Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-472
474 Az országgyűlés képviselőházának h72. ülése Î931 február 26-án, csütörtökön. anyaggyártmányban való behozatalunk 48%-ról — nem a mostani válságos évet veszem, mindig 1928-ról beszélek — 39%-ra csökkent. De talán szebben beszélj mindennél, ha egy olyan iparágat fogok idézni, amely pregnánsan mutatja meg, milyen volt az ipari fejlődésünk az utóbbi években. A textiliparról fogok beszélni. A pamutfonóiparban 1923-ban volt 60.000 orsónk, 1930-ban pedig 226 000 orsónk. A gyapjúfonóiparban volt 18.000 orsónk, és most van 69.000. Most veszem a pamutszövőipart. Itt a szövőszékek száma 1923-ban volt 6800, 1930-ban 12.000. A gyapjúszövőiparban volt 950, és van 1800 szövőszék. A lenfonóiparban volt 10.000 orsó, és van 20 700. A selyemszövőiparban 600 szövőszék volt, most van 1240. Ugyanakkor idézem a következő adatokat. Textiliparunk termelése 1924-ben volt 224 millió, 1929-ben 401 millió. A munkáslétszám volt 28.000, most 45.000. A kifizetett munkabér 1924ben 24 millió, 1929-ben 61 millió. En azt hiszem, hogyha a számok,beszélnek, hát ezek igenis beszélnek, (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) és ez azt jelenti, hogy mindig ennyivel kevesebbet adózunk a külföldnek; ez azt is jelenti, hogy ebben a nemzetben megvan minden feltétel arra, hogy a kellő iparfejlődés bekövetkezzék. Ezzel átmegyek egy másik problémára, mégpedig arra, amely az iparral kapcsolatban foglalkoztatja a közvéleményt: az iparcikkek és a mezőgazdasági cikkek áralakulása. T. Ház! Kétségtelen, hogy az ipari cikkek áralakulása úgy nálunk, mint a külföldön, egészen más irányzatot vett, mint a mezőgazdasági termények áralakulása. Kutatni kell azonban az okok után is, hogy mik idézik elő az egyiket és mik idézik elő a másikat. Mezőgadasági téren túltermeléssel állunk szemben úgy azokon a területeken, amelyek a múltban is termeltek, mint a nagyszámú új területeken is, amelyek a legszerencsésebb viszonyok között termelnek. De e tekintetben nem biztosak ;a statisztikák. Hogy csak egy adatot idézzek: vegyük a búzafogyasztást. Az utóbbi 10—15 évben a búza fogyasztása legfeljebb 5%-kal növekedett, — a statisztikák eltérőek e tekintetben — míg a termelés 40—70%-ig emelkedett, Ez egy adat, amely megmagyarázza azt a válságos helyzetet, amely a mezőgazdasági termelés terén bekövetkezett, és ez áll az egész világra, ä tengerentúlra éppúgy, mint Európára. Ez indokolja meg azt, hogy olyan óriási készletek vannak a világpiacon, amelyek a búza áralakulását még mindig rontják és nem adják meg a javulási lehetőséget. Ennek következménye az, hogy a búza árának az indexszáma messze alatta marad még az 1913. évinek is, hiszen ma már 70 alá került s ezért ma már senki sehol a termelési költségeit sem kapja meg. Mert legyünk tisztában azzal, hogy nemcsak Európában nem fedi a termelési költségeket a búzaár, hanem azokban az államokban és azokon a területeken sem, amelyek csak úgy ontják a búzát. Innen van az a világkatasztrofális helyzet, amely a búza áralakulásában jelentkezik. Természetszerűleg, ha az alapterményben ilyen a helyzet, ez valamilyen formában az egész vonalon érezteti hatását, s ennek következménye az, hogy a mezőgazdaság tulajdonképpen nehezebb feltételek között termel, mint termelt régen. /; .- ... T. Ház! De nézzük, hogy-mi a helyzet az iparnál 1 ? Az ipari termelésben is határozottan fejlődés van és ha az egyes államoknak az áralakulását nézzük, azt látjuk, hogy az ipari indexszám kivétel nélkül mindenütt messze felette van a mezőgazdasági indexszámnak. Hogy csak egy-két adatot idézzenek, nálunk a mezőgazdaság indexszáma 1930. december 31-én 78, az'ipari indexszám 133. Ausztriában a mezőgazdaság indexszáma 95, az ipari nyers anyagoké 132. Cseh-Szlovákiában a mezőgazdaság indexszáma 104, az iparé 122. Németországban a mezőgazdaságé 109, az iparé 142. Mit jelent ez? Hol van itt az eltérés? Eltérés az egyes államok között csak annyiban van, hogy azok az államok, amelyeket felsoroltam, s amelyek kimondottan ipari államok, aminek következtében kedvező viszonyok között is termelnek, ezek sem tudtak .kedvezőbb indexszámot az iparnál elérni. Egyszerű a magyarázata annak, hogy nem olyan kirívó az ellentét a mezőgazdaság és az ipar között. Ennek magyarázata az, hogy ezek az államok gabonaneműekben behozatalra szorulván, természetszerűleg anynyira-amennyire ki tudják egyenlíteni ezt, s ezen a réven annyira-amennyire ^szembe tudnak helyezkedni a világpiaci válsággal a nélkül azonban, — ezt hozzáteszem — hogy ezt meg tudták volna oldani. Ez is arra mutat. hogy az iparban valahogyan az áralak^ást más tényezők befolyásolják. Ká fogok térni ezek közül egypár felsorolásra. Az ipari termelésben először is. a nyersanyagokban vagy nincs meg a lehetőség arra a fejlődésre, amely talán a mezőgazdasági terményeknél jelentkezett, avagy pedig, ha fejlődik is a termelés, az mindig nehezebb. Két pregnáns adatot idézhetek ebben a tekintetben. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a világháború előtt a textilkérdés volt az a probléma, amely az egész világot izgatta. Méltóztatnak talán emlékezni, hogy az egyes államok konferenciát hívtak össze, hogy hogyan lehetne megjavítani a helyzetet a textilipar terén, helyesebben a textilanyagok termelése terén. Sőt még olyan felfogás is volt, — emlékezem reá — amelyik egyenesen ebbő! a kérdésből kívánta levezetni magát a világháborút is, hogy tulajdonképpen ezt a kérdést kívánták volna a világháborúban eldönteni. En nem állítom ezt, ez túlzás, de kétségtelen, hogy a világ folytonosan növekvő szükségleteivel szemben a textiltermelés, fejlesztését a mai napig nem oldották meg. Egyetlen állam volt csak, amely kísérleteiben sikerre tudott rámutatni, amely eredményeket ért el, még a világháború előtt és ez Oroszország volt, a türkesztáni új területek beiktatásával. Nem sikerült azonban sem Amerikában, sem Egyiptomban, sem Indiában új területeket beállítani. Ez magyarázza meg azt is, hogy 1913-hoz viszonyítva a textilipar terén a nyersanyagban, tehát a pamutban a termelés mindössze 14%-kai növekedett. Ugyanilyen a helyzet, ha nem is annyira kirívó, a vasipar terén. Á nyersvas termelése terén az emelkedés 24%. Hogy kirívóbb legyen a példa, idézni fogok néhány más adatot. Idéztem a búzát, most idézem a nádcukrot,. amely 85%-os fejlődést mutat, idézem a gyapjút, amelynél szintén 13% az emelkedés, de idézhetem a nyersselymet is, ahol az emelkedés 98%, míg a műselyemnél 1100%! Látni lehet tehát, hogy az alapvető nyersanyagok termelése terén komolyabb eltolódások nem történtek. Tehát nem tudták a termelést sem fokozni, s itt tekintetbe jön az is, hogy ,a termelés nehezebb feltételek mellett folyik. En csak arra emlékezem vissza, hogy az elsők között voltam, aki mint fiatal ember behatóari foglalkoztam ily irányú gazdasági kérdésekkel és emlékszem arra, hogy kutatva az okokat, már akkor ezek tárultak elém, hogy tulajdonképpen a nyersanyagok termelése mind nehezebb és nehezebb lesz. En csak
