Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

470 Az országgyűlés képviselőházának 472. ülése 1931 február 26-án, csütörtökön. zoltak, mert ez a törvényjavaslat nem tőkees iparellenes és nem a közhangulatok nyomása alatt keletkezett, (Jánossy Gábor: Űgy van, közszükség!) hanem mint közszükséglet jelent meg, amelyet az egész közvélemény kíván nemcsak nálunk, hanem az egész világon. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem akarok túimessze menni az elméleti felfogásokban, mert az, aki foglalkozott nemzetgazdaságtanr-problémákkal, az tudja, hogy a gazdasági élet nem megdönthetetlen dogmákon épül fel, ahol a törvények olyan. erővel bírnának, mint a természeti törvények. A gazdasági élet az örök tevékenység munkaköre (Ügy van! a jobboldalon.) és hierein állítani, hogyha vannak is a gazdasági: életben-hanyatlási időszakok, tulajdonképpen ott fokozatos 4 és folytonos a fejlődés. (Ügy van! a jobbgldü- . Ion.) A gazdasági élet nem ismer és nem ismerhet dogmákat, mert először az élet alakítja ki á maga különböző elgondolásait, a maga ténykedéseit és űgy vagyunk a nemzetgazdaságtanban, mint; a filozóf^ amikor az elmélet leszűri a következtetéseket és megalkotja a. maga szabályait. Éppen ezért állást foglalok az olyan beállítás ellen, amely e kérdésben a negáeiót képviseli, amely azt hirdeti, hogy ne nyúljunk hozzá a gazdasági élet bizonyos alakulásaihoz, mért vétünk a szabadság elve elleu és megrendítjük a gazdasági élet alapjait. (Jánossy Gábor: Hamis beállítás ez!) Ha a gazdasági szabadság elve ilyen feJU fogásban örökérvénvű törvény volna, nem tennék ellene, észrevételt. De a gazdaságtörténelem arról tesz tanúságot, hogy a gazdásági szabadság elve, y- nagyon helyesen és okosan -j- mai elgondolásaiban a francia forradalom és a francia'forradalom utáni időszakok eredménye. Hol születik ez -megl Ott, ahol a véletlen folytán azok a technikai vívmányok születnek, amelyeken felépül a mai gazdasági elet és elsősorban az ipari élet: Angliában, amely óriási előretörést mutât a gazdasági élet egész, területén. A. nélkül, hogy nagyon messzire mennék, , egészen a primitív korokig, csak arra mutatok ! rá, hogy a középkor sem fogta fel a gazdasági szabadságot a maga merevségében. Hiszen j csak a céh-rendszerre hivatkozom, amely meg- ! kötöttséget jelentett, avagy az ipari fejlődés első időszakában a merkantilizmus nem a legerősebb állami befolyások és behatások --. alapján állt-e? A gazdasági szabadság elvét Anglia valósította meg a politikai szabadság mellett és a maga nagyon jól felfogott és helyesen ', értelmezett érdekében átültette a. kontinensre is. A kontinens "azonban csakhamar észrevette, hogy a gazdasági szabadságnak ez az elve nem az az elv, amely mellett mindenki boldogulhat és így itt születik meg List Frigyes elgondolásában a védővámos politika, amelynek alapján az állam mégis beleavatkozik a gazdasági életbe; í^y születik meg a híres Zollverein, amely tulajdonkéüpen semmi egyéb •nem volt, mint hogy Európa annak tudatára ébredt a kontinensen, hogy csak akkor tudja : a maga gazdasági erőforrásait kifejleszteni, ; ha erre támogatást nyújt, ezt pedig nem tudja másképpen megadni, mint. a vámpolitikával. Hosszú időszak következett ezután és csak a 60-as évek voltak azok,^ amelyek a gazdasági libéralizmiüst ismét élőtérbe állították az el- • mulí hosszú időszaknak védovámos politikai irányzatával, szemben. A 60-ás években ismét Anglia az,, amely iparának miiid hatalmasabb, ; mind eroaebb 'kifejlődését látva, maga részére ' piacokat akar teremteni, s ezért nagyon ügyesen átülteti a kontinensre a legnagyobb kedvezmény elvét, amely szentesítést nyer a német-francia békeszerződésben. Azóta váltakozott a liberálisabb gazdasági felfogás a kötöttebb felfogással. A gazdasági élet teljes szabadságával, vagy bizonyos fokig korlátozott szabadságával és az államnak bizonyos beavatkozásával állunk szemben. Ismeteltén belemegyünk egy crősebb védővámos politikába, ami pedig — látjuk — nem egyéb, mint állami beavatkozás, mert amikor az állam a védővámokat megalkotja és araikor az állam rálép : az erős iparfejlesztés terére a legkülönbözőbb 'eszközökkel, vasúti tarifapolitikával is, ez az -én nézetem szerint mind azt peienti, hogy állami " beavatkozással, állami támogatással szü-Jfîtik. meg az a hatalmas ipar, amely egész Európáiban megszületett és amely ellen senki .soha észrevételt nem: tett. , Azokkal szemben tehát, akik arra az álláspontra helyezkednek, hogy nincs szükség kartelltörvényhozásra, a kartelleknek törvényhozási szabályozására,'hanem Jhagyni kell-a kartelleket a maguk szabad működésében, csak az a megállapításom: ez akkor volna helyes, ha a gazdasági szabadság az egész vonalon a maga teljességében érvényesülne, (Ügy van! jobb felől.) de ha e közgazdasági elv az állam közreműködésével fejlődik ki, nem találom jogosultnak és igazságosnak, hogy akkor az álálamtól el lehessen vitatni azt a szerepét, hogy ezeknek az alakulásoknak olyan irányt szabjon, amely, megfelel a gazdasági élet- jogos, igazságos és méltányos kívánalmainak (Ugy van! jobbfeloU) és amely egyúttal határt szab működésüknek is, mert végeredményben nem egyesek és- nem egyes gazdasági ágak érdekéről van szó* hanem az összeség érdekéről. Ezt az elvet úgy szögezném le, hogy amikor az állam erre a térre lép, akkor tulajdonképpen csak megteremti az összhangot az általános gazdasági politikával, mert végeredményben a kartell sem egyéb, .mint ennek folyománya és következménye. Ha hozzájárulok és helyeslem, -— mert meg kell tennem, a gazdasági termelési rend érdekében — hogy ezek a kartellek az adott határok között működhessenek és dolgozhassanak, megvan az a jogom is, hogj mindéit visszásságot visszaszorítsak. (Ügy Van! Űgy van!-a jobboldalon.) Nem tudom azt az ellenvetést elfogadni, —hiszen; ezen a területen némi bizonytalanság uralkodik — hogy az egyes államok még nem alkották meg ez irányban a nrngiik álláspontját, hogy a Népszövetség foglalkozik ezzel a kérdéssel anélkül, hogy. valami különösebb eredményre jutna. Hiszen a gazdasági élet problémái sokkal szövevényesebbek, sokkal bonyolultabbak, semhogy olyan könnyedén lehetne azokat jogi szabályozás alá vonni. Különösen nehéz pedig olyan kérdéseket, mint a kartell, amelyről megállapítottam, hogy elsősorban gazdasági ténykedés. Az idők folyamán a magánjogon belül a kartelljog is kifejlődik, ahogyan a közjogban is van állandó fejlődés. Végeredményben mégis oda kell törekednünk, hogy egyszer elérkezzék azr az időpont, amikor ezzel a kérdéssel gazdasági vonatkozásaiban úgy foglalkozzunk, amint ezt a gazdasági élet megköveteli. K Azt látom, hogy az államoknak hosszú sorozata foglalkozott ezzel ; a kérdéssel és vagy megalkották a maguk törvényeit, vagy .napirenden vannak ezek a törvényalkotások. És ha vannak is álláspontok és támadások ,us a • kartellnek ' törvényhozási szabályozása' ellen, őszin-