Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-468

Az országgyűlés képviselőházának 4.68. utóbbi tíz év alatt. Igen t. képviselőtársam, aki eléggé bele szokott mélyedni a kérdésekbe, miért nem mélyedt bele kissé ezekbe a problémákba is, és miért nem vette észre azt, hogy tulajdonképpen az 1900-as évek első évtizedében megváltozott már a gazdaságpolitika. Kérdem, hát nem a legerősebb védvámos politikára ment-e át Európa már a világháború előtt? Nem méltóztattak látni ezt az irányzatot? Nem méltóztatnak tudni az ilyen álláspontot hirdetők, hogy Anglia, amely a legszabadabb kereskedelmi irányzatot vallotta, áttért a védvámos politikára? Nem méltóztatnak tudni, hogy Anglia az iparágak hosszú sorozatára — igaz, hogy kulcsipar címén — (megteremtette a védvámos rendszert? Tudjuk, hogy Angliában mostanában is nagy vita folyik ebben a kérdésben és a konzervatív párt és a többi pártok között ma is nagy ellentétek vannak ebben a kérdésben és nagy törekvések vannak a védvámos politika irányában. (Gál Jenő: Törekvés van, de nem akarják megcsinálni!) Azt mondotta igen t. képviselőtársam, hogy Anglia iparállam. Engedelmet kérek méltóztassék jobban megvizsgálni a kérdést. Es itt térek rá a kérdés lényegére. Azt mondotta t. képviselőtársam, hogy milyen szerződéseket köthettünk volna. Mi nem álltuk útját a (szerződések kötésének. Mert, ne felejtsük el, hogy mi volt a gazdaságpolitikai helyzet a világháború után. A legmesszebbmenő elzárkózás politikáját követték, tilalmi rendszer és kontingentálási rendszer volt. Nem mi voltunk az elsők, akik először ejtettük el ezeket, és kérdem, ha a többi állam éppúgy megszűntette volna ezt a rendszert, mint mi, vájjon kellett volna-e 1927-ben és 1928-ban nemzetközi konferenciákat tartani ezekben a kérdésekben és össze kellett volna-e ülniök az államoknak konferenciázni, hogy végre az összes áHamok íiie^zímtív s-u a behozatali és kiviteli tilalmat? 1928-ban és 1929-ben, sőt még később lettek csak ezek az egyezmények ratifikálva. Hogy lehet tehát azt mondani, hogy a mi vámpolitikai felfogásunk alapján született meg ez a rendszer? De vannak messzebbmenő érvei is t. képviselőtársamnak. Igen t. képviselőtársam nem veszi észre, hogy voltak gyengédebb agrárállamok, amelyek először kevéssé erőteljes vámtarifával léptek fel és értek-e el valami eredményt? Nem akkor kezdtek-e eredményt elérni, — így Jugoszlávia, Románia — amikor erőteljesebb vámtarifával léptek fel, és így harcolták ki részben követeléseiket? Vagy elfelejti igen t. képviselőtársam, nem veszi észre, hogy évek óta mi történik itt, hogy folytonos elzárkózás van tulajdonképpen az egész gazdaságpolitika terén? Nem mindig csak nekünk kellett és kell áldozatokat hoznunk azért, hogy mezőgazdasági terményeinket kivihessük? Mi nem emeljük a vámtarifát. Kik emelik? Azok az államok, amelyek éppen behozatalra vannak szorulva, változtatják, kontingensekre és hasonló szisztémákra térnek át és a mezőgazdasági bevitelt a maguk részéről mindenképpen erősen akadályozzák. Nem mondom, természetes dolog, ilyen autonóm vámtarifában vannak kifogásolható dolgok, vannak dolgok, amelyeK a kritikát kihívják maguk ellen, de én egyre figyelmeztetem azokat, akik ilyen alapon foglalnak állást ilyen kérdésben. Ezek azok az álláspontok, amelyek bennünket minden külföldi gazdasági tárgyalásnál végzetesen gyengítenék (Ügy van! jobbfelől.) és merem állítani, hogy sokkal jobb és erőteljesebb eredményeket értünk volna el, ha nem állunk szemben egymással, hiszen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. 1931 február 19-én, csütörtökön. velünk szemben hivatkoznak a tárgyalásoknál arra, hogy milyen gazdasági politikát folytatunk. Ezt lehet magunk között vitatni, de itt szembenállunk folytonosan, — pedig merem állítani, és aki objektíve gondolkozik, igazat ad nekem — hogy ez ellentétben áll a nemzet érdekeivel. {Ügy van! Ügy van! jobb felől — Sándor Pál: A miniszterelnök úr volt az első, aki kijelentette Debrecenben, hogy leszállítja a vámtarifákat!) A miniszterelnök úr kijelentése egészen világos volt. Csináltunk általános vámtarifát, de igenis, mihelyt a kereskedelmi szerződéseket az egész vonalon megkötjük, akkor természetesen revizió alá kell vennünk ezeket a tarifákat. Ennél világosabb álláspont nincs, igen t. képviselőtársam. (Sándor Pál: Nem így mondta!) Igenis, a miniszterelnök úr megmondotta és állandóan foglalkozunk is ezzel a kérdéssel, de tessék elhinni, hiszen kereskedő az igen t. képviselőtársam, értékkel ellenérték kell, hogy szemben álljon és csak akkor fogunk eredményt kivívni, ha ilyen alapon fogunk tudni leülni tárgyalni. (Gál Jenő: Addig truccoljunk?) T. képviselőtársam, láthatja, hogy lehetett-e egy ország engedékenyebb kereskedemi szerződések megkötésénél, mint av voltunk Csehszlovákiával; ^mi elmentünk az engedékenység szélső határáig, ne tessék tehát folyton ilyen szemrehányasokat tenni. Az ország érdeke igenis megkívánja, hogy tessék ideállni a kormány mellé. Ebben a tekintetben el kell ismerni, hogy Gaal Gaston igen t. képviselőtársam nagyon lojálisán és helyesen az ország gazdasági érdeke mellett foglalt állást, amikor a kormány elhatározását a legmesszebbmenőén helyeselte. Ez a helyes álláspont és én ezt várom az egész vonalon Gaal Gastontól* aki nem az ellen akar harcolni, hogy szabadversenyt teremtsen a kormányzat, hanem az ellen, hogy vámreviziót kíván. En csak az ellen az egy tétel ellen szólok, amely úgy állítja be a dolgokat, mintha mi irányt szabhatnánk az egész világnak, pedig mi kicsinyek vagyunk ehhez, mi csak követjük azt az irányt, amelyet egész Európa követ és amely Európának — ezt már nyíltan többször megmondottam — egyenesen végvcszedelme. De legyünk tisztában a dolgokkal, ne gyengítsük önmagunkat, hanem erősítsük. Nem is fogok tovább ennél a kérdésnél időzni én csak ismételten tiltakozom Gaal Gaston igen t. képviselőtársam ama beállítása ellen, hogy a^ kereskedelmi minisztérium egyik igen tehetséges, rendkívüli munkabíró tagját kritizálja és odaállítja az ország közvéleménye elé, olyan formában, mintha Jászi Oszkár, vagy Kun fi Zsigmond szerepét töltené be. (Propper Sándor: Igen derék emberek voltak azok!) En ismerem ezt a tisztviselőt évtizedek óta, mondhatom, hogy nagy elismerést érdemel, de különben nem is a tisztviselő szabja meg a politikai irányi, hanem a miniszterek és nagy összetévesztése a hatalmakról való felfogásnak, félreismerése a parlamentarizmusnak és a miniszteri felelősség elvének az, ha a végrehajtó hatalom szerveit a törvényhozás elé vonjuk. Tessék felelőssé tenni azokat, akik megalkották a vámtarifát, tessék felelőssé tenni ,a minisztert, de ne tessék a tisztviselőket ilyen alapon aposztrofálni, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mert végeredményben ez az illetők felelősségérzetét, az önállóságot fogja csökkenteni és ez jóra nem vezet. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Propper Sándor: Tabu a főtisztviselő? — Zaj.) Ez soha nem volt szokásos és én ismételten mondhatom, gyenge miniszter volna az, aki35