Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-467

Az országgyűlés képviselőházának Jf67 fokozottabb megértést és érdeklődést tanúsítson. Ez mind rendben van, ezt örömmel látom, csak az eredményt látom különösnek, hogy a szabályozásnál odajutottunk, hogy a kereskedelemügyi minisztériumnak szerepe lesz a döntő, annak a minisztériumnak szerepe, amely — engedje meg a miniszter úr, hogy így nyilatkozzam — e tekintetben eddig nem tett semmit sem, vagy legalább is nagyon keveset, és amely minisztérium valamiképpen mégis elsősorban arra lenne hivatott, hogy az iparnak, a kereskedelemnek érdekeit képviselje. (Gaal Gaston: Azt tette is!) Ha ezt teszi, akkor a többi foglalkozási ágnak és a fogyasztóknak nem nyújthat kellő védelmet. (Gaal Gaston: Hol találunk mi, kiuzsorázott fogyasztók védelmet?) Semmi esetre sem látom a kereskedelemügyi miniszter kezében a védelmet, amelyre jogosan igényt tarthat a fogyasztó, amelyre jogosan igényt tarthat az érdekében sértett versenytárs és a munkásság, mint termelőág és mint fogyasztó is. Helytelen, hogy ezt a védelmet éppen az a minisztérium képviselje, amelynek elsősorban még sem ez a hivatása. Mert hiszen nem azért van földmívelésügyi minisztérium, hogy a kereskedelemügyi miniszter képviselje az érdekeit, s nem azért van népjóléti minisztérium, — ha egyáltalában van népjóléti minisztérium, mert azt hiszem, Wolff Károly t. képviselőtársamnak van igaza, hogy az nem szükséges — hogy a kereskedelemügyi miniszter képviselje az érdekeit. (Gaal Gaston: Ott van a közgazdasági miniszter!) Azt hiszem, eldöntöttnek tekinthetjük, hogy a közgazdasági miniszter és a kereskedelemügyi miniszter egy és ugyanaz. (Malasits Géza: A leányzó csak alszik!) Ismétlem, a sértett jogok védelmét éppen arra a minisztériumra bízzuk, (Gaal Gaston: Kecskére a káposztát!) amely kell, hogy e tekintetben a dolog természeténél fogva — én nem rágalmazom, ez távol áll tőlem — éppen az ellentétes érdekek fokozott védelmére is figyelemmel legyen, mert hiszen az ipar és a kereskedelem érdekeinek védelme mégis csak az ő kezében van. Egy olyan kézre bíztuk tehát ezt a védelmet, amely véleményem szerint az öszszes kezek között, amelyek a védelem szempontjából figyelembe jöhettek volna, a legkevésbbé alkalmas. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Barabás Samu: A Duna-Tiszacsatorna . kérdését talán a közoktatásügyi miniszterre bízzuk? — Zaj.) Kérem beszédidőmnek öt perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a képviselő úr által kért meghoszszabbítást megadta. Farkas Tibor: Ezt az ötpercnyi meghoszszabbítást éppen arra a közbeszólásra való tekintettel kértem, amelyet Barabás Samu igen t. képviselő úr tett a közoktatásügyi miniszter úrra vonatkozólag. En azt hiszem, hogy a közoktatásügyi miniszter kezében egyes érdekek megvédelmezése nem éppen a legrosszabb kezekben volna, s azt hiszem, nem panaszkodnék a kereskedelem sem, ha a közoktatásügyi miniszter védené, nem panaszkodnék az agrártársadalom sem, ha a közoktatásügyi miniszter képviselné az érdekeit — egy panaszt kivéve. Az a panasza volna — azt hiszem — mindenkinek, hogy ez az érdekvédelem^ a közoktatásügyi miniszter úr részéről talán túlsókba kerülne és drága volna. (Derültség.) De, hogy nem lenne éppen rossz, azt innen, ülése 1931 február 13-án, péntekén. 331 az ellenzéki padokról hajlandó vagyok elismerni. Kérdés azonban, hogy az a védelem megérné-e azt, amibe kerülne. Az a védelem, amelyet ez a javaslat és ennek a javaslatnak révén a kereskedelemügyi minisztérium fog nyújtani a fogyasztónak, az iparosnak, a kereskedelemnek, a 'mezőgazdaságnak, az én véleményem szerint semmi esetre sem elég és semmi esetre sem éri meg azt, amibe kerül. Éppen ezért ezt a javaslatot, annak ellenére, hogy azt az első lépést, melyet az igazságügyminisztérium részéről látok, hogy nehéz problémákkal is foglalkozzék, üdvözlendőnek látom, éppen a felsorolt okoknál fogva nem fogadhatom el 'még a részletes tárgyalás alapjául sem. Nem hiszem ugyanis, hogy az igazságügyminiszter úrnak módjában lenne a részletes vita alapján elfogadni annyit, amennyi minimum szükséges volna arra, hogy ezt a javaslatot elfogadhassam, amely minimum is azonban teljesen megváltoztatná ennek a javaslatnak egész struktúráját. Talán azt az alapgondolatot. amely a javaslatban benn van, nem változtatná meg, de âzt a formát, amelyben az a gondolat .megszületett, teljesen lehetetlenné tenné annak a minimumnak elfogadása is (Ügy van! balfelől.) és így azt hiszem, teljesen kilátástalan volna annak reményében elfogadni a javaslatot, így hát véleményem szerint leghelyesebben cselekszem, ha megmondom, hogy éppen e reménytelenségnél fogva nem fogadhatom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés és éljenzés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Gaal Gaston! (Halljuk! Halljuk!) Gaal Gaston: T. Képviselőház! A magam részéről ennek a már nagyon 'megvitatott és minden részében jóformán kimerített javaslatnak sem a jogelvi, sem a gazdaságpolitikai szempontjaira kitérni nem kívánok, mert hiszen az előttem felszólalt t. képviselő urak a kérdésnek ezt a részét már jóformán teljesen kimerítették. '.-. A magam részéről a javaslatnak inkább történelmi részével kívánok foglalkozni; rá kívánok mutatni azokra az erőkre, azokra a tényezőkre, amelyek létrehozták Magyarországnak azt a vámpolitikáját és kereskedelmi politikáját, amely a kartellképződést s ezzel e javaslat szükségességét lehetővé tette. Mielőtt azonban erre rátérnék, méltóztassanak^ megengedni, hogy néhány előttem szólott t. képviselőtársam beszédében foglaltakkal némi egyéni polémiát folytathassak. (Halljuk! Halljuk!) Farkas Elemér t. képviselőtársam nevemmel való vonatkozásban, hivatkozva ,arra, hogy én tettem volna bizonyos kijelentéseket, a következő megállapításokat teszi (olvassa): «Ha mi megtesszük azt, hogy kinyitjuk a vámsorompót és beeresztjük ide a külföldi kartelleket, egy ilyen intézkedéssel kétségtelenül letörhetjük a hazai kartelleket, kitekerhetjük ezek nyakát, de ugyanakkor velük együtt pusztul a magyar ipar is és végeredményben mi fog bekövetkezni? Az, hogy a magyar piacnak, a magyar fogyasztónak fillérein a külföldi kartell fog gazdagodni és az fogja zsebrevágni azt a hasznot, hozzá még a kartelitörvény által ellenőrizhetetlenül, amely ma a magyar iparvállalatok zsebébe vándorol.» T. Képviselőház! Ha arról van szó, hogy engem ki húzzon fel, ki végezzen ki, a külföldi kartell vagy a hazai kartell, én ezen a téren nem vagyok hajlandó megkülönböztetést tenni. (Helyeslés balfelől.) Nekem olyan mindegy az, hogy a külföldi kartell fojtja-e meg a magyar