Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-468

Az országgyűlés képviselőházának £68. A Beszkárt.-ot nagyon sokan törekedtek kompromittálni, a Beszkárt.-ot nagyon sokan törekedtek deficites üzemmé tenni, tisztán csak azért, hogy alkalomadtán jó átvételt eszközölhessenek. Kérdezem, miképpen viselkedjék a törvényhatóság, ha például sorozatosan, 1—2—3 éven át a Beszkárt. mindig deficitet mutat ki? Jön egy úgynevezett tőkeerős kéz, akár kartellnek hívják, akár magán- vagy társascegnek hívják, és tiszta jövedelmet ajánl fel. A törvényhatóság az adóssággal zsákutcába kerül. Még magam is kénytelen volnék megszavazni az eladást vagy bérbeadást, bár a leghatározottabban ellene r vagyok, mert meggyőződésem szerint, az országos és a városi politikában a közlekedési politikát nem a magánembereknek kell irányítani, — magyarországi viszonylatban beszélek — hanem a közületeknek. Tehát például Budapest székesfőváros területén a közlekedést nem irányíthatják magáncégek, mert az kétségtelen, hogy a magánérdekeltség csak a maga viszonylatait figyeli, ellenben a közületek a közérdek szolgálatában cselekszenek. A közélet szolgálatában ellenzem, hogy ezeket a közüzemeket kir adjuk a kezünkből. Valóban nem gondolok apró-cseprő dolgokra, amelyeket a háború hívott elő, a főváros ezeket a kisebb üzemeit nem azért állította fel, mert abban a pillanatban üzleti szempontból jók voltak, hanem mert közszükség volt, nem volt, aki azokat a cikkeket előállította volna, így keletkezett azután a műszerüzem, a szabóüzem, ilyen meg amolyan üzem. Ezeket az üzemeket szükségből állította fel a főváros, mind szívesen fel is adta, de principiális üzemeinek megvédése közérdek, azoknak a közület kezében kell lenniök, mert azok értékes vagyontárgyak, amelyeknek magánkézbe való kiadása nem egyszer annak a vagyontárgynak leromlását jelenti. Igen t. Ház! A szabadverseny gondolatával indult el ez a javaslat is és a szabadverseny alapján áll. Eddig a kartellek, amikor a maguk gazdasági életét szolgálni akarták, hogy úgy mondjam, titokban elintézték maguk között a dolgokat és titkos megegyezéseket létesítettek, amennyiben a hasonló természetű foglalkozásbeliek vagy önként társultak, vagy módjukban volt kényszeríteni azokat, akik vonakodtak, a kartellbe való bemenetelre, leginkább a bankkartell segítségével, midőn tudniillik hitelmegvonásokat hajtottak végre. Ez a legjobb retorzió volt. Ha valaki vonakodott a kartellbe bemenni, akár cső-, akár rúd vas, akár cement- vagy egyéb kartellnek hívták, egyszerűen a bankkartell segtíségével a hitelt megvonták és kényszerítették a kartellbe való belépésre. A kartellbe való belépés pedig tudvalevőleg jelentette az illetőnek a szabadságról való teljes lemondását. A kartellekben is vannak, akik egyoldalúlag diktálják az árakat és ezek a kartell által diktált árak a közfogyasztás szempontjából általában károsak. En a kartellnek magának, ennek az összebeszélésnek, amely rendszerint valakiknek a kárára történik, abszolút ellensége vagyok. Csak annak a hatása alatt cselekszem, amikor a javaslatot bírálom, hogy egy lépést látok abban az irányban, hogy talán mégis sikerülni fog boldogulni a kartellekkel szemben és a közéletet mentesíteni azoktól a kinövésektől, amelyek odáig mennek, hogy még a homok is kartellben van, még a gázgyár salakja is kartellben van, s elképzelhetetlen számban növekednek naprólnapra a kartellek, úgyhogy hovatovább a legegyszerűbb iparcikktől a legkomplikáltabb gépekig mindent magukhoz váltanak. Itt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII, ülése1981 február 19-én, csütörtökön. 373 eszembe jut, hogy Németországban, mióta a Notverordnung megjelent, a?óta a kartellek száma felemelkedett 2000-ről 7000-re. En nem ismerem a német rendeletet, de azt hiszem, hogy akkor rossz az a Notverordnung, ha annak ellenére a kartellek száma emelkedik. Ez a törvény is rossz, ha annak ellenére, hogy mi megalkotjuk ezt a törvényt, az árak továbbra is emelkedni fognak. Az én elgondolásom szerint ennek a törvénynek legjobb vizsgája az, ha ez a törvény a maga hatásaként elsősorban az ipari cikkek árában mérséklést hoz létre. En hiszem ezt, némelyek ebben tamáskodnak. En hiszem, mert különben ennek a javaslatnak elfogadását nem tudnám indokolni, mert lehetetlenség, hogy a törvény hatálya csak annyiból álljon, hogy az állam gyakoroljon ellenőrzést és felügyeletet. Megtorlást is akarok gyakorolni és azért örülök, hogy ez a törvény a kartellbíróságnak megadja azt a jogot, hogy mielőtt valamely eljárás teljesen lefolytattatik, ideiglenes beavatkozással, még pénzbírsággal is tudjon segíteni a helyzeten. Ennek a pénzbírságnak olyan enormisnak kell lennie az én megítélésem szerint, hogy âzt a kartell számba is vegye, mert egy valamire való erős kartellnek egy középszerű pénzbírság abszolút nem imponál, ő a maga káros tevékenységét folytatja és befejezi, mért mire az egész eljárás, talán egy év múlva, befejezéshez jut, akkorára ő azt a tranzakciót, amelytől nagy hasznot várt, a maga részéről lefolytatta. Tehát ideiglenes beavatkozás esetén igaz ugyan, hogy van allúzió arra, hogy a pénzbírság arányban álljon a vállalat vagyoni viszonyaival, de csak enormis pénzbírságok segíthetnek a tekintetben, hogy a kartelleket a maguk káros működésétől visszatartsák. A törvényjavaslat több szakasza szociális szempontból is határozottan kielégít engem, mert hiszen védi a kisembert azok ellen, akik elegendőképpen gondoskodtak magukról megfelelő idŐben

% A kartellek védték magukat és én csak csodálom, hogy ma, amikor ezt a törvényt alkotjuk, tulajdonképpen polgárjogot adunk a kartellnek. Eddig a kartell egy tiltott összebeszélés volt s a rendőrbíróság útján nem egy esetben beavatkozásnak is volt helyé. Közigazgatási úton ezeket a természetellenes áralakulásokat nem egy esetben megtorolták. Egy időben Budapesten a piacrendészet tekintetében a közigazgatás megfelelő hatással tudott fellépni, de méltóztassék jól megjegyezni, hogy az a hatás mindig a kisemberekkel szemben érvényesült, ellenben^ azok, akik az árut magukhoz váltották és két-háromszoros lánckereskedelem után átadták — mondjuk — annak a kis piaci árusnak, mentesítve voltak a kellemetlenségtől. Minden ott puffant- ennek a kis piaci árusnak a hátán. Én tehát úgy gondolom, hogy nem ezeket a végső szerveket kell büntetni, hanem azokat, akik ezt az egész lavinát, amely fogyasztásunkkal szemben áll» elindították. Ez nemcsak az ipari cikkek tekintetében, hanem az élelmiszerek tekintetében is hovatovább elviselhetetlenné válik. : Ez is alkalmas arra, hogy a tisztviselőkategóriával szemben bizonyos ellenszenv támadjon a termelőosztályban. A termelőosztály a tisztviselő, fix fizetését a múltban — azt lehet mondani — egyáltalában nem irigyelte, sőt tessék csak visszagondolni arra, hogy a faluban egy tizenöt-húsz holdas gazda a falusi tanítót már sajnálta, szegénynek tartotta. Ma már ott tartunk, hogy ez a 15—20 holdas gazda, aki azelőtt kényesen járt a faluban, nem egyszer mezítláb jár és m?, már irigyeli a tanítót. 55