Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

318 Az országgyűlés képviselőházának 4.61 lítettem, inkább esak arra szorítkozik, hogy az iparvállalatok prosperitását biztosítsa. Nem olyan nagy a veszedelem s ha egészen objektíve megnézzük, nem olyan nagyok azok a kartellkinövések sem, nem olyan nagyok azok az árdrágítások sem, amelyeket itt Sándor Pál t. képviselőtársam és mások előhoztak. (Esztergályos János: Kérdezzük-meg a fogyasztókat.) Például, igen t. képviselőtársam, a szénkartellről kell még megemlékeznem. A szénkartellnél az a helyzet, hogy tudvalevőleg igén sok outsider bánya van és a szénárakra vonatkozólag ezeknek az outsider bányáknak a szabadversenye_ jelentkezik, imint^ árszabályozó. A szénbányák tehát nem is képesek, mert nines meg a lehetőségük és módjuk arra, hogy annyira monopolisztikusan kihasználják a belföldi piacot, mert hiszen a bányák egész serege áll rendelkezésre, amelyek tudvalevőleg nincsenek benne a kartellben. (Esztergályos János: A hevesmegyei hét cigány csinálja a konkurrenciát.) Azt "hiszem, csak teljessé tettem a kartellj avaslat körül folyó vitát azzal, hogy ezeket az adatokat itt ismertettem. Méltóztassék egész objektivitással megállapítani, hogy amikor Németországban és más külföldi államokban igen nagyfokú kartellosodás jelenségével találkozunk és ez a folyamat egy fejlődő folyamat, amit semmiféle törvényes szabályozással vagy korlátozással vagy tilalommal megakadályozol i nem lehet akkor Magyarországon igazán csak a kezdet-kezdetén van még ez a kérdés, mert ma még iparunknak igen kis hányada van a kartellmegállapodásokkal egymáshoz kapcsolva. Mint említettem, ezt a törvényjavaslatot olyan keretnek tartom, amely a gyakorlat szerint fog változni és iminden attól függ, hogy a törvényjavaslatot, ha törvény lesz belőle, miképpen fogják végrehajtani. Én bízom abban, hogy a kormányzat, amely teljes tudatában kell, hns:y legyen annak, milyen nagyielentősége van Magyarországon ma már az ipari termelésnek és főleg a nyugodt, zavartalan ipari fejlődésnek, nem fog soha som olyan eszközöket igénybe venni, amelyekkel az iparnak ezt a fejlődését zavarná. Ebben a hiszemiben a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a szétenhaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: A házszabályok idevonatkozó szakasza alapján kérem a Ház tanácskozóképességének megállapítását. Elnök: Méltóztassék beszédét megkezdeni! (Meskó Zoltán: Tessék kezdeni kérem. Nem azért jöttem be, hogy ne halljam! — Zaj. — Meskó Zoltán: Tessék nyugodtan megkezdeni!) Méltóztassék megkezdeni beszédét! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az előttem ^szólott képviselő úr és csekélységem ennek a kérdésnek megítélésénél igen messze járunk egymástól. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni! Szilágyi Lajos: Elkezdve azon, hogy a képviselő úr a

r kartellek keletkezésének okát elsősorbánba védekezésben látja, már óriási, lényeges eltérés van kettőnk megítélése között, mert én éppen- ellenkezőleg, nem a védekezésben látom a kartellek keletkezésének okát, hanem egyszerűen és főképpen a fokozott nyereségvágy érvényesülni törekvésében (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és ezzel magyarázom a kartellek keletkezését. At. képviselő úr kevesli a Magyarországon létező kartellek számát, (Meskó Zoltán: Lehetetlen!) én pedig* túlontúl soknak ítélem. A képviselő úr fejtegetései ?. ülése 1931 február 12-én

} csütörtökön. ezen a lényeges különbségen éoülnek fel, természetszerűleg tehát egészen más téren mozognak, mint amelyen az enyéimek fognak mozogni és természetesen egészen más . konklúzióra kellett jönnie a képviselő úrnak, mint amelyre jövök én, aki a törvényjavaslatot nem fogadom el. Még Görgey képviselő úr számjegyeinek publikálása után sem fogadom el a törvényjavaslatot, habár érzem magam is, hogy valamit kellett tenni és érzem, hogy jogi szükségesség volt, gazdasági és szoeiális szükségesség- volt, hogy valamit csináljon a kormány, egyrészt, hogy ellensúlyozza a nyereségvágynak érvényesülésében a kartellkinövéseket, másrészt, hogy egyensúlyba hozza a szervezettséget és a szabadságot. Általánosságban tehát nekem is el kellene fogadnom ezt a törvényjavaslatot, ha látom, hogy ennek a törvényjavaslatnak előterjesztése jogi, közgazdasági és szociális szükségesség. Ha azonban még sem fogadom el, arra nagy okaim vannak. Nagy okom mindenesetre elsősorban az, hogy ezt a törvényjavaslatot hiányosnak tartom, másodsorban pedig azzal indokolom szavazatomat, hogy ennek a törvényjavaslatnak eredménye egyedül és kizárólag a végrehajtás módjától függ. Mivel pedig a végrehajtás a kormány kezében van és minthogy eddigi tapasztalataim szomorúak e tekintetben, ebből kifolyólag egy olyan törvényjavaslatot, amelynek üdvös eredményét csak egy ügyes és intenzív végrehajtástól várhatnám, nem fogadhatok el. Objektív akarok lenni és elismerem, hogy ennek a törvényjavaslatnak már indokolása is feltűnő nagy értékű és nagybecsű munka. Csodálom, hogy egyetlen képviselőtársam .sem mutatott rá, hogy az utóhbi évek törvényelőkészítő munkájából messze kimagasló írásmű ez, (Felkiáltások a középen: A bizottságban többen rámutattak!) amely aránylag rövid, kitűnő, magyaros irályú, könnyen érthető, alapos, minden tekintetben nagyértékű munka Az elismerést tehát nem tagadom meg, sőt hangoztatom,^ hogy elismerés illeti r a minisztert az indokolásért, mint törvényelőkészítő írásműért és mindenesetre az ő értékes munkatársait is, a jelenlevő Viadár Gábor miniszteri tanácsos urat (Éljenzés.) és úgy tudom, Tunyogi Szűcs Kálmán miniszteri osztálytanácsos úrnak volt még nagy része ennek a munkálatnak megteremtésében. , Mondottam azonban, és beszédem legnagyobb része erre vonatkozik, hogy a törvényjavaslatot hiányosnak tartom. Ami megvan benne, mint említettem, nem fogadható el azért, mert kizárólag a végrehajtástól függ. Ez a törvény végrehajtható kétféleképpen. Végrehajtható úgy is, hogy csak a visszaéléseket fogják a kartellekben üldözni és ostorozni, de végrehajtható lesz ez a törvény úgy is, hogy ártalmasán beavatkozik a kormány a gazdasági életbe és ott is szabályozni akar, ahol nem volna szabad. (Gr. Hunyady Ferenc: Végrehajtható úgy is, hogy nem lesz végrehajtva. — Meskó Zoltán: Azt szeretném látni!) És végrehajtható úgy is, amit közbeszólott képviselőtársam mondott s amire mér van példa külföldön, hogy ez a törvény arra a sorsra jut, amint más országokban is megtörtént, hogy megszavaztatik, kihirdettetik, valójában pedig végre nem hajtatik. (Meskó Zoltán: Végre kell hajtani. Gondoskodunk, hogy végrehajtsák.) Az a r közhangulat, amelyre már több felszólalt képviselőtársam hivatkozott és követelte, hogy ezen a téren történjék valami, esak a kinövések ostorozás át követelte. De nem kö-