Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-471

462 Az országgyűlés képviselőházának i titkár : Ugyanezt a rendeletet 1929-ben is megis­mételtük, midőn újból utasítottuk a felügyelőket, vezetőket hogy mindazon oktatók ellen, akik ren­deleteink ellenére a leventéket tettlegesen bántal­mazzák, haladéktalanul eljárást indítsanak, és ha a tettlegesség bebizonyul, őket megbízatásuktól azonnal mentsék fel. Figyelmeztettük és közöltük azokat a fegyelmi eszközöket is, amelyek a levente­oktatóknak rendelkezésükre áll ak, t. i. a levente­egyesületek alapszabályai szerint ugyanazok a fegyelmezési eszközök állanak rendelkezésükre, amelyek az elemi iskolai tanítóknak, amiket még 1902-ben foglaltunk össze egy rendeletben az 1868-as és az 1876-os népiskolai törvény alap­ján. Tájékoztatásul ezeket is ki akarom emelni (olvassa) : «A fegyelmi büntetés fokozatai : Szere­tettel és komolysággal intés magánosan, azután nyilvánosan ; megpirongatás magánosan, azután nyilvánosan ; padból kiállítás, tanítási óra után bennmarasztás, megjegyezvén, hogy a bennma rasztás csak nappali órákra terjedhet és felügye­let alatt kell hogy történjék ; a tanítótestület, szükség esetén az iskolaszék előtt való megintés és a szülőknek szóbelileg, vagy írásbelileg való értesítése.» Ezeknek analógiájára kell a levente­oktatóknak is eljárniok. Amennyiben olyan érte­süléseink vannak, hogy a leventeoktatók valahol nem így jártak volna el, akkor haladéktalanul intézkedünk, hogy ezeknek eljárása megtoroltas­sék és elégtétel szereztessék. Kérnem kell azonban azokat, akik ilyen visz­szaélésekrői tu<inak, hogy legyeDek ezeknek meg­ítélésénél megfontoltak, mert nem minden gyer­meknek az a bejelentése, hogy vele szemben ^go­rombán bánnak, felel meg az igazságnak. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Természetesen itt objek­tívnek kell lenni. Ezenkívül azt is tisztelettel kell kérnem, hogy ennek az intézménynek megítélé­sénél általában több szeretettel bánjunk a levente­oktatókkal, akik nehéz körülmények között, Önfel­áldozással teljesítik hivatásukat. (Ugy van! Ugy van!) Lehetnek megtévelyedők, lehetnek olyanok, akik meg nem felelő magaviseletet tanúsítanak, de nemcsak a nasry többség, hanem majdnem 100°/o-uk aránylag nagyon csekély díjazásért ön­feláldozó és hazafias kötelességteljesitéssel végzi ezt a nagy feladatot, amely feladat h( lyes meg­oldásának az ország jövője szempontjából talán a legnagyobb fontossága van. (Élénk helyeslés a jobboldalon és középen ) Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a kö­zéven.) Elnök : Farkas István képviselő urat a viszon­válasz joga megilleti ! Farkas István: T. Ház ! Az államtitkár úr­nak imént elhangzott felszólalására nem akarok válaszolni, nem akarok részletekbe belemenni, sem időm, sem lehetőségem nincs rá, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy itt a leventeoktató olyan cselekedetet követett el; ami nem tartozik az ő hatáskörébe. Ebből következtetést lehet vonni arra, hogy ha nem hatáskörébe tartozó ügyben ilyen magatartást tanúsított, akkor milyen maga­tartást tanúsít ott, ahol teljesen hatáskörébe, saját jogkörébe tartozó ügyben jár el. (Zajos felkiáltá­sok a jobboldalon: Ugyan! Ugyan! Micsoda logika !) Igen, igen ( Viczián István : Csava­ros ész !•) Egy ember, aki elmegy a vendéglőbe pofozkodni, nem való a levente-intézménybe. Ez világos és logikus dolog. (Felkiáltások a jobbol­dalon : Ez pofozkodott f Nem pofozkodott ÍJ Ami a belügyminiszter úr válaszát illeti, arra meg kell jegyeznem, hogy az ittas állapotnak meghatározása úgy, amint ezt a miniszter úr jelentésében kapta, nem állhat meg. Tanuk van­nak arra, hogy milyen állapotok voltak ott. Én •71. ülése 1931 február 25-én, szerdán. nem hivatkozom arra, hogy a miniszter úr előtt milyen jelentés van, csak azt állítom, hogy ez a jelentés nem fedi, mert nem fedheti a valóságot. Hiszen azok a tanuk, akik a jegyzőkönyvet alá­írták, — hajhindók vallani és állításaikért helyt­állani a büntető bíróság előtt is — mást monda­nak. Csak ezt állapítom meg. Én tehát azon értelemben, hogy bár a minisz­ter úr válaszának egy része kielégítő, amennyi­ben a csendőri eljárással szemben megindítja a vizsgálatot, kijelentem, hogy mégis olyan választ kaptam, amelyet tudomásul nem vehetek. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter : T. Ház! Kénytelen vagyok a képviselő úr pár szavát helyreigazítani. Azt hiszem, az orvosi bizonyít­ványt dr Voloncs Géza isaszegi orvos állította ki. A nálam lévő jelentés utal arra, hogy az orvos vallomása szerint a sértett még a megvizsgálás­kor is középfokú ittas volt. (Zajos felkiáltások a jobboldalon : Nahát! — Jánossy Gábor : Sápi en ti sat! — Farkas István: Ezt az orvost megfenye­gették, hogy ne kezelje az illetőt és nem kezelte tovább! —* Derültség a jobboldalon. — Farkas István : Nevethetnek az urak! — Várnai Dániel : Ezen nem röhögni kell! — Zajos felkiáltások a jobboldalon : Micsoda hang ez? — Jánossy Gá­bor: Ki röhög? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Far­kas István szólásra jelentkezik.) A képviselő úr­nak joga van szólni. Tessék! (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Csendet kérek! A képviselő úrnak joga van szólni. Kérem a képviselő ura­kat, tessék a házszabályokhoz alkalmazkodni. (Zaj.) Farkas István : T. Ház! Dr. Voloncs Géza kezelte elsőízben a vádlottat, később nem volt hajlandó tovább kezelni azért, mert azt mondotta, hogy őt megfenyegették, hogy ne kezelje tovább. (Várnai Dániel : Lássuk azokat az égi mosolyo­kat ) Ez a helyzet. Elnök: Következik a határozathozatal. A képviselő úr két miniszter úrhoz intézte interpellációját. Mind a két választ külön fogom szavazásra előterjeszteni. Kérdem tehát a t. Képviselőházat, méltóztat­nak-e a belügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni igen vagy nem 1 (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik) Többség. A Ház a belügyminiszter úr válaszát tudomásulveszi. Most következik a határozathozatal a kultusz­miniszter úr, illetőleg a kultuszminiszteri állam­titkár úr által adott válaszra. Kérdem a t. Képviselőházat, méltrztatnak-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem ? {Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Napirendünk szerint következik Propper Sándor képviselő úrnak a belügyminiszter úrhoz a nyirszöllősi munkásüldözés tárgyában bejegyzett interpellációja. A jegyző úr felolvassa az interpellációt. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a nyirszöllősi főjegyző bizonyítványai tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a községek főjegyzői az általuk kiállított munkai^azolványokra a politikai pártállást is rávezetik % Hajlandó-e kijelenteni a miniszter úr, hogy a közigazgatási hatóságok nem kaptak központi utasítást arra, hogy a politikai pártállást bizo­nyítványaikban feltüntessék. Hajlandó-e ezek alapján utasítani a közigaz­gatási hatóságokat, és dr. Skultéty László nyir­szöllősi főjegyzőt is utasítani arra t hogy az ; általuk

Next

/
Thumbnails
Contents