Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-468

372 Az országgyűlés képviselőházának 468. és mutatványszámok. Ha ebben a kérdésben segíteni akarunk, — mert kell segíteni, hiszen a bor nagy tömegtermelési cikke az országnak — akkor közpincehálózatot kell létesíteni. Nem Promontoron kell a pincének lenni, hanem Tokaj vidékén, Pécs vidékén és mindenütt ott, ahol elsőrendű bortermőhelyek vannak. Ezzel védelmezem jól a kistermelőt attól, hogy ne legyen kénytelen potomáron odaadni árucikkét. A kartell működését imi sem jellemzi jobban, mint hogy arranézve, amire be van rendezkedve, — az ipari árucikkekre elsősorban — elő tudja idézni azt, hogy tőle függően emelkedő árakkal kell számolni. De viszont elő tudja idézni azt is, hogy amíg az iparcikkek árában a legmagasabban kell a vásárlást elvégeznie, addig a mezőgazdasági termelésben a legalacsonyabb áron veszik át az árukat. A mezőgazdaságban természetesen nincs kartell; ott szervezetlenség van, az ki van .szolgáltatva, és így keletkeznek azok a szörnyű dolgok, amelyeket itt számtalanszor elmondottunk és amelyeket nem tudunk elégszer előadni, hogy a

( faluban összeszedett nyolc filléres, kilenc filléres tejért Budapesten 42 fillért kell fizetni. (Ügy van! Ügy van!) Ezeit mind olyan dolgok, amelyek ellen radikálisan kell és lehet cselekedni. (Helyeslés a baloldalon.) Megvolt a közigazgatási úton való lehetőség arra, hogy megtorlásodat alkalmazzanak, de uramfia, az történt, hogy mindig a szakértők jöttek elő plajibásszal és papirossal és bebizonyították, hogy ez rendben van, hogy a 9 filléres tej itt 42 fillér. Felszámítottak hihetetlen dolgokat és a hatóság elfogadta ezt igazolásul. Legfeljebb az volt rá a válasz, hogy nem 42 fillér lesz a tei ezután, hanem 40, vagy 41 fillér. Amikor a magyar Államvasút tarifát emelt és kimutatta, hogy a tarifaemelésnek hatása az áru egy-egy kilogrammjára a fillérnek csak tizedrésze, ez minden egyes esetben elegendő ok volt arra, hogy az áru árát felemeljék 10 fillérrel. Minden közszolgáltatásnak felemelése elegendő arra, hogy a magánkereskedelmi életben azonnal, árdrágulást okozzon. Általános közüzemelleni hangulat van és ebben a. hangulatban osztozik — úgy érzem — maga az állam is, a kormányzat is. En ebben a közüzemi kérdésben óvatosságot ajánlok. Mert ne -csak azt méltóztassék figyelembe venni, hogy például a székesfőváros egyik nagy közüzeme, az éleimiszerárusítóüzem ebben a pillanatban nem árul számottevően olcsóbban, mint a magánüzem ! Méltóztassék azt is venni, hogyha ez megszűnne, akkor miként alakulnának az árak. Ennek a létezése garantál bizonyos stabilitást. De, ha egy ilyen mérséklő nagyüzem nem veszi át az ármérséklŐ szerepet, akkor egészen bizonyos, hogy szabadon alakulnak ki az árak és egymásra versenyt licitálnak. Vannak azután közüzemek, amelyeknek produktumai az abszolút közbiztonság szempontjából csak a közületek kezében maradhatnak. Én azt hiszem. hogy efelett nem is lehet vita és valahányszor arról van szó, hogy az egész közlekedési politikába beleszól a magángazdaság, hogy a vasutakat mag*ához váltja, arra az álláspontra helyezkedem, hogy külföldi példákra lehet ugyan hivatkozni, de bocsánatot kérek, akkor a külföldi körülményeket is tessék idehozni. _ A külföldi példákra való hivatkozás nem állja meg a helyét, mert a mi viszonylataink teljesen eltérnek a külföldi viszonylatoktól, márpedig csak ugyanazon viszonylatok mellett lehet összehasonlításokat tenni; a külföldön még az iskolák is magánkézben vannak, pl. ülése 1931 február 19-én, csütörtökön. Amerikában az iskolák mind magánüzemet alkotnak. Minálunk ez nem képzelhető el,, mert az egész közhangulat azt kívánja, hogy ne csak az elemi oktatás tekintetében, hanem még a középfokú oktatás tekintetében is ingyenes községi vagy állami iskoláztatás^ legyen, tehát az állam, a közület terhére történjék az iskoláztatás. Ezért mondom azt, hogy amikor ilyen törekvések vannak, amelyek mindig a közüzemek kárára említtetnek, akkor nem kell rögtön behódolni. Valahányszor valamely közüzemnek vagy nagyobb vasúti vállalatnak rosszul megy, mindig felajánlják azt az államnak, vagy a fővárosnak megvételre. Azokat az üzemeket, amelyek jól fizetnek, rentábilisak, sok kamatot hoznak, sohasem ajánlják fel. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások a középen és a baloldalon: Meghosszabbítjuk!) Mennyivel kívánja meghoszszabbítani a képviselő úr? (Kun Béla: Félórával!) Buday Dezső: Tisztelettel kérem beszédemnek egy félórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Felkiáltások: Hozzájárulunk!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Buday Dezső: Klasszikus példa erre a Hév.-vel kapcsolatban történt dolog. Addig, amíg a Hév. rentábilis üzem volt, amíg az egész üzem rendben volt, addig eszeágába sem jutott annak a részvénytársaságnak ezt az egész vállalatot eladni. Most, amikor követelményeket támasztanak vele szemben^ most, amikor szorongatja a kormány, hogy újabb berendezéseket, újabb rekonstrukciókat csináljon, most, amikor idejön az autóbuszüzem és nagyon veszedelmes konkurrenciát csinál neki, most a Hév.-et kínálják az államnak, kínálják a fővárosnak megvételre. Ezzel a példával én csak arra akarok rámutatni, hogy ha egy ilyen közüzem eladásra felkínáltatik, akkor rendszerint nem rentábilis és amikor valamely közüzemünket megszüntetni törekednek, az azért történik, mert jól kifizeti magát. Ma a Beszkárt.-ra volna akárhány vevő. (Farkas Elemér: Például a fürdőüzem is kifizeti magát?) Igen a fürdőüzemet is lehet rentábilissá tenni. Megjegyzendő, hogy ebben a pillanatban a fürdőüzem nem deficites üzem. Amíg a közület kezében van, addig a tarifát érinteni nem szabad. Ha ezeket az üzemeket a magángazdasági élet átváltja, alig van a magán; gazdasági élet kezében, az első dolog, az első teendő a tarifák megváltoztatása. Mi a világért sem emelhetjük a tarifákat, akármennyi deficitet is mutat ki a városi vasút, a Beszkárt, mert ez sérelem volna, mert akkor mindenki fellázadna, de ha valamiképpen annak hatása alatt, hogy ez az üzem deficites, a város kénytelen volna ezt az üzemet átadni, méltóztassanak elhinni, hogy még egy félesztendő sem telnék bele, s tarifarevizió címe alatt megtalálnák a módját annak, hogy az rentábilis legyen. En megengedem, hogy a közüzemek nagyobb rezsivel dolgoznak, mert ezt én nagyon jól tudom, de ez nem jelenti azt, hogy a va? gyónt dobjuk el, mert nem minden esetben az a gyógyszer, hogy a vagyontól szabaduljunk, hanem sok esetben az a gyógyszer, hogy a vagyonkezelőtől szabaduljunk meg. Nagyon sokszor ez a jó megoldás. Ha tehát ez a berendezkedés, ez a garnitúra, ez az apparátus ennek az üzletnek a vitelét nem bírja el, akkor egyszerűen ki kell cserélni az apparátust, de nem szabad magát a vagyontárgyat kidobni.