Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

476 Az országgyűlés képviselőházának 472. lehet-e lemér s ékelni. Egészen Őszintén megmondom, ebből ia szempontból is nehéz a helyzet. De ahol a vámtétel olyan színvonalra került, hogy a termelést védi és a kartell ezen belül alakult meg, senkinek kifogást emelni nem lehet. (Friedrich István: Igaza van a miniszter úrnak!) Vannak azonban olyan kartellek is, ahol a kartell helyzeti előnyből származik. Csak párat fogok felsorolni. Felsorolom a téglát, a meszei és bizonyos fokig a cementet is, ahol már maga a szállítás olyan előnyt biztosít a termelésnek, hogy versenyre nem nagyon számíthat. E mellett legtöbbször még vámvédelem is van. Ennek következménye az, hogy igen gyakran ezek a kartellek veszedelmesebbek, mint azok a kartellek, amelyek egy meggondolt vámpolitika alapján épültek fel. Hogy ez így van, tényekre is hivatkozom. Hivatkozom arra, hogy amikor a beruházásokat csináltuk, amint a kormányzat az építkezéseket megindította, ezek a kartellek egyszerre elvitték 25—30%-át az áremel kedésnek. Ezek a kartellek igen mélyen érintik a gazdasági életet és éppen az építkezés, a mező gazdaság szempontjából nagyon sok veszedelmet is rejtenek magukban ennél a ténynél fogva. Ez is mutatja tehát, hogy a kartellkérdéssel igenis, foglalkozni kell. Senki sem akarja ezek rentabilitását csökkenteni, de lehetetlenség az is, hogy megakadályozzák a termelést, megakadályozzák más gazdasági ágak érvényesülését. (Úgy van! a baloldalon.) Itt csak megemlítem, hogy például a ce ment tekintetében is az a helyzet, hogy itt :

s beszélhetünk arról, hogy talán itt sem indokolt az a vámvédelem, amely megvan. Itt is van helyzeti előny és Sándor Pál igen t. képviselőtársam tényleg egészen helyes adatokat hozott fel ebben a tekintetben, amint azt az Ipartanácsban megállapítottam. Ez is arra kényszerít, hogy ezekkel a kérdésekkel mélyebben foglalkozzunk. Megállapítom tehát a tényállást: ahol a vámtételek az elfogadott mértéken vannak, ott a kartellek jogosultsága ellen nem lehet észrevételt tenni, ott azok működése a termelés érdekében kívánatos és jogos, de minden további tekintetben szembe kell helyezkednünk olyan áralakulásokkal, amelyek mar nem in dokolhatók. T. Ház! Joggal felvetheti azonban mindenki a kérdést: ha ez az agrárolló és ez a kar telitörvényjavaslat sem fogja kiváltam azt az optimumot, hogy az ipari áralakulást olyan színvonalra lehessen vinni, amilyen a mezőgazdasági termények árának színvonala, akkor mi történik? Aki azt hiszi, hogy ezt könynyedén meg lehet valósítani, az téved. Nem is itt kell a megoldást keresni, hanem — amint mondottam — ott, hogy az egyik oldalon tényleg le kell nyesni, ami nem helyes, le kell nyesni mindazt az áralakítást, amely nem igazolt, itt van azonban a másik kötelesség is és ez az, hogy a mezőgazdaság helyzetét kell megjavítani. (Úgy van! a Jobboldalon.) Amint tegnap itt egyik képviselőtársammal vitatkoztam, ma is fenntartom azt az álláspontomat, hogy ne engedjük itt magunkat jelszavaktól vezettetni, ne engedjük folyton a fogyasztói érdekre hivatkozva magunkat más vágányra tereltetni. Merem állítani, az a fogyasztói érdek, hogy a mezőgazdaság olyan árakhoz jusson, amelyek mellett meg tud élni, (Helyeslés.) mert én más fogyasztói érdeket nem ismerek. Mert miből él tulajdonképpen a fogyasztót A mezőgazdaságból és az iparból. (Jánossy Gábor: A földből él!) Ha ma nagy válság van a Világülése 1931 február 26-án, csütörtökön. gazdaságban, ha ma azt látjuk, hogy tíz-, húszvagy — nem tudom hány millió munkanélküli van, nem azt jelenti-e ez, hogy világszerte a legnagyobb fogyasztóközönség lett vásárlóképtelenné. Nem a mezőgazdasági népesség kikapcsolása idézte-e elő az egész világon? Nem ez-e az oka ennek a nagy katasztrófának, amely mindenütt jelentkezik? Ha van kötelesség, akkor a világnak kötelessége az, hogy a mezőgazdasági áralakulásban is jobb helyzetet teremtsen.-ftT'árj/ van! Ügy van! jobbfelől.) Nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni, de bejelenthetem, hogy a miniszterelnök úr által felvett gazdasági tárgyalások, amelyekkel legtöbbet most én foglalkozom, azt célozzák — •mert egyedül belső eszközökkel ezt a kérdést megoldani nem lehet, — hogyha bizonyos áldozatok árán is, de jobb árakat kell teremtenünk a mezőgazdaság részére. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) En, aki látom most a helyzet kialakulását, bízom abban, hogy az ősz bennünket más mezőgazdasági áralakulásban fog érni, mert remélem, hogy a gazdaságpolitikai tárgyalások eredményre fognak vezetni. Az egyik oldalon tehát az iparcikkek árának lemérséklése, (Ügy van! Ügy van!) a másik oldalon pedig a (mezőgazdasági cikkek árának emelése szükséges. Ez kell, hogy a világgazdaságiban is érvényesüljön, mert a mostani diszparitás nem tartható fenn; hiába próbálják mesterséges eszközökkel fenntartani, ez nem fog beválni, hanem katasztrófához fog vezetni s megnyugvás csak akkor lesz, ha a világ maga rájön arra. hogy ilven megoldást kell keresni. Friedrich igen t. képviselőtársam említette, hogy a mezőgazdaság is kartellben fog szervezkedni. Ha talán nem is erre, de valami ilyen szervezettségre lesz szükség; ha meg lehetett most oldani nemzetközileg ezt a kérdést a cukorrépánál, leghelyesebb volna, — a miniszterelnök úr imondotta — ha az egész világ próbálná ezeket a kérdéseket így megoldani. Meg kell ezeket oldani nemzetközileg, mi azonban nem várhatunk addig, nekünk mindent meg kell tennünk a mezőgazdaság érdekében, hogy annak vásárlóképességét visszaadjuk. En így értelmezem a mezőgazdaság felfogását az iparral és a kartellekkel szemben is. Hiszen nem tudok egy szónokot sem említeni, — kivéve egy-két szélsőséges felszólalást — aki az ipar ellen foglalt volna állást. Az összhangot keresik ösztönszerűleg s ennek az Összhangnak meg kell születnie az egész vonalon. Ennek kapósán még néhány kérdéssel kívánok foglalkozni, amelyekre kitakarok térni gazdaságpolitikai szempontból is. Az egyik a bemutatási kötelezettség, a másik a nemzetközi kartellek kérdése. En tudom, hogy a kartelltörvényhozás terén három irányzat van: az egyik azt kívánna, hogy télies nvilváno«ság legyen, a másik azt. hogy bejelentési kötelezettség álljon fenn, a harmadik nedig — amelv szerintem helyes és amelynek álláspontjára helyezkedik ez a törvényi avaslat is — azon az állásponton van, bogv a kormányzati tényezőknek tisztán kell l^tniok. Bármennyire szépen hangzik is a nagy nyilvánosság említése, én ez ellen állást foglalnék; olyan messzemenő gazdasági érdekekről van szó a mai helyzetben, hogy nem lehet, mindent feltárni. (Propper Sándor: Pedig ez az egyetlen ellenőrző módszer! — Friedrieh István: Vámpolitikai okokból sem lehet!) Higyje el igen t. képviselőtársam, sokkal hatalmasabb nemzetek sem mernek erre a térre lépni, Ezt könnyű vitatni, könnyű hirdetni, de