Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-471

460 Az országgyűlés képviselőházának U71. ülése 1931 február 25-én, szerdán. hogy álljon vigyázzba s ha ez az illetőnek nem tetszik, sem pedig az, hogy letegezi, akkor hívhatja a csendőröket és őt lefogathatja. Uraim, mit jelent ez ? Hát minden leventeoktató és minden ember igénybeveheti a csendőrséget s a cseudőr puskatussal üti, veri, hfijtja az embereket? Hát rendszer, konszolidáció ez ? Hadjáratban vagyunk? Isaszegen az osztrákok, amikor megszállották a várost, nem voltak olyan brutálisak, mint ezek a csendőrök Egy leventeoktü tó intervenciójára odamennek és összevernek ártatlan embereket Képtelen állapotot teremtenek ! Hát lehetséges ilyen állapotot fenntartani ? Így csinálják a bolsevizmust, az el kesére« est, ez az oka annak, hogy a nép a parlamenttel szemben áll. Ez csinálja a bolsevizmust. Elnök : Kérem képviselő úr, tessék mérsékelni magát. Tessék uralkodni magán. Farkas István: Én mérséklem magamat, az eset, a tény azonban olyan, hogy... Elnök: Méltóztassék előadni az esetet, a tényt. Farkas István: Bocsánatot kérek, az eset, a tény olvan, hogy szinte elképzelhetetlen. Nagyon sok járás van Magyarországon is, ahol a csendőrség ezt meg meri csinálni. Elképzelhetetlen, hogy ilyen esetekben megtorlás ne legyen. Ha megtorlás volna, akkor a csendőrnek is kellene éreznie és kell is éreznie a felelősséget, amely őt akkor terheli, hogy ha egv úr az alája nem rendelt csendőrségi személyekkel rendelkezik, s bár semmi köze ahhoz, hogy a csendőrség mit csináljon, mégis parancsol a csendőrségnek, hogy : vigyétek be és lássátok el a baját! Ez tisztára lehetetlen. (Feniczy Ignác: Igen, mert rendzavaró volt, a rendet zavarta! — Esztergályos János : A gödöllői vizitet akarja biztosítani a képviselő úr ! Jó mulatást kívánunk önnek Gödöllőn ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Túlságosan élénk ma a képviselő úr! — Feniczy Ignác: Akár csak ön! — Propper Sándor: Mi lesz a körvadászattal? — Esztergályos János: A gödöllői vizitet biztosítja magának ! — Zaj.) Képviselő urak. csendet kérek, szíveskedjenek a személyeskedéstől tartózkodni. Tessék csendben maradni minden oldalon. Farkas István : Ezek tisztára lehetetlen dolgok. Ne méltóztassanak csodálkozni, ha belőlem a felháborodás beszél. Jogos a felháborodás, mert én személyesen is beszéltem ezekről a dolgokról, (Feniczy Ignác közbeszól. — Várnai Dániel : Kollegiális szolidaritás! Szolgabírák ha találkoznak! — Zaj a jobboldalon.) Elnök : Várnai képviselő urat kérem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék. Farkas István : Ezen az alapon kérem a belügyminiszter urat, hogy tegyen megtorló intézkedéseket és kérem a közoktatásügyi minisztériumot is, gondoskodjék arról, hogy ne ilyen leventeoktatók legyenek. Micsoda nevelés az, amelynél előfordulhat, hogy egy oktató minden további nélkül így beavatkozik a csendőrség ügyébe, amelynek nem felettes hatósága és ilyen brutalitásra ösztönzi azt. Ezt az embert el kell onnan mozdítani. Nekem se ingem, se gatyám, (Zaj és derültség. Felkiáltások a jobboldalon : Na !Na ! Talán „gallérom" !) fogalmam sincs róla. hogy kicsoda, de az bizonyos dolog, bogy ha egy leventeoktató azzal jár elől jó példával, hogy pofonokat ad a kocsmában és a csendőrséget hívja segítségül, ha olyan jogokat vindikál magának amelyeket nem vindikálhat, azt meg kell torolni. (Zaj a jobboldalon.) A hatóságoknak kötelességük, hogy ha ilyen esetek előfordulnak, azzal szemben járjanak el és ne tűrjék, hogy ilyenek előfordulhassanak. (Zaj a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ha előfordul, igaza van !) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. (Várnai Dániel : Ujabb dicséret ! Halljuk a dicséretet ! Vitéz Mauritius kap egy vitézségi érdemrendnt !) Scitovszky Béla belügyminiszter : T. Ház ! Az interpelláló képviselő úr itt azokat az eseteket húzta elő, amelyek már a Népszava február 19-iki számában is megjelentek «Ha velem beszélsz, állj vigyázban !» cím alatt. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Várnai Dániel : Vitéz Mauritius !) Mihelyt én erről az esetről tudomást szereztem, intézkedtem a csendőrség kerületi parancsnoksága útján hogy az ügyet vizsgáltassa ki. Ennek az elővizsgálatnak adatai kezemben vannak és ennek alapján adom elő a történteket. Ezt a jelentést maga a csendőrségi ügyész adta nekem. (Zaj a szélsöbaloldalon. — Esztergályos János : Es a panaszosok vallomása is ott van ?) Az eset úgy történt, hogy Isaszegen mulatságot tartottak a leventék és erre a mulatságra eljött Hrustinszki István is. aki ittas állapotban volt már, amikor a hehiségbe lépett. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hrustinszki István ott a helyiségben zavargott, úgy, hogy ez feltűnt a leventeoktatónak, aki az egész mulatságot rendezte, és úgy lépett hozzá, barátilag figyelmeztetve őt, mert háttal állt neki... (Várnai Dániel: Szép kis leventeoktató ! Nemcsak brutális, hanem hazudik is ! — Nagy zaj.) Elnök : Várnai képviselő urat rendreutasítom. Kérem a képviselő urat, hogy a sértő kifejezésektől tessék tartózkodni. (Zaj. — Várnai Dániel : Ragyogó férfijellem egy ilyen oktató !) A képviselő úrnak nincs joga beszélni Scitovszky Béla belügyminiszter: Erre a megszólításra Hrustinszki felfortyant és mindjárt gorombáskodni kezdett, azt mondotta, hogy ő nem levente, neki tehát semmi köze nincs hozzá. (Folytonos zaj.) Erre a leventeoktató igen helyesen a félreértésért és tévedésért bocsánatot kért. (Nagy zaj a szélsőbalo'dalon. — Farkas István : Ez?) Ez,Igen. (Farkas István: Ez hazugság!) Elnök : Farkas István képviselő urat rendreutasítom. (Farkas István : Tanuk vannak rá! — Zaj. — Várnai Dániel : Még kiderül, hogy ő brutalizálta vitéz Mauritiusi!) Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez ki van nyomozva. Mint mondom, a csendőrügyész jelentéséből veszem ezeket az adatokat. (Aagy zaj a baloldalon.) Ha én nem vontam kétségbe a kép; viselő úr adatait, akkor én is elvárom a képviselő úrtól ugyanazt a lojalitást, hogy ezeket a vallomásokat nyugodtan meghallgassa. (Helyeslés a jobboldalon.) Hrustinszki ezek után sem maradt csöndben, káromkodni kezdett és az egész mulatságot megzavarta, úgy hogy a leventeoktató kénytelen volt a kintlevő járőrt figyelmeztetni, hogy az illető ittas állapotban van és kísérje be. A csendőrség nem ment be a terembe, hanem kihívatták az illetőt és amikor kiment, akkor a esendőrjárőr hatósági tanúképen még magához vette az ugyanott jelenlévő bírót és helyettes bírót és ezzel együtt elmentek a községházára és ott a községházán a leventeoktatás céljaira használt helyiségben akarták őt kihallgatni. Ott is, a csendőrséggel szemben is. meglehetősen durván viselkedett (Propper Sándor : Nekiment a puskatusnak! Nagy hős lehet!) és olyan kijelentést tett, (Propper Sándor : Jó hogy az ármádiát meg nem verte!) hogy lesz még más idő is, olyan idő, amikor a hatalom a mi kezünkben lesz. (Felkiáltások a jobboldalon : Aha! — Zaj!) Erre az egyik csendőr elvesztette a hidegvérét és itt konstatálnom kell, hogy teljesen szabályellenesen és a törvényekkel ellentétben (Jánossy Gábor: Itt van a tárgyilagossá«!) jobb öklével gyomrába vágott, igen erősen, úgy hogy az illető feljajdult. Én a magam részéről ezt