Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-457
Si Áz országgyűlés képviselőházának bői is feltétlenül a békét óhajtja és ennélfogva óhajtja az általános leszerelést is. De óly szerződésbe bele nem mehet, olyan szerződést el nem fogadhat, amely egyrészt a békeszerződések egyoldalú lefegyverzését fenntartaná és állandósítaná, másrészt pedig módot nyújt más államoknak az ő nagy katonai felkészültségük fenntartására, sőt még annak fokozására is. (Ügy van! a jobb- és a baloldaRemélem, hogy a jövő évben összeülő leszerelési konferencia olyan szövegben fog 'megállapodhatni, amelyet Magyarország is \ elfogadhat, amelyhez Magyarország is hozzájárulhat. Már most kijelenthetem azonban, hogy olyan szerződést, amely nem áll az egyenlő elbánás, a teljes egyenjogúság alapján, a magyar kormány semmi esetre el nem fogadhat. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Ezzel, azt hiszem, világosan •• és határozottan leszegeztem a magyar kormánynak erre a kérdésre vonatkozó felfogását. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Elnök: Napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezi. Dréhr Imre képviselő urat illeti a szó. Dréhr Imre: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Peyer Károly képviselőtársam a Ház legutóbbi ülésén, pénteken, az én távollétemben közbeszólás formájában kijelentette, hogy az albertfalvai építkezéseknél igenis loptak; az lopott, aki a népjóléti minisztériumiban az albertfalvai építkezéseket csinálta. Arra a kérdésre pedig, «mennyit lopott», — Peyer Károly azt mondotta: «3 millió pengőt, be fogom bizonyítani hivatalos adatokkal.» Másnap, 24-én, szombaton pedig Peyer Károly a fővárosi napilapokban megjelent nyilatkozatában a következőket mondotta: «Ebben az ügyben az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöksége vizsgálatot rendelt el, amely vizsgálat adatai már eddig is beigazolták, hogy a Népszava közlései és a Képviselőháziban tett kijelentéseim megfelelnek a valóságnak. A szóbanlevő elnökség tehát hivatalos adatok alapján máris megállapította azt, hogy az, aM a népjóléti minisztériumban az albertfalvai építkezések ügyét intézte, lopott 3 millió pengőt.» Ez Peyer Károly tényállítása. T. Ház! A mi hazánknak az európai civilizáció ikörében élő nemzetek között, megcsonkítottsága, elszegényedése ellenére még megbecsülést és nimbuszt kölcsönöz az az erkölcsi vagyon, az az erkölcsi tőke, amellyel ez az ország a történelmi tradíciók alapján rendelkezik (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és amelyet féltve őrizni kötelessége mindenkinek, (ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: De a visszaéléseket nem. — Zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Nem szabad róla beszélni! — Malasits Géza közbeszól.) A magyar nemzet erkölcsi értékállománya a világ közvéleménye előtt a szebb jövő érdekében munkáló magyar gondolatnak mintegy ércfedezete. (Malasits Géza: Olvastam a tegnapi Az Estben, hogy milyen ércfedezet!) Ezt az ércfedezetet (kétféle típusú közéleti ember tudja megdézsmálni. Az egyik a panamista, mégpedig az a panamista, aki politikai összeköttetéseit felhasználva, a nemzet károsodását, a nemzet vagyonának megrövidítését okozza. De éppen olyan bűnös és éppen olyan típus a másik, aki koholt panamavádakkal ebbe az erkölcsi' U 57. ülése 1931 január 27-én, kedden. vagyonba, a nemzetnek ebbe az ércfedezetébe lelkiismeretlen kezekkel belenyúl (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mindkettő egyaránt veszedelmes az országra nézve, kiváltképpen reánk, magyarokra, a magyar nemzetre nézve, amelynek igen gyakran kell pótolnia azokat az anyagi javakat, amelyektől megfosztatott, ezekkel az erkölcsi javakkal, amelyekre mindig büszke lehet és amelyeknek egy ezeréves történelemben gyökerező erejük van. Peyer Károly hatalmas méretű panamavádat hangoztatott. Ne áruljon képviselőtársam zsákban macskát! Kire értette kitételét, hogy az albertfalvai építkezésnél hárommilliót lopott? ö azt moï*fj|a közbeszólás formájában, hogy az lopott, aki" a népjóléti minisztériumban csinálta. Tudjuk mindannyian, hogy formailag mindent a miniszter csinál, de még Peyer Károly képviselőtársamról sem tételezem fel, hogy megboldogult miniszteremre értette ezt a gyanúsítást. De nem érthette a társadalombiztosítási ügyosztály vezetőjére sem, mert hiszen tudott dolog az, hogy ilyen nagy horderejű kérdésekben egy ügyosztályvezető is csak utasításra járhat el. Ö is és a t. Ház minden egyes tagja is tudja azt, hogy azokban az időkben a társadalombiztosítási ügyekben a miniszteriális szuperrevíziót én gyakoroltam; tehát csak én lehetek az, akire Peyer Károly képviselőtársam azt a kitételt alkalmazta és értette, hogy loptam. Ne akarjon általános alanyok fedezéke mögé bújni, mert ha valaki ilyen horderejű panamavádat dob bele a köztudatba, az aljon is helyt érte! (Ügy van! jobb felöl.) Ennyit akartam .mondani a gyanúsításban szereplő személyekről. A másik ténykérdés arra vonatkozik, történt-e visszaélés? Ha valaki bárkinek erikölcsi vagy politikai magatartását bírálat tárgyává teszi, akkor rajta van a bizonyítás kötelezettsége. Ha valakiről azt állítom, hogy lopott, akkor nem a vádlott tartozik egész életére viszszamenőleg beigazolni, hogy ő nem lopott, (Ügy van! jobbfelől.) hanem az tartozik bizonyítani, aiki ezzel őt megvádolta. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez a Ház joggal megkövetelheti, hogy necsak puszta mende-imondák és pletykák alapján, ne pusztán a levegőben elhangzott közbeszólás formájában mondotta légyen ezt a súlyos vádat Peyer Károly, hanetm számadásokra, adatokra és tényekre alapította légyen ezt a súlyos vádját, amely vádat én, sajnos, nem tudtam akkor rögtön visszautasítani, mert nem voltam az ülésteremiben; nagyon sajnálom, hogy négy napnak kellett eltelnie addig, míg ideállhattam és felszólíthatom őt arra, hogy bizonyítson. Felszólítom őt, sőt imint képviselőtársa, megkövetelem tőle, hogy terjessze elő bizonyítékait (Elénk helyeslés jobbfelől) és bizonyságait arra vonatkozólag, hogy először is: loptak-e az albertfalvai építkezésnél, másodszor: ki lopott, harmadszor: miként és mennyit lopott, (Ügy van! Ügy van! a középen.) különös figyelemmel arra, hogy a 64.000 négyszögöl teleknek vételével és a 309 háznak építésével járó 7'5 millió pengő összköltségből miként lopathatott el a Peyer képviselőtársam által említett 3 millió pengő. De az összeg , mindegy! En nem a 3 millióról beszélek; ha 30.000 pengő vagy 3 pengő az, amit elloptak, pusztuljon az az ember és ha törvényhozój pusztuljon innen a Házból, (Ügy van! ügy van! — Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.) mert aki a magyar ipari munkásságnak vérrel, verejtékkel keservesen megtkeresett filléreihez mer nyúlni, annak