol nincsen: vám. Az,erősen fejlett ipari államokban^ éppúgy találkozunk kartellekkel,, mint. másutt,• mert bár az ipari fejlődés régen nem szorul rá ilyen -támngatásra, de a helyzeti előny, amely a vasúti szállításokból vagy más. alapon adódik, megadja a lehetőséget arra, hogy kartellt alakítsanak. (Friedrich István: A mezőgazdaság számára sem marad más hátra! A mezőgazda?áer is a kartellek terére fog lépni! Nincsen más megoldás! — Szabóky Jenő: Bár igaz volna! Csak lehetetlen megcsinálni! — Friedrich István: Itt van már a cukorkarteíl, a tejkartell! Kezdődik már!) A vámpolitika csak elősegítheti, (Zaj a jobboldalon. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Halljuk! Halljuk!) lehetővé teszi ezt és mindaddig, amíg.a vámpolitika terén belül e kartell csak addig terjeszti ki működését, ameddig az tényleg a termelés, érdekében történik, nem is lehet ez ellenészrevételt tenni. Hogy azonban á vámpolitika szempontjából is vannak kifogások és észrevételek, ez is érthető. Hiszen végeredményben most születtek meg majdnem egész Európában a vámtarifák. A kereskedelmi tárgyalások folyamatban vannak évek óta, nincs talán minden vámtétel úgy leépítve a kereskedelmi tárgyalások révén mindenütt, amint szükséges volna, nem egy helyen megmaradtak talán maguk az autonóm vámtételek is. Joggal fel lehet tehát tenni a kérdést, vájjon ezen belül a kartellek áralakulását nem