Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

Az országgyűlés képviselőházának 457. ülése 1931 január 27-én, kedden. 33 Ez van megállapítva az általános lefegy­verzésnek einozur ajak ént: nem lehet követelni egyetlen államtól sem, hogy a lefegyverzésben elmenjen azon a határon túl, amely az ő nem­zeti biztonságának feltételeivel összeegyeztet­hető, amely tehát az önvédelem lehetőségét ki­zárná. Ez minden államra szól. Ha a békeszerződés vezető hatalmainak, ha a Nemzetek Szövetségét alakító hatalmaknak az lett volna a céljuk, hogy az általános le­fegyverzés után is maradjon egy ilyen kivéte­les helyzete a háborúban legyőzött hatalmak­nak, akkor ezt be kellett volna tenniök már magába a paktumba, ahol tudtuk volna, hogy mit ismerünk el. A paktum azonban minden megkülönböztetés nélkül úgy fl^zól, hogy a Nemzetek Szövetségében társult-hatalmak el­ismerik, hogy a lefegyverzés azon minimum határáig eszközlendő, ami a nemzeti biztonság­gal megegyezik. Mármost ezen minimumon alul marad a mi lefegyverzésünk, tehát a Nemzetek Szövetsége paktumának 8. Va alap­ján jogunk van követelni az irott jog alap­ján, tehát nemcsak a méltányosság, hanem az irott jog alapján is, hogy amikor az általános lefegyverzés keresztülvitetik, az az elv, hogy «a nemzeti biztonsággal összeférhető mini­mum», reánk nézve is alkalmaztassék, velünk szemben is elismertessék. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezzel szemben az előkészítő-bizottság mun­kálata mint magától értetődő dolog állapítja meg, hogy akármiben állapodjanak meg a többi országokra nézve, akármilyen létszám­leszállítást vagy le^ nem szállítást, akármilyen fegyverkezési korlátozást vagy nem korláto­zást állapítsanak meg, ők azután is a védelmi képesség fenntartásához mérték a maguk fegy­verkezését, a mi védtelen állapotunk pedig megmaradt, mi, Ausztria, Németország és Bul­gária védtelen állapotban tartatunk fenn to­vábbra is. A mi biztonságunk szempontjából meglehetősen mindegy, hogy vájjon a minket környező országok, a kisentente országok, ame­lyek ma, a béke idejében 500-000 embert tarta­nak fegyver alatt, az új megállapodások foly­tán 500.000 helyett csak 300.000-et fognak-e fegy­ver alatt tartani; ez a mi védtelenségünket egy teljesen modernül felszerelt hadsereggel szem­ben semmiféle mértékben nem érinti, nem ja­vítja. (Igaz! Ügy van!) Azt tartom, hogy ez olyan sérelem, illető­leg olyan sérelemnek kilátásba helyezése, amely ellen azoknak, akiket ez érint, az első pilla­natban a legnagyobb határozottsággal tiltakoz­niuk kell. (Ügy van! Ügy van!) és ki kell je­lenteniük, hogy egy ilyen megállapodás reájuk nézve még diszkusszió tárgya sem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Németország abban a helyzetben volt, hogy ezt kiijelenthette, ki is jelentette, hogy ez a sza­kasz elegendő arra, hogy minden körülmények között az egész munkálat ellen szavazzon. Ne­künk, mint mondtam, erre technikailag alkal­munk nem volt és ezért óhajtottam felhasz­nálni az első alkalmat, hogy a Képviselőház­nak és a' kormánynak figyelmét erre felhív­jam, és a t, kormánynak, ha jónak látja, alkal­mat adjak arra, hogy nyilatkozzék, nyilatkoz­zék pedig abban az irányban, hogy ez az intéz­kedés olyan elrendezése a dolognak, amely át­töri a paktum 8. §-ában előírt általános sza­bályt, amely szerint minden nemzetre nézve a fegyverkezések korlátozásának maximumát megállapítja az ő biztonságuk feltétele, tehát ilyen megállapodás reánk nézve nemcsak el­fogadhatatlan, de még diszkusszió tárgya sem lehet. Hozzáteszem, hogy én, aki a Nemzetek Szö­vetsége gondolatának minden hiányossága mel­lett, amely a kivitelben mutatkozik, lelkes és teljes meggyőződésű híve vagyok, kell hogy magamban felvessem azt a kérdést, hogy abban az esetiben, ha egy ilyen intézkedés, amely a Nemzetek Szövetsége paktumával ellentétben az államok két kategóriáját állandósítja, a fel­fegyverzett és lefegyverzett államokét, a véd­telen és védett államokét: vájjon, ha ilyen dolog keresztülmegy, van-e még értelme an­nak (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó he­lyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) és összeegyeztethető-e az ettől érintett nemzetek méltóságával, hogy ezek továbbra is a Nemze­tek Szövetségének tagjai maradjanak? (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Határozathozatalnak napirend előtti fel­szólalásnál helye nincsen, nem is akartam ilyes­mit provokálni, — mint aki hivatalosan is és nemihivatalosan is állandóan ezekkel az ügyek­kel foglalkozik — (Elénk éljenzés a jobb- és a baloldalon.) kötelességemnek tartottam ezeket a mélyen t. Képviselőháznak tudomására hozni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólni. Gr. Károlyi Gyula külügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Teljesen ér­tem gróf Apponyi Albert képviselő úr aggá­lyait és tiltakozását a leszerelést előkészítő (bi­zottság tervezetének számos intézkedésével szemben. Ha bárki magyar ember ezt a terveze­tet elolvassa és áttanulmányozza, nem hiszem, hogy más konklúzióra juthatna, imint arra, hogy ez Magyarország részéről elfogadhatatlan. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) E tervezet részleteinek boncolásába nem aka­rok belemenni, de kötelességemnek tartom a kormány álláspontját világosan és félreérthe­tetlenül kifejezésre juttatni.^ (Halljuk! Halljuk!) A leszerelést előkészítő bizottság ülésein Magyarország részt nem vett, minthogy a bi­zottságnak nem volt tagja és így Magyar­országnak nem állott módjában úgy, mint azt Németország tehette, hogy akkor azonnal kife­jezést adjon tiltakozásának. Úgyszintén a most legutóbb Genfben tartott tanácsülésen sem nyilt alkalma a magyar delegátusnak arra, hogy til­takozását kifejezhette volna, minthogy Magyar­ország a tanácsnak nem tagja. Kétszeres köte­lessége tehát a imagyar kormánynak, hogy a legelső alkalmat felhasználj hogy állás­pontját és tiltakozását ebiben a kérdésben ki­nyilvánítsa. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! A békeszerződést a kényszer nyo­mása alatt kénytelen volt Magyarország elfo­gadni és kénytelen volt elfogadni ebiben a le­szerelési rendelkezéseket is. Ezt abban a jo­gos tudatban tette az oirszág, hogy a legyőzöt­tek leszerelését nyomon fogja követni a győz­tesek leszerelése is. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez azonban nem követ­kezett be. Immár 12 esztendeje, hogy az orszá­gok, az államok két jogi kategóriára vannak osztályozva. Ez az állapot ellenkezik a valódi béke szellemével, ellenkezik az államok szuve­renitásával, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és ez az állapot akadályozza meg azt, hogy egyetértő, harmonikus együttműkö­dés létesülhessen a különböző állauiok között. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Magyarország elsősorban saját jól felfo­gott érdekében, de Európa általános érdeké­6*

Next

/
Thumbnails
Contents