Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-471

464 Az országgyűlés képviselőházának W* gyakorlatból olyan esetet mondani, amilyen i esettel kapcsolatban most közbekiáltott. (Zaj. \ — Mattá Árpád: Nem értem mit mondott! — Györki Imre: Arról nem tehetünk, hogy nem értett meg! — Mattá Árpád: Mindig dolgozom, nem kell munkára jelentkeznem seholsem.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: A nyiregyházi szellem természetesen azonos a nyirszöliősi szellemmel. Kovács Dezső nyiregyházi városi főmérnök igazolványt kért a munkára jelentkező föld­munkástól, amelyben igazolniok kell a politi­kai pártállást. (Zaj a jobboldalon.) Végtelenül örvendek annak, hogy ezt is lehetetlennek mél­tóztatnak tartani elméletben, azonban leszek bátor néhány hivatalos igazolvánnyal igazolni ezt az állításomat, amely szerint aki ebben a járásban földmunkával vagy egyéb munkával akarja a kenyerét megkértsni, annak hivata­los pecsétes írást kell hozni arról, hogy melyik párt tagja, vagy hogy ő nem tagja a szociái­demokratapártnak. (Ellenmondások jobbfelől.) Az egyik igazolvány így szól (olvassa): «Iga­zolvány, mely szerint alulírott községi elöljá­rók ezennel igazoljuk, hogy Horváth László, Demkó János, Kovács Balázs, Kocsik Mihály, Konczos János, Dócs Gyula, Kertész József, Huczman András, nyirszöliősi lakosok, tudomá­sunk szerint nem tagjai a szociáldemokrata­pártnak.» Itt van, méltóztassanak megnézni. (Jánossy Gábor: Elhiszem) Akkor miért tetszik előre tagadásba venni? (Jánossy Gábor: Nem ve­szem tagadásba, csak könyvet nézek. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék csendben maradni. Propper Sándor: Hiába méltóztatik Já­nossy képviselő úr a törvénytárban keresni, tudomásom szerint a magyar törvénytárban nincsen olyan törvény vagy szabály, amely szükségessé vagy feleslegessé tenné, hogy va­laki politikai pártállását igazolja. (Jánossy Gábor: Ne erőlködjék, nem ezt keresem.) Itt van a másik igazolvány, amely így szól (olvassa): «Igazolvány, mely szerint alul­írott ezennel igazolom, hogy az alább megne­vezett nyirszöliősi lakosok: Vass János, Fé­nyes Miklós, Fényes Pál, Batári József, Petri István, Juhász Lajos, Bilinsánszky József, Jurkó János, Zsippai József, ifj. Zsippai Jó­zsef,^ Kegyer Mihály, Kovácsi András, Urbán Mihály, ifj. Fignár György, részben kubiko­sok, részben földmívesek, ezidőszerint munka­és kereset nélkül vannak. Bár a helybeli szo­ci áldemokratapártnak tagjai, de ellátatlan családtagjaikról csak úgy képesek gondos­kodni, ha munkát kapnak.» (Zaj jobbfelől.) Itt van a t harmadik igazolvány, szintén hivatalos pecsétes igazolvány. Szívesen rendel­kezésére bocsátom a belügyminiszter úrnak, látom, hogy nagy érdeklődéssel figyel. Ennek szövege a következő (olvassa): «Igazolvány, mely szerint alulírott ezennel igazolom, hogy Vass Mihály és Hornyák István kubikos, nyir­szöliősi lakosok munka- és kereset nélkül van­nak, s ellátatlan családtagjaikról csak úgy gondoskodhatnak, ha munkát kapnak. Azt, hogy a szociáldemokratapártnak nem tagjai, nem igazolhatom.» (Jánossy Gábor: Ebben semmi nincsen!) Szeretném tudni, — és azért jegyeztem be ezt az interpellációt, hogy végre tisztázzuk ezt a kérdést — milyen jogcímen, milyen törvények és szabályok alapján vesz magának közigazga­tási funkcionárius olyan hatalmat, ïamely őt meg nem illeti 1 ? Milyen alapon merészeli ő vizs­gálat tárgyává tenni és- hivatalos bizonyít­. ülése 1981 február 25-én, szerdán. ványba iktatni azt, hogy valaki milyen párt­állású? Szeretném tudni, hogy mióta bűn az, ha valaki szociáldemokrata? (Jánossy Gábor: ö nem azt mondja, hogy bűn!) Mióta bünte­tendő cselekmény, ha valaki szociáldemokrata (Zaj jobbfelől. — Jánossy Gábor: Ki mondja azt?) és milyen törvények alapján büntetik éh­halállal azt, ha valaki szociáldemokrata? (Si­mon András: Nincs ez abban az igazolványban seholsem.) Egészen felesleges a közigazgatás­nak magát azzal strapálnia, hogy tömegével állítson ki igazolványokat a lakosok pártállá­sáról. Tudomásom szerint van a közigazgatásnak éppen elég olyan dolga, amely hasznos az or­szágra és hasznos lehet a társadalomra. Egé­szen felesleges az idejét és <az ország pénzét arra pazarolnia, hogy ilyen igazolványokat ál­lítson ki, mert ennek a menete csak az lehet, hogy a nyirszöliősi főjegyző valahogyan tu­domására adta ia nyiregyházi építésvezetőség­nek, hogy szociáldemokrata érzelmű munkások is jelentkeznek munkára, különben^ nem is tu­dom elképzelni, hogy a nyiregyházi mérnök­nek hogyan jutott volna az a gondolata, vagy az az Ötlete, hogy megkérdezze valakitől, hogy milyen pártállása van, (Felkiáltások jobbfelől: Miért?) és amikor az illetők erre nem kielégítő választ adtak, visszazavarta őket a nyirszöliősi jegyzőhöz, hogy hozzanak igazolást arról, hogy tagjai-e a szociáldemokrata pártszervezetnek. Nem tudom felfogni, miért kell ez, miért van erre szüksége annak a nyiregyházi épí­tésvezetőségnek és miért kell ilyen igazolványt kiállítania a nyirszöliősi főjegyzőnek! A kettő között nem lehet más kapcsolat, mint hogy ez a kettő tud egymásról, ez a kettő egymást in­formálja és ez a kettő egymást olykép segíti ki, hogy itt igazolványokkal operálnak. Meg is történt konkrété az, hogy akikről tudták pozitíve azt, hogy a szociáldemokrata párt­szervezet tagjai, vagy a pártszervezet tagjai sorába akarnak lépni, azokat erről a nyíregy­házi sóstói strandfürdői munkáról egészen rövidesen el is bocsátották. Tehát vizsgálták és büntették azt, hogy valaki szociáldemokrata, büntették pedig egy törvénybe nem iktatott büntetésnemmel, a foglalkozástól való eltiltás­sal, ami a mai világban az óhenhalással egyenlő, mert ha ma vagyontalan ember a maga szak­májában nem tud munkát vállalni, az család­jával együtt éhenhalásra van kárhoztatva. Elnök: Képviselő úr, szíveskedjék beszé­dét befejezni. , Propper Sándor: Befejezem egy mondattal. Azt a kérdést vagyok bátor feltenni az igen t. belügyminiszter úrhoz: okos, bölcs, előrelátó dolognak méltóztatik-e tartani ezt az eljárást, amelyet én egyenlőnek minősítek a leghaté­konyabb bolsevista agitációval. (Zaj.) Igenis miniszter úr, tessék elhinni, ez az igazi bolse­vista agitáció; nem azok az együgyű röpira­tok, nem azok az együgyű ifjak, akik ezt csi­nálják, hanem ez a közigazgatási rendszer, (Jánossy Gábor: Ez nem rendszer!) ez a köz­igazgatási szellem, amely belepréseli az embe­rekbe azt a tudatot, hogy ők ebben az ország­ban politikai felfogásuknak legális pártélet keretében kifejezést nem adhatnak, az az el­járás, amely ezért őket kenyerüktől üti el és olyan sorsba juttatja, amikor nincs mit veszí­teniük. (Viczián István: A ( pesti gyárakban csak szociáldemokrata munkás lehet! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Kérdem a miniszter urat, hogy a közigazgatás ilyennemű kilengé-

Next

/
Thumbnails
Contents