Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

Az országgyűlés képviselőházának 472. ü gondolom én a megoldást, de a végeredményben nem helyeslem, — ismételten hangsúlyozom — ha a gyűlölet politikája érvényesül a gazdasági élet terén. Lehetnek' az iparnak is, mint minden foglalkozásnak, minden társadalmi rétegnek, hibái és fogyatékosságai, de azért az ipar ma mégis a magyar gazdasági élet egyik alaposzlopa, a mezőgazdaság után a leghatályosabb gazdasági ág, (Igaz! Ügy van!) óvatosan kezeljük tehát ezt a kérdést, mert az ipar igenis, nagy eredményekre hivatkozhatik, nagy erőfeszítéseket tett a magyar közgazdasági életben, és ne törekedjünk folyton az egész vonalon megrendíteni az ipart azért, mert itt-ott visszásság jelentkezik. T. Ház! Azt mondotta Gaal Gaston t. képviselőtársam, hogy mi beállítottunk egy vámtarifát, amely nem hozta meg az eredményt, s kérdezi: hol van az ipar fejlődése

1

? En most a vámtarifáról nem vitatkozom, csak egyet jelentek ki. Ha olyan időket élnénk, mint amikor a vámtarifa megszületett, s ha ma is 30—35 pengős búzaárral állanánk szemben, higyje el a t. Ház, hogy akkor nem sok vámpolitikai fejtegetést hallanánk és nem volna talán ez a mai küzdelem a kartellek ellen, legalább is nem volna ilyen éles. A mezőgazdasági válság, a mezőgazdasági terményeknek ez a katasztrofális esése^ élezte ki a helyzetet. Nem lehet azért a mezőgazdaságnak szemrehányást tenni, mert a maga részéről keresi a kibontakozást, de azt igazságos úton kell keresni s nem olyan úton, amely nem felel meg a helyes tényállásnak. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Az életösztön!) En állást foglalok az ellen, hogy az ipar nem fejlődött volna. Nem volna helyes, ha most adatok tömkelegével untatnám a t. Házat, de egy-két adatot igenis, kell említenem. Nem fogok nagyon messze visszamenni, tisztán a vámtarifa életbeléptetéséig. 1924-ben a mi ipari termelésünk értéke 1*8 milliárd volt, 1928-ban pedig 2 milliárd és majdnem 900 millió, tehát a termelés nem kevesebbel, mint 1 milliárddal emelkedett. En helyes statisztikai adatot idézek. Ebben a termelési növekedésben benne van a nyersanyag értéke, de ha ezt 50%-ra veszem, pedig ez a legmagasabb érték, akkor is azt látjuk, hogy öt év alatt a vámtarifa életbeléptetésétől kezdve 500 millióval növekedett a mi ipari termelésünk értéke. Ez nem lekiesinylendo^ összeg, és kell, hogy azon gazdasági ág felé, amely ezt megcselekedte, létrehozta, elismerést váltson ki. (Ügy van! Ügy van! I De teljesen hibásan értelmezik a kormány tervbe vett iparfejlesztési politikáját is. Ez nem azt célozza, hogy a mai gazdasági helyzeten változtassunk azért, hogy a mai gazdasági helyzetet ezen az alapon meg lehessen javítani, hiszen aki figyelmesen elolvasta ezt a törvényjavaslatot, az látja, hogy ez 10 évre szól és 10 év politikáját foglalja magában. Nem felel meg az igazságnak az a beállítás sem, mintha itt nemzeti ajándékokat akarna valakinek adni a kormányzat, hiszen nem ez a lényege ennek az iparfejlesztési javaslatnak. Azok a kedvezmények, amelyekről itt szó van, már érvényben vannak és még hosszú éveken át érvényben kell hogy marad járnak. Az 1907. évi III. tc.-ből erednek ezek és nem új dolgok itt, csak egységbe vannak foglalva. Amit elérni akarunk, az az, hogy a kedvezmények adása valamely konkrét alapra helyeztessék, elsősorban pedig

; hogy a termelés arányában adassanak, másrészt ne arra törekedjünk, hogy új vállalatok tömegeit alkossuk meg, hanem ése 1931 február 26~án, csütörtökön. 473 mentsük meg meglévő vállalatainkat. (Elénk helyeslés.) Amire törekednünk kell az egész vonalon, az annak a gazdasági struktúrának a megmentése, amely ma is megvan. En azt hiszem, amikor Gaal Gaston igen t. képviselőtársam és a vele együtt érzők ezt a vádat teszik a kormányzat ellen, hoigy egyoldalú, ezt nem is mondhatják abszolúte, mert hiszen tegnap , a pénzügyminiszter úr olyan hatalmas törvényjavaslattal lépett a mezőgazdaság érdekében a nyilvánosság : elé, amely kell, hogy mindenkinek elismerésiét vívja ki a kormány iránt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En azt mondom, hogy ez az egyenlő elbánás elve úgy az egyik, mint a másik oldal felé. Nekünk kötelességünk meglevő gazdasági struktúránkat minden további romlástól megvédeni. Nem akarunk mi itt új dolgokat, mert ezek folyamatban levő dolgok. Mi ezeket 10 éven belül óhajtjuk megvalósítani, abban a reményben és abban a biztos feltevésben, hogy a gazdasági helyzet megváltozik, hogy megint lehetséges lesz új célokat kitűznünk. En igenis, a nemzet fejlődése érdekében elengedhetetlennek tartom a továbbmenő iparfejlesztést, mert legyünk tisztában azzal, hogy a mezőgazdaság termeli ki a nép felesleget, de a mezőgazdaság nem tudja elhelyezni a maga egészében. Ahol évente 60—80 ezer új munkáskéz kapcsolódik be a gazdasági életbe, ott nem lehet a kérdést így megoldani, mert újabb földibirtokreformot és hasonlót el sem képzelhetek, hiszen az élet jobban viszi keresztül a föld elaprózódását, mint ahogyan az kívánatos volna. (Ügy van! jobbfelőh) S ezen az úton a népfeleslegnek csak egy részét lehet elhelyezni, éppúgy azzal a telepítési politikával és hasonló intézkedésekkel is, amelyeket a kormány tervez. De ha nálunk 92 lelkes népsűrűség van, tehát több, mint Franciaországban, több, mint Ausztriában, ~ az egyik a világ leggazdagabb állama, a másik pedig kimondottan ipari állani — akkor az Isten szerelmére, kérdezem: hogyan akarjuk mi ezt a kérdést megoldani, hogyan akarjuk a középosztály problémáját megoldani? Tud-e valaki más utat megjelölni, mint olyant, amelyre ha kell, ha az idő eljön, egy jobb és erősebb iparfejlődésre, ráléphetünk? De mezőgazdasági szempontból nemcsak azért van ennek jelentősége^ mert r levezeti a r felesleges munkaerőt, de jelentősége van másért is. Merem állítani, hogy ha nekünk a felével kevesebb mennyiségű termelvénnyel kellene megjelennünk a világpiacon, mint ahogy most megjelenünk, akkor egészen más áralakulásunk volna és nem küzdenénik azzal a lehetetlen áralakulással, amely már egyenesen elbírhatatlanná vált. Az iparfejlesztési törvény e mellett azt is célozza, hogy a kisipar érdekei végre intézményesen felkar oltassanak. Ez majdnem döntő tényező ebben a kérdésben, s ezért nyugodtan fogok állni azokkal a támadásokkal szemben, amelyek már megindultak itt a kartellvita alapján. Igenis, meg kell csinálnunk ezt a törvényjavaslatot abban a reményben, hogy jönnek idők, amikor ezt valóra is tudjuk váltani. De hogy mennyire nem áll az, hogy az ipar nem fejlődött volna, errenézve »még egypár adatot legyen szabad felhoznom. Ha veszem az ipari nyersanyagokat, ezek ugyanazon idő alatt a behozatalban 10%-ról 15'5%-ra emelkedtek. Természetesen hozzá kell venni még azt az ipari nyersanyagnövekedést js, amelyet a belső termelés nyújt. A nyers-