Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-472
Âz'országgyűlés képviselőházának $£& tén megvallom, nem találom sehol azt, hogy ez 'töke- vagy iparellenes volna (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) és nem találom sehol azt, hogy ez rosszul felfogott közhangulatból született volna. Nem igaz ez a vád. (Jánossy Gábor: Ügy van! Blöff!) Én csak arra hivatkozom, hogy amikor nagyon nyugodt időket éit a gazdasági élet, amikor seholsem volt még előjele sem annak, hogy világháború lesz, amikor még mindenki a legteljesebb tőkeszabadság állás pontján volt, amikor az ipari szabadság elve a legmesszebbmenő mértékben érvényesüt: vájjon nem foglalkoztak-e államok akkor is ezzel a kérdéssel 1 ? (Erdélyi Aladár: Egyesült-Álla mok!) Nem látjuk-e, hogy voltak törvényhozások, amelyek meghozták a maguk intézkedéseit; nem látjuk-e az ankétek hosszú sorozatát, amelyek Ausztriában és Németországban tartatttak és csak hivatkozni tudnék Angliára, ahol a közelmúltban ntm féltek és nem i„edlek meg ennek a kérdésnek tárgyalásától. Magyarországon egy olyan kiváló ember, aki a ma gyár politikai, de a közgazdasági életnek is dísze volt., akiről mindenki tudja, hogy csaknem a szélsőséges gazdasági liberalizmus álláo pontján állott: Hieronymi Károlyban egyik elődömben megvolt a bátorság, hogy felhatalmazást adjon annakidején egy képviselőnek ilyirányú törvényjavaslat előkészítésére. Vájjon ezek. is tőke- és iparellenes álláspontból indultak kii (Jánossy Gábor: Ez igaz!) Nem. Megmondom, mik voltak mindennek indokai, amiért én is nyugodtan fogom viselni 'és viselem a felelősséget mint gazdasági miniszter és azért, hogy ez a törvényjavaslat itt van, és hogy végre ez a kérdés szabályozást nyer. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes, legfőbb ideje volt!) Ami a kartellproblémát illeti, tudjuk nagyon jól, hogy újat nem lehet mondani ezen a téren, — ezt előre jelzein — mert a nemzetgazdaságtannak kevés kérdése van annyira feldolgozva, mint ez, kevés kérdés van azonban olyan is, amelyben egy egységesebb álláspontot tudnának elfoglalni. Kérdezem, vájjon a kartell mikor és hol született meg? Maga a kartell a gazdasági szabadság túltengése folytán született meg; annak a versenynek következtében, amely egyes iparágakban majdnem lehetetlenné tette a megélhetést, amely egyenesen^ katasztrofális jellegű volt. A kartellek az első időszakban a válságokból születtek meg; nem egy általános világgazdasági válságból, hanem egyes foglalkozási ágaknak válságából, és semmi más célt nem követtek, — hiszen a háttérben természetszerűleg mindig ott volt az a törekvés, hogy tulajdonképpen egy megfelelő árai; kell elérni — de nem céloztak^ egyebet, mint a termelés megfelelő rendezését és ezáltal az öldöklő verseny kikapcsolását. Csak akkor, amikor a kartellek már talán túlmentek ezen a határon, (Erdélyi Aladár: Megnőtt az étváguk!) amikor észrevették, hogy tulajdonképpen .más foglalkozási ágakkal szemben túlelőnyöket kívánnak maguknak biztosítani, (Jánossy Gábor: A fák az égig nőttek!) amikor azt látták, hogy a fogyasztóközönség ezrei és milliói nem kellőleg vannak érdekeikben képviselve, akkor születtek meg nem a hangulatnak, hanem a tényeknek hatása alatt (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) szók a kívánságok, hogy ezeket a kérdéseket valahogyan szabályozni kell. Ne méltóztassanak csodálkozni läzon, ha ma erősebb ez a közvélemény. Eh magam leszek az, aki beszédem folyamán a legélesebben, a legerőteljesebben fogok tiltakozni minden Ï9Ê1 február 26-án, csütörtökön. 471 iparellenes és tőkeellenes tendencia' ellen, (Jánossy Gábor: Nincs is olyan hangulat!) mert ennél veszedelmesebb dolgot nem ismerek. (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban igenis, ugyanakkor objektíven és őszintén meg kell mondanom, hogy mi az oka annak, hogy idejutottunk s hogy ez a kérdés nemcsak nálunk, hanem Európaszerte, sőt világszerte ott van az érdeklődés homlokterében. Bár a legtöbb helyen még mindig látunk ez ellen állásfoglalást és tiltakozást, mégis meggyőződésem, hogy az államok sorban fogják ezeket >a kérdéseket szabályozni a nélkül, hogy a legkisebb aggályaik is lennének olyan irányban, mint amilyen irányban, nálunk egyesek aggályokat támasztanak a kérdés rendezésével szemben. A kartell, — amint arra helyesen rámutatott az igazságügyi miniszter úr — fejlődés a gazdasági rend érdekében. Azonban elvfejlődés is következett be egyes részeibén. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon hibás beállítás volna azonban, ha minden kartellt általában kritika alá vonna az ember, mert igen sok olyan kartell van, amely nagyon helyesen és szépen működik. Ezek ellen nem is akar senki sem fellépni; csak azok ellen, amelyek eredeti hivatásuktól már eltértek. Legyünk őszinték és objektívek: én nem a kartelleket okolom, ezért, hanem'az időket okolom, amelyek ezt eredményezték. Ne feledjük el, ma olyan időszakban élünk, (Jánossy Gábor: Emberek csinálják!) amikor a régi felfogásokkal, a régi elgondolásokkal szemben eltolódások vannak. Azt látjuk, hogy — amint én sokszor mondottam — sok hamis képzet van a gazdasági életben, sok hamis képlet is alakul, Maga a világháború is hozzájárult ehhez, a világháború után következő időszak elsősorban az inflációval, a békekötésekkel, — mert itt nem tudok sorrendi különbséget tenni az egész gazdasági politikában — mindaz, ami azóta bekövetkezett, hozzájárult ahhoz, hogy a kartellműködésekben olyan irányzatok fejlődtek ki, amelyek méltán kihívják maguk ellen a kritikát. A kartellek a válságokból születnek meg és nagyon szép célzatokat valósítanak meg.. Mindaddig, amíg ezeken a gazdasági ágakon belül ezeket a célokat törekszenek elérni, senkinek nem lehet ellenük kifogása, de valljuk be, ezek az idők minden vonalon a konjunktúrának is nagy előidézői voltak s ezek révén látjuk, hogy a kartell sem maradt meg a régi elgondolása mellett, hanem a legművészibb formáit látjuk kialakulni ezeknek az egyesüléseknek, amelyeket nevezhetünk szindikátusnak, nevezhetünk konszernnek, adhatunk azoknak akármilyen nevet, de ezeknél az igazi cél igen gyakran már nem az, hogy a termelés érdekében a maguk hivatását teljesítsék, hanem — valljuk meg t őszintén és objektíven — hogy ezeknél tulajdonképpen nem egyszer a nagyobb nyereségre való törekvés a cél. (Jánossy Gábor: A legtöbbször!) Hozzájárultak a mai idők ezekhez az eltolódásokhoz annyiban is, fi hogy maga a tőke sem a régi normális formájában kapcsolódott bele a gazdasági életbe. Nem nagy titkok ezek, hiszen ezeket mindenki tudja. Nem maradt meg a tőke sem mindig csak a maga hitelkielégítési formájában, de hányszor vannak gazdasági alakulatok, — most nem a kartellekről magúkról beszélek, hanem hasonló alakulatokról — egyes vállalatok, amelyek csak úgy^ tudtak és csak úgy tudnak hiteligényük kielégítéséhez hozzájutni, hogy a tőke részesedést kér a nyereségükből. (Ügy van! Ügy van!) Ez sokszor bi70*
