Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-468

368 Az országgyűlés képviselőházénak A&8. ülése 1931 február 19-én

% csütörtökön.tud tőkét teremteni. Ha tehát ebben a kérdésben szembekerül a két érdek, a munkás és a tőke, akkor az első sorba teszem a munkást és ha valakinek itt a rövidet kell húzni, akkor az Dem lehet a munkás, mërt a munkás arról, amije van. — jobban mondva, amije nincs — nem mondhat le. A tőkés jegyezze meg jól magának, hogy nehéz időkben nemcsak, hogy nem lehet kamatpolitikáról beszélni, pláne nem abban a brutális formában, amelyben ma forszírozzák a tőke jövedelmét, hanem nehéz időkben még a készből is le kell adni. Ez emberi törvény. A természetben mindenütt találkozunk vele: a méhecske is és még az ürge is akkor, amikor rossz idő jár, a készből fogyaszt. Kérdezem: hol van az a kartell, hol van az a magánvállalkozó vagy társasvállakozó, — aki a maga nagy vagyonát mégis fesak a munkáskezeknek köszönheti — aki ideáll és azt mondja: «En le tudok mondani az én tőkém hasznáról mindaddig, amíg vannak munkanélküli munkások> Es ez még nem fogja jelenteni annak a tőkésnek az éhezést és a nyomort. Nem kell megijedni, hogyha ma a tőkés a maga jövedelmét biztosítani nem tudja a gazdasági életben. Hiszen erre példa maga Olaszország, ahol Mussolini valósággal törvénnyé emelte, illetőleg gyakorlatba hozta ezt az általa elgondolt tételt, hogy minél nagyobb a toké- annál kevesebb legyen a kamat Kérdezek én mindenkit, aki a magyar viszonyokat ismeri és bírálj>a, vaijon így van-e ez nálunk, hogy minél nagyobb a tőke, annál kisebb a kamat? Hiszen ïît

r elrettentő példaként sorolták fel t képviselőtársaim azt, hogy a kamatláb miként alakul Svájcban. Franciaországban és egyes más " külállamokban és miként alakul nálunk. Az én ibarátaim felsorolásából tisztán csak a hivatalos adatok csillámlottak ki, azonban méltóztassanak csak megnézni, hogvan áll ez a kérdés künn a falun- a kis takaréknénztárak és a magánkölcsönzések keretében. (Ügy van! balfelöl.) hogyan kapnak ott 16 meg 17%-ra kölcsönt szerencsétlen magyar emberek, akik az ilyen kölcsönbe belepusztulnak. • Ha tisztában vagyunk azzal, hogy termelés tő&e. nélkül nincs, ami .annyit jelent, hogy hitel nélkül nincs, akkor méltóztassék a hitelkérdést a legelső sorba helyezni. Ha nem tudunk a hitelkérdés tekintetében egy megoldást, akkor az én megítélésem szerint mindig ki van szolgáltatva .a munkás és a kisember a tőkésnek. A beérkezetteknek könnyű visszataszítani a tóparton azokat, akik kiúszni akarnak. A beérkezett <a parton a maga elhelyezkedésében könnyen védheti magát, de nekünk azokkal kell foglalkoznunk^ akik be akarnak érkezni és a mi népünk beérkezése nem annyit jelent, hogy a maga számára palotát kíván, vagy különösen nagy és kényelmes életet kíván, a min epünknél igénytelenebb, egyszerűbb, lemondóbb és legkevésbbé követelő nincs. A magyar munkás világszerte ismeretes t a maga nélkülözés ttüréséről, a maga lemondásáról és hozzáfűzöm, hogy: a mai helyzetben az ő béketűréséről. Méltóztassanak ezt valóban úgy átérteni, hogy a mai imunkáshelyzet olyan, hogy szinte csodálkozik az ember, hogy a mai helyzetben valahogyan mégis tudunk gondoskodni a munkások békében tartásáról. Hogy pedig mi a munkást békében tarthassuk, ez nem alamizsnákat, nem munkanélküli segélyeket igényel, hanem munkaalkalmakat igényel. r Bocsánatot kérek, erre azonban a magántőkések, a kartellek, a gazdagok, gyárosok nem vállalkoznak, pedig van annyi közgazdasági tudományuk, hogy tudhatják, hogy munkaalkalmakat, az állam egymaga, su főváros egymaga és a törvényhatóságok s az ilyen közületek nem tudnak másként, csak egy alárendelt percentben szolgáltatni. Hiába emlegetjük folyton a közmunkákat, hiszen magam is emlegetem, de nagyon jól tudom, hogy ez nem megoldása a kérdésnek, mert az egész gazdasági életnek mozgásba^ keli jönnie, ha a munkások elhelyezésének kérdését valahogyan el akarjuk intézni, mert az állam, a főváros és egyéb közületek összesen alig tudnak 25% munkást abszorbeálni. Mi fog történni a 75%-kai, amely a magángazdasági életben nem tud elhelyezkedni, nemcsak nálunk, hanem mindenütt!? A magángazdasági életben kell tehát .azokra nézve, akik vonakodnak kötelességüket teljesíteni, valamelyes rendszabályt kitalálni és ez a rendszabály az én megítélésem szerint ott van, hogy .a hiteléletbe kell beavatkozni. Méltóztassanak csak megnézni a miniszter úr legutóbbi jelentését Magyarország gazdasági és pénzügyi állapotáról. Ez .az 53. számú jelentés számol azzal, hogy mi a betéti állomány és mi a folyószámlabetét. Betéti állományunk 618*4 millió, folyószámlánk 815*2 millió, kereken 1450 millió pengő betétről van itt szó. Hát, bocsánatot kérek, nem egyén szerint, hanem kategória szerint szeretném tudni, honnan van ez az óriási pénz, kik azok, akik beteszik? Nem egyén szerint kérdezem, hanem kategória szerint. Meggyőződésem, ' hogy r eZt a pénzt megkoplalja a magyar középosztály é» kisember, mert megfosztja magát minden kultúrember hez méltó igényétől, hogy- a holnapi napra védelmet készítsen elő. Az a félelem, hogy holnap talán nem lesz mit ennem, kényszerít arra, hogy ma csak a felét egyem meg annak, amit egyébként elfogyasztanék. Ez összezsugorgatott és megkoplalt pénze ennek a középosztálynak. Mármost, ha ez a pénz ilyen módon származott, akkor kiváncsi vagyok arra is, hogy ennek felhasználása miként történik? Szintén kategória szerint szeretném tudni, hogy ezidőszerint hol van az 1450 millió pengő, kik használták fel, mennyi az az összeg, amelyet a Nemzeti Bank a kisiparosok és kisemberek hiteligényeinek kielégítésére folyósított és amelyet a Tébe. útján — mert más szerv nincs erre a célra — adott ki elosztás céljából,; vájjon miképpen osztatott el például legutóbb az az 50 millió pengő, amely kiosztásra került, hova került és mikén osztatott elf Alapos a gyanúm, hogy a közhitel céljainak kielégítésére szánt összegeknek is- túlnyomó- része a' kartellek, kapitalista politikájának szolgálatában áll. Kérdezem: ha közmunkákra nincs pénz s ha a város nem tudja a maga munkálatait momentán megindítani, mert fedezet nincs, "de viszont ha vannak cégek: egyéni cégek, magáncégek és részvénytársaságok, amelyeknek hiteligényeit a Tébe. kielégíti^ akkor milyen jogon és milyen jusson nem. elégíti ki a főváros hiteigényeit vagy a magyar állam hiteligényeit, mikor a magyar állam a maga közmunkáinak megindításával csak azért marad vissza, mert fedezetet nem tud kimutatni. T. Ház! Vannak kérdések, amelyeket igenis, meg lehet oldani. Itt van, teszem, a kenyérkérdés nagy problémája, amely a mi gazdasági életünkkel szorosan összefüggő probléma. Kérdem: ha lehet nálunk sómonopóliumot meg dohánymonopólíumot csinálni, miért nem lehetne csinálni, a mai helyzetben kenyérmonopólíumot? Hiszen ez fontosabb; mint a dohánymeg a sómonopólium! Miért nem lehetne ezt altruista...alapok, szociális érzés, szerint.béren-