Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-468
?>»() Az országgyűlés képviselőházának 4,6< szerűen lehetetlenné teszik, hogy felelős ipari tényezők , szervezetbe tomörítsék iparukat.» Ezzel végzi be (olvassa): «Őszintébb volna, tisztább helyzetet teremtene, ha egyszakaszú javaslatot nyújtanának be, mely a gyáripari termelés bármily célú szervezkedését. eltiltja.» Ha lett volna is még valami, ami engem kétségbehozott volna a tekintetbe, hogy ezt a törvényjavaslatot el kell-e fogadnom és e törvényjavaslatot tető alá kell-e hozni, már ez az argumentáció is teljesen meggyőzött engem arról, hogy igenis, helyes nyomon járunk ezen & r téren. Éppen ezért fenntartva pártunk módosító javaslataira való szavazatomat, magát a törvényjavaslatot általánosságban készséggel elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kun Béla! (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Szót kérek!) Elnök: A miniszter úr jelentkezett, hogy beszélni kíván. Méltóztassék! Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A vita folyamán elhangzott rendkívül értékes felszólalásokra és beszédekre a vita végén kívánok visszatérni és álláspontomat kifejezésre juttatni. Annyival, is inkább szükségesnek fogom ezt tartani, mert hiszen éppen az a rész, amelyet az igen t. képviselő úr felolvasott a Gyosz. emlékiratából, kényszerít engem arra, hogy mint gazdasági miniszter és gazdaságpolitikus megindokoljam, hogy milyen okok alapján foglaltam állást és képviselem ezt a törvényjavaslatot. Amiért most felszólalok, annak oka tisztán az, hogy Gaal Gaston igen t. képviselőtársam az ő hatalmas beszédében behatóan foglalkozott egyrészt a vámpolitikai kérdésekkel, másrészt olyan hangot ütött meg úgy a tisztviselői kar egyes egyéneivel s ha általánosítunk, az egész tisztviselői karral, mint a gazdasági élet egyik termelő ágával szemben, amit ha szó nélkül hagynék, nagy hiba volna. T. Ház! Hogy valaki milyen gazdaságpolitikai elveket vall, ez az ő saját dolga; mindenki követi saját belső meggyőződését és saját lelkiismeretét ebben a kérdésben. Arra nézve, hogy a gazdaságpolitika nem olyan könnyű és hogy nem olyan egyszerűen lehet benne állást foglalni, nem a magam megállapítását fogom idézni, hanem fel fogom olvasni azt, amit Wolff Károly igen t. képviselőtársam mondott beszédében (olvassa): «El kell ismerni, — mondotta Wolff Károly — hogy a gazdasági élet nagyon komplikált, szövevényes valami, amelybe lelkiismeretes kézzel kell belenyúlni és amely higgadtságra int». Azt hiszem, Wolff Károly igen t. képviselőtársam jellemzésénél helyesebben jellemezni azt, hogyan kell a gazdasági kérdésekkel foglalkozni, nem lehetséges. Azt, hogy valaki vámpolitikai felfogását illetőleg a szabadkereskedelmi irányzatnak vagy pedig a legmesszebbmenő véd vámos politikának a híve-e, mindenki saját meggyőződése szerint fejtheti ki. Es én ebben a tekintetben Gaal Gaston igen t. képviselőtársammal nem is akarok túlságosan vitatkozni. Ő a szabadkereskedelmi irányzatot vallja, meg is indokolja, s ez ellen nekem észrevételem nincs. Ha állást foglalok az ő beszédével szemben, csak azért teszem, mert nem helyes következtetésekhez jut, olyan következtetésekhez, amelyek egyrészt a közvéleményt könynyen megtéveszthetik, s másrészt helytelenül állítja ibe a tisztviselői kart és különösen úgy állítja be az egyik tisztviselőt, mintha az szabta volna meg nemcsak a mi gazdaságpolitikai í. ülése 1931 február 19-én, csütörtökön. irányunkat, hanem alapjábanvéve egész Európa gazdaságpolitikai irányát. Az igen t. 'képviselőtársam behatóan foglalkozott a mi vámtarifareformunkkal, amely 1924-ben jutott tető alá. TTgy állítja oda, hogy ez az egyik helyettes államtitkárnak a legsajátosabb műve és alapjábanvéve ennek következménye az a mezőgazdasági krízis, amelyben élünk s ennek következménye volna az is, hogy talán nem tudtunk úgy kereskedelmi szerződéseket kötni, mint ahogy azt az igen t. képviselőtársam kívánta volna. A vámtarifát illetően könnyű helyzetben vagyok, mert akkoriban még kívülálltam, felelős állásban, mint politikus, még nem voltam, egyetemi "tanár voltam s együtt dolgoztam a gazdákkal, a gazdák érdekképviseletével ebben az időszakban s amit meg lehetett tenni, mindent megtettünk s megtett a gazdák érdekképviselete is a magyar mezőgazdaság érdekében. (Sándor Pál: Semmit sem tett!) T. képviselőtársam, méltóztassék nyugodtan meghallgatni, ón mindjárt részletesen rátérek erre a kérdésre. Amikor azonban az igen t. képviselőtársam arra hivatkozik, hogy végeredményben milyen állást foglalt él Matlekovits Sándor, Balkányi és Méhely Kálmán, ő egyet elfelejt, elfelejti azt, hogy a háromból legalább kettő: Matlekovits Sándor és Méhely Kálmán azok közé tartoztak, akik nemcsak most, hanem a világháború előtt is mindig a legteljesebb szabadkereskedelmi felfogásnak voltak a hívei és voltak akkor, amikor tulajdonképpen a magyar mezőgazdaság érdeke azt kívánta, azt követelte, hogy az amerikai termeléssel szemben a legmesszebbmenő védelemben részesüljön, amikor az ellentét éppen a másik oldalon volt, amikor az ipar és a fogyasztóközönség éppen a mezőgazdaságot támadta és amikor a mezőgazdaságnak ügy olyan lelkes képviselője, egy olyan kiváló tehetsége, aki az egész harcot maga vitte, mint Rubinek Gyula volt annak idejében, ezek az igen t. urak, akikre hivatkozott s akikhez engem meleg barátság is fűzött, akkor is nyiltan és határozottan a szabadkereskedelmi irányzatnak voltak a hívei. Balkányi is azt hirdette, hogy általában a szabadkereskedelmi irányt vallja, s csak kevés olyan ernber van, mint Sándor Pál t. képviselőtársunk, aki ha nem is a legerősebb védvámos, de. mindig megtalálta azt a helyes utat, ahol a vámpolitikát Összeegyezteti a gazdasági "élet egyetemes érdekeve 1 T. Képviselőház! De ezek elméleti állásfoglalások voltak, mert tudnék hivatkozni egy olyan egyénre, aki a, magyar politikai életek egyik kiválósága volt s aki szintén a r szabadkereskedelmi irányzatot vallotta magáénak annakidején és ennek a férfiúnak, Láng Lajos báró, volt kereskedelmi miniszternek, mikor a l^iTskeHrlini mmisztéviuui élére állt, — ?i TC I>, Í képviselők visszaemlékezhetnek erre — látva, hogy mit kíván meg az ország gazdasági élete, látva, hogy megkívánja a legmesszebbmenőleg a mezőgazdaság védelmét, bár a szabadkereskedelmi irányzatot hirdette szóban és írásban, megvolt a bátorsága, hogy a magyar mezőgazdaság mellé álljon és ha nem is lett törvény a Széli- és a Láng-féle tarifából, azért tulajdonkénnen ő. oldott meg lefyhe'yesebbeu a kieevzési kérdéseket, a vámpolitikai kérdésekén belül. Hogy ezekre visszatérek, ezt csak azért teszem, mert az idők változtak, és* az ország egész más helyzet elé állíttatott. Azt, hogy mi - szabtunk irányt az európai gazdasági politikának, csak az gondolhatja, aki nem ismeri azt, hogy az európai gazdaságpolitika milyen irányt vett az
