Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-471

Az országgyűlés képviselőházának U71. ülése 1931 február 25-én, szerdán. 461 szintén ebből a hivatalos megállapításból veszem és a magam részé?ől intézkedni fogok, hogy amennyiben ez tényleg így van, — mert így van. hiszen maga a csendőr sem tagadja — abban az esetben az illetővel szemben a törvények értelmé ben a legszisorúbban járjanak el. Méltóztatik ebből is látni* hoay éppen azért szóltam közbe, hngy méltóztassanak a naplementét is megvárni, (Jánossy Gábor: Úgy van! Itt van a naplemente!) Nem minden panasszal méltóztatnak hiába a belügyminiszterhez fordulni. Hiába méltóztatnak hozzáfordulni olyan panasszal, amely a valóságnak meg nem felel, s nem hiába méltóztatnak hozzáfordulni minden olyan panasszal, amely az igazsáernak és a valóságnak megfelel, mert ezek a panaszok általam mindig megvizsgáltattak, és amennyiben eire az ok fennforgott, mindig meg is toroltattak. Nem a mai eset az első. hogy ebben a vonatkozásban kénytelen vagyok nagy sajnálatomra ezt a brutalitást elismerni. De elismertem megelőzőleg is egy interpellációra adott vál szómban a Szolnok vármegye alispánja által kiadott rendelet helytelenségét is és amennyiben egy másik interpellációt is méltóztatnak nlondani egy másik esetben szintén meg fogom majd állapíthatni, hogy^ egy félreértés°n alapult az egész, mert a kérdésben jóhiszeműleg történt egy l-özségi főjegyző részéről olyan eljárás, amely jóindulatú volt. de félreértésekre adott alkalmat. Erre vonatkozólag is megtettem a magam részéről a szükséges intézkedést. Ez azonban nem járási eset, hanem egy ittas állapotban levő embernek önmagáról való megfeledkezése, amely esetben — megengedem — megfeledkezett magáról a járás hivatalos őre, maii a a csendőr is, (Propper Sándor : Talán az is ittas volt 1) de — ismétlem — ez az illető félnek magántermészetű ügye, míg a másik hivatalos eljárásra alkalmas tényeket foglalván magában, természetesen hivatalos úton fog elintéztetni. A járá« szellemének és a járási főszolgabírónak semmi köze sincs ehhez az egész kérdéshez, hiszen sem megelőzőleg, sem utólagosan abban az időben neki ezekről a történetekről tudomása egyáltalában nem is volt. Az előadottak után kérem, méltóztassék válaszomat tndomásul venni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Most a kultuszminiszter úr képvisetében az államtitkár úr kivan az interpellációra válaszolni. Petri Pál vallás- és közoktatásügyi államtitkár: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy két részre osszam válaszomat. Az egyik része a konkrét isn szegi eset, a második része pedig az, ami az interpellációnak első bekezdésében állíttatott, hogv a legtöb • leventeoktató brutálisan és gorombán bánik a leventékkel. Ebből az isaszegi esetből, amint azt a belügyminiszter úr Őuagyméltósága szives volt megvilágítani, kitűnik az, hogy itt nem leventékről van szó, hanem arról, hogy a leventeoktató rendezett egy mulatságot és ott egy részeg emberrel afférja támadt, az hogy ebből az afférbői kifolyólag az egész leventeoktatásra vonjanak le következtetéseket, nézetem szerint igazságtalan és méltánytalan. (Ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez csak azt mutatja, hogy aki ebből az egész leventeoktatásra akar következtetni, az nem teljesen objektiv ember. Mint méltóztatnak tudni, ehhez a kérdéshez, ennek a leventeoktatónak, Mauritz Bélának nem mint leventeoktatónak volt köze, hanem mint mulatságrendezőnek. A másik fél sem volt levente, hanem egy 25 éves ott tartózkodó bádogos- és szerelőmunkás. Mint méltóztatnak tudni, a szolgabírónak sem volt semmi köze az ügyhöz, nem is szerzett erről tudomást hiszen ez nem tartozott a leventeoktatáshoz. A leventeoktatáshoz csak az tartozik, hogy a leventeoktatók megfelelőek, olyan egyéniségek legyenek, akikre nyugodtan bízhatjuk 'á az ifjúság nevelését. (Élénk helyeslés jobbfelől.) 530 000 levente oktatásáról van szó ebben az országban, tehát félannyiról, mint amennyi az elemi oktatásra kötelezett gyermekek száma. Ez óriási nagy szám. Ilyen nagy szám oktatásánál, nevelésénél előfordulhatnak tévedések, előfordulhatnak visszaélések is, de ha ilyenek elő is fordulnak, emiatt az egész intézményt megbélyegezni vagy ócsárolni a legnagyobb mértékben helytelen. (Ugy van!) Különösen helytelen most. mikor egy új intézmény, a leventeintézmény behozataláról van szó. Hiszen a leventeintézmény nemcsak az egészséges testfejlesztésnek egvik eszköze, de a magyar ifjúságnak hazafiasságra és, fegyelmezettségre való nevelése is. (Ugy van! Űay van! a jobboldalon.) Viezián István : A csehekkel a onosítják magukat? Azok nem szeretik! — Propper Sándor : Maga meg a mozit nem szereti! Nem akar mozit látni! — Zaj.) Különösen fontos ennél a sok és nagy, hatalmas jó tula időn ságokkai bíró nemzetnél, a magyar nemzetnél, hogy a fegyelmezettségre és a nevelésre is súlyt helyezzünk. (Viezián István : Túltesznek a csehekén ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Petri Pál vallás- és közoktatásügyi államtitkár : Ennek ellenére minden utasítás úgy hangzik, hogy a leventeoktatónak a legnagyobb szeretettel kell a gondjaira bízott növendékkel, ifjúsággal beszélnie, szigorúan tilos tettlegességet használni, vagy bármi módon leventéket bántalmazni. Ez többízben hangsúly ózta to tt. 1926 ban adtuk ki az első rendeletet, 1929-ben pedig erre vonatkozólag egy részletes szabályzat adatott ki. Csak az 1926-iki rendelet egyik pontját akarom idézni, amelyben ki van mondva, hogy^ a testnevelési felügyelők és vezetők az ifjúsági oktatókat a leventékkel való bánásmódra a legalaposabban oktassák ki és őket figyelmeztessék azokra a súlyos következményekre, amelyeket a leventék tettleges bántalmazása maga után vonhat. Az oktatóknak pedig a legnagyobb önuralmat kell tanusítaniok és a leventéket a jóérzésre és a tisztességre apellálva kell jobb belátásra bírniok. Azokat az oktatókat, akik a leventéket tettlegesen bántalmazzák, a megbízatás alól haladéktalanul fel kell menteni és megfelelő módon felelősségre kell vonni. — Ez 1926-ban adatott ki, amikor mégegyszer külön figyelmeztettük a leventeoktatókat, hogy igenis, fegyelmi büntetésnek helye van, de csak akkor, ha a rend és a fegyelem máskép nem tartható fenn, azonban a fegyelmi büntetés kiszabásánál higgadtsággal, következetességgel, megfontoltsággal kell eljárni és tartózkodni kell a bántó, sértő és indulatos kifakádasoktól, különösen pedig a tettleges bántalmazástól, amelynek semmi körülmények között sem szabad előfordulnia és amelyre vonatkozólag egy külön rendelettel is intézkedtünk. Nem akarom a leventeoktatók magatartására vonatkozó többi rendeleteket ismertetni, csak még hivatkozom arra a szabályzatra, amely «Irányelvek a leventeintézmény fejlesztésére az 1927/28. sportévre» címen megjelentek s amelyekben külön ismét hangsúlyozzuk, hogy a testi fenyítés alkalmazását a legszigorúbban megtiltjuk, aki leventére emeli a kezét, az nincs tisztában hivatásával. (Zaj. — Propper Sándor : Hogy szót fogadnak ezek ! — Simon András : Igen V Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Itt egy eset tisztázásáról van szó, ne zavarják az államtitkár urat. Petri Pál vallás- és közoktatásügyi állam-