Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-467

330 Az országgyűlés képviselőházának volt olyan nagy bizalmat 'gerjesztő — a maguk álláspontját a bizalomtól tették függővé és annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy a jövő kormány ténykedések majd meghozzák mindazt ami kívánatos és jó. En azon a nézeten vagyok, hogy a kormányzat utóbbi éveiben a legnagyobb hibák éppen a gazdasági téren követtettek el a kormány részéről (Ügy van! a baloldalon.) gazdasági és pénzügyi téren. Nem állítom ezzel azt, hogy nem követtettek el hibák a közszabadságok, terén, illetőleg az általános kormányzat terén is, de a fő hibákat, a legsúlyosabb és a legdrágább hibákat szerintem az ország éppen a pénzügyi és gazdasági igazgatás terén nagyrészt a kormány működésének kell, hogy tulajdonítsa. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Távol áll tőlem, hogy azt állítsam, hogy minden gazdasági bajért, ami ebben az országban történt, a kormányzat és a kormányzat mögött álló többség felelős, de nem tudok olyan optimista lenni, hogy azt állítsam, amit az igazságügyminiszter úr állított, hogy a kormány gazdasági téren száz százalékig megtette mindazt, áini kötelessége volt, vagyis száz százalékig . teljesítette kötelességét. Mert ha a kormány százszázalékig teljesítette volna kötelességét, ha száz százalékig teljesítette volna a kormány mögött álló többség, akkor nem volna más mód részemre, mint a kétségbeesés, mert ha az érdekeltek részéről történő százszázalékos kötelességteljesítés mellett az ország idejutott, akkor véleményem szerint ezen az országon segíteni nem lehet. De nem ez az én véleményem, én azt hiszem, hogy lehetne segíteni és éppen ezért, mivel hibák itörténtek a múltban gazdasági téren, s még fognak történni a jövőben is, fokozottabb gondossággal analizálom a gazdasági vonatkozású javaslatokalt és kikapcsolom a gazdasági vonatkozású javaslatoknál az általános bizalmi indokokat. Azt hiszem, hogy nem ellentét, ha azt mondom, hogy relatíve ha bizalomról van szó, akkor én ma Magyarországon a legnagyobb bizalommal mégis csak a bíróság iránt .viseltetem (Ügy van! balfelől.) és éppen az, hogy bizalommal viseltetem a m. kir. bíróságok iránit, egyik fő ok 'arra, hogy ezt a javaslatot, amely az általános jogvédelem terén nem biztosít senkinek annyit, amennyit követelni joga van mindenkinek, joga van a fogyasztónak, a 'termelőnek, a kartellnek, — és itt nem teszek különbséget a jó, vagy a rossz kartell !

közÖtt, mert hiszen ez nem politikai vonatkozású — nem tartom kielégítőnek. Erre vonatkozólag óhajtanék és kívánnék én a magyar törvényekben, de 'különösen a magyar joggyakorlatban nagyobb garanciát, nagyobb biztosítékot. Éppen ezért ezt a javaslatot, amely véleményem szériáit elsősorban a végrehajtó hatalomnak — amely végeredményben nem az a miniszteremért az a miniszter mindenre nem gondolhat; amely végrehajtóhatalom vég-' , eredményben bürokrácia (Gaal Gaston: Ügy van! Végtelen bürokrácia és felelőtlenség!) — hatalmát növeli, nem fogadhatom el. Hiszen amikor a törvénybe beletesszük, hogy a bürokrácia hibáiért és r mulasztásaiért, amelyek a 'diszkrecionális intézkedési jog 'körébe esnek, senki sem felelős, amikor tehát tágítunk egy eddigi jogelven, akkor ez az egy ok is elég volna 'ahhoz, hogy én ezt a javaslatot ne fogadjam el, mert én általában, az általános jogi fejlődés szempontjából a bürokráciának az erősítését a hatalmasodását nem tartom kívánatosnak. A dolog természeitébői általában úgyis az következik, hogy a mai gazdasági élet sok oldalú 'vonatkozása mellett a bürokráciának foko7. ülése 1931 február 13-án, péntekén. zottabb tevékenysége alig kerülhető el, figyelmeztetem azonban a törvényhozás igen rt. tagjait arra, hogy még Angliában is, ahol pedig a bürokrácia mégsem olyan hatalmas, niint a kontinentális államokban, nagyon komoly és súlyos hangok 'hallatszanak a legmagasabb bírák részéről is, hogy egy új despotizmus felé közeledünk, hogy egy új despotizmus fenyegeti az államokat és ez a desipatizmus a bürokráciának a despotizmusa, mert a bürokrácia magához ragadott nagyon sok i olyan dolgot, anii vagy a törvényhozásra, vagy a bíróságra tartoznék, és éppen ezért ez az általános jogfejlődési szempont, amelyet én károsnak »tartok, ismét arra kényszerít, (hogy egy okkal többet soroljak fel, amiért én ezt a javaslatot nem fogadhatom el. Távol áll tőlem, hogy kétségbevonjaim, hogy az igazságügyminiszter urat akkor, amikor ezt a javaslatot először kidolgoztatta, a jószándék vezette. (Gaal Gaston: Később azután megtette a kormány száz százalékig azt, amit tennie kellett!) Mindenesetre igen kívánatos dolog, hogy az igazságügyminisztériumban gazdasági kérdésekkel is foglalkozzanak és én ezt nem nehezményezem. Azt Mszem, nem követek el indiszkréciót, ha egy kicsit visszamegyek a múltba és fehozom azt, hogy annakidején én is voltam abban a helyzetben, hogy a kodifikációban résztvehettem és akkor — évek/kel ezelőtt, 15 évvel ezelőtt történt — az igazságügyminisztériumban gazdasági vonatkozású kérdés is szóbakerült. Ez a háború alatt történt, a háború utáni problémák megfigyelése volt kötelasségeminé téve és én akkor beszédközben azoknak, akikkel együtt dol-. goztam, felemlítettem azt, hogy szerény véleményem szerint jó volna már idejében — ez 1916-ban történt — foglalkozni azzal, hogy a háború után majd többek között valószínűleg a pénz elértéktelenedésével is kell számolnunk, és 'már 'most kellene esetleges óvóintézkedésekről gondoskodni. Akkor a minisztériumnak egy igen előkelő kodifikátora azt mondotta nekem: Kérlek, ez nagyon érdekes dolog, minket azonban ez nem érdekel, mert a korona mindig korona marad. Azt hiszem, hogy e tekintetben mindenesetre haladást látunk akkor, amikor az igazságügyminisztériumban a gazdasági kérdések iránt nagyobb fogékonyságot tapasztalunk, mint amilyet a múltban tapasztaltunk. En honorálom az igazságügyminiszter úr jóakaratát, bár kénytelen vagyok azt mondani, hogy különösnek tartom, hogy Magyarországon ezt a problémát, amely ugyan jogi probléma is, éppen az igazságügymini'szter úr képviseli, úgy, hogy ennek a problémának a jogi szabályozása az igazságügyminisztériumban dől el, — mert hiszen ez a javaslat nemcsak jogi, hanem gazdasági javaslat is, — legalább is a jelek arra mutatnak —• hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak megvolt a módja már ahhoz, hogy a kartellek ellen fellépjen, minthogy azonban ez nem történt ímeg, az igaaságügyminisztériumból indult ki ennek a kérdésnek megbolygatása. (Lázár Miklós: A közvélemény szorította rá!) A közvélemény mindenesetre óhajtotta, de a közvélemény szorította a többi minisztereket is, szorította a kereskedelemügyi minisztert is. Mindenesetre nagyon érdekes dolog, hogy éppen az igazságügyminisztérium foglalkozott ezzel az eminenter gazdasági kérdéssel. (Tomcsányi Vilmos Pál: Ez érdeme az igazságügyminiszternek !) Nemcsak az ő érdeme, hanem érdeme az ő segítőtársainak is. Nagyon kívánatos az, hogy a jogászközönség a gazdasági kérdések iránt